Lelkésztovábbképzés: összeköt, inspirál és perspektívát ad már két évtizede
„Az új helyzetekre nézve újból meg kell találni az ige mondanivalóját és a kézzelfogható megoldásokat is” – idén ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját a Tiszántúli Református Lelkésztovábbképző Intézet.
Ez alkalomból Fazakas Sándor intézetvezetővel és Fazakasné Bartha Zsuzsanna oktatásszervezővel beszélgettünk az idáig vezető útról, valamint a tapasztalatokról.
- „…együtt gondolkodásra késztető előadások, közös beszélgetések, vidám, kiegyensúlyozott, befogadó társaság. Inspiráció, szeretet, jókedv.”
- „…meghittség, bizalmi légkör, jó hangulat; egész személyiséget megérintő, formabontó áhítatok, új megközelítések.”
- „Sokat jelentett számomra a témában kapott teológiai reflexió, amely nemcsak hiányzó tudásomat pótolta, hanem motivál abban, hogy a szolgálatom során meghozott döntéseimet sokkal jobban teológiai vizsgálódás előzze meg”
– ilyen és ehhez hasonló gondolatokat jeleznek vissza a továbbképzések résztvevői az együtt töltött idő után.
A Tiszántúli Református Egyházkerület Lelkésztovábbképző Intézete mögött két évtized, 158 megszervezett képzés, 616 résztvevő, 2265 kiadott tanúsítvány, a 16. évfolyamához ért Igazság és Élet folyóirat, de mindenekelőtt elhívatott szakemberek állnak.
„Az évfordulóra készülve a legnagyobb felismerésem az volt, mekkora szakmai csapat van az elmúlt 20 év munkája mögött. A magam részéről kevés olyan feladatról tudok, ahol azt tapasztaltam volna, hogy egy ügy mögé tartósan ennyien sorakoznak fel” – fogalmaz Fazakasné Bartha Zsuzsanna. Az elkötelezett szakembereknek és a szakmai csapatnak köszönhető, hogy az intézet évente 10-12 kiscsoportos továbbképzést szervez, amelyek között egynapos és többnapos programok is találhatók, melyek mindig aktuális, gyakorlati témák mentén épülnek fel, valamint évente négy alkalommal jelenik meg az Igazság és Élet szakfolyóirat többszáz oldalon, segítve a lelkészek szolgálatra való készülését.
Folyamatos párbeszédben
A lelkésztovábbképzés nem új fogalom, azonban a rendszerváltás előtt „hivatalos formában” leginkább azt jelentette, hogy a lelkészeket „eligazítják” az őket körülvevő világhoz való alkalmazkodás kérdéseiben, ugyanakkor a lelkipásztorokban ott volt az igény, hogy saját szolgálatukban folyamatosan fejlődni tudjanak, és új kompetenciákat szerezzenek. Erre az igényre válaszul a Tiszántúli Református Egyházkerület Közgyűlése, majd az Egyházkerületi Tanács 2002-ben megbízta Fazakas Sándor lelkipásztort, teológiai tanárt a továbbképzések új szempontjainak kidolgozásával. „Kezdetben három szempontot igyekeztünk szem előtt tartani: a kompetenciabővítést, a szakmailag elismert előadók meghívását, valamint azt, hogy a képzések számonkérhetők és követhetők legyenek. A gyakorlat alapján hamar kiderült, milyen fontos, hogy időben adjunk választ a lelkészek igényeire és kérdéseire, interdiszciplináris formában dolgozzuk fel a témákat, illetve párbeszédre kerüljön sor a teológiai és nem teológiai megközelítések között a szakmai kihívások reflektálása terén” – foglalja össze Fazakas Sándor.
Mint mondja, ez a fajta továbbképzés egy közös tanulási folyamat, amely nagyfokú kreativitást és interaktivitást igényel, és amelyben az előadók is tanulnak a résztvevőktől: „Nem kellett tejesen új alapra építenünk, itt a Tiszántúlon Révész Imre és Vasady Béla már megpróbálták a maguk idejében teológiai szempontból rendszerezni a kompetenciabővítés feladatát. Ehhez megnéztünk, és kiértékeltünk nemzetközi, elsősorban német és svájci mintákat.” A szeminárium jellegű, kiscsoportos képzések kialakítása volt a cél a kezdetektől, ahol megjelenhet a lelkészek lelkigondozásának preventív oldala is, és a témák mellett a résztvevők beszélhetnek szakmai tapasztalataikról, örömeikről, nehézségeikről, reményeikről.
A lelkipásztorok leginkább belső motivációból döntenek a képzéseken való részvétel mellett, mert számukra is fontos, hogy különböző szakemberek segítségével reflektálhassanak felmerülő kérdéseikre. Mindezek mellett a kisebb csoportokban hamar kialakul a bizalmi légkör, így az alkalmaknak közösségépítő erejük is van.
Fejlődés nélkül nem megy
A képzések éves tematikája általában januárra készül el az alapján, milyen kérésekkel fordultak az alkalmak résztvevői az Intézethez: minden továbbképzés végén lehetőségük van visszajelzést adni, valamint megjelölni, miről szeretnének hallani a következő évben. „Amikor novemberben megtartjuk az utolsó képzést, összesítem a visszajelzéseket és megtervezzük a következő évet. Nem mi határozzuk meg, miről akarnak hallani, annak nem lenne értelme” – fogalmaz Fazakasné Bartha Zsuzsanna. Az oktatásszervező lelkész szerint ma már elengedhetetlen lelkésztovábbképzéseken részt venni, mert egyre sokrétűbb a lelkészi munka és a bennünket körülvevő világ.
Hasonlóan vélekedik Fazakas Sándor is, mint mondja, a lelkipásztori szolgálat és a teológia tudományában való jártasság állandó frissítést igényel. Ennek gyökere a reformátori tisztségértelmezésben lelhető meg, amely abban hozott újat a középkori értelmezéshez képest, hogy a lelkészt kiemelte a szerpapok sorából és a hívők körébe helyezte. Ez egyszerre jelentette azt, hogy ő maga is élhetett olyan családi és közösségi életet, mint gyülekezetének a tagjai, és azt is, hogy magasfokú intellektuális felkészültséggel adjon bibliai válaszokat a hívők életkérdéseire. „Ha ma is fontosnak tartjuk, hogy »tudásalapon« szólaltassuk meg az evangéliumot, akkor időről időre foglalkoznunk kell az ezzel kapcsolatos ismereteink aktualizálásával – hívja fel a figyelmet az intézetvezető. – Az egyházi szolgálat célközönségének élethelyzete mára nagyfokú pluralizálódáson men át: régebben a gyülekezeti tagok életvitele nagyobb homogenitást mutatott, de mára különböző és komplex élethelyzetekből és megpróbáltatásokból érkeznek a közösségbe, amelyek ennek megfelelő reflexiókat követelnek meg a lelkészektől. Ezekre nézve újból meg kell találni az ige mondanivalóját és a kézzelfogható megoldásokat is.”
Kézzelfogható segítség
A továbbképzéseknek ma már kiemelkedő célja, hogy a lelkipásztorok a gyülekezeti tagok eltérő élethelyzetekből adódó kérdéseit megfelelő kompetenciák segítségével tudják segíteni. Ugyanakkor a szervezők azt is hamar felismerték, hogy a lelkészekre a korábbiakhoz képest új, az oktatásból, diakóniai munkából, intézményvezetésből származó szerepkörök is hárulnak, ezért a mai életritmushoz igazítják a képzéseket: a klasszikus alkalmak 2-3 naposak, de igyekeznek több, a kerületben megközelíthető helyszínre képzéseket szervezni, valamint megjelentek a kínálatban az egynapos képzések is. „Az a célunk, hogy a szakmai segítséget minél hatékonyabban el tudjuk juttatni a lelkipásztorokhoz, ehhez igazítjuk a terveinket” – hangsúlyozza Fazakasné Bartha Zsuzsanna.
Az évek során egyre fontosabbá vált az a kérdés is, hogy milyen közvetlen segítséget lehet nyújtani az igehirdetésekre való készüléshez. Ez az igény hívta életre 16 évvel ezelőtt az Igazság és Élet című szakfolyóiratot, amely azóta évente négy alkalommal jelenik meg összesen 1800 példányszámban és hat ország előfizetőihez jut el. „A képzések résztvevői adtak hangot annak az igénynek, hogy szükségük lenne valamilyen inspirációra, segédanyagra, műhelymunkára, ami segíti őket a prédikációra való felkészülésben – emlékszik vissza Fazakas Sándor. – Az elmúlt 16 évben aztán Kárpát-medence szerte megismerték az Igazság és Életet is, a protestáns felekezetek tagjai örömmel használják.” Eddig a folyóiratban 234 szerző publikált, 1300 textust dolgoztak fel és 64 tanulmány született.
Tervek a jövőre
„A személyes tapasztalataink is sokat segítenek a képzések megszervezésében. Több mint 25 év gyülekezeti szolgálat után a feleségemmel belülről is ismerjük a lelkészi szolgálat örömeit és kihívásait is, tudjuk, mekkora szükség van a szakmai segítségre. Ugyanakkor hálásak vagyunk, hogy az egyházkerület részéről mindig nagyfokú támogatást élvezhetett a továbbképző intézet, mert felismerésre került, hogy az egyház nem mondhat le a lelkészek továbbképzésének ügyéről” – számol be tapasztalatairól Fazakas Sándor. Előre tekintve a következő évekre ezek jegyében tervezik bővíteni a továbbképzést egyházi szociális intézmények dolgozóinak elérhető alkalmakkal, amelyeken bibliai, egyháztani és etikai ismereteket szeretnének majd átadni.
Ebben az évben további négy továbbképzés áll a lelkipásztorok előtt Berekfürdőn, Beregdarócon, illetve Debrecenben – ezekre és a jövő év képzéseire továbbra is várnak minden érdeklődőt.
A Tiszántúli Református Lelkésztovábbképző Intézet mögött álló két évtizedért szeptember 9-én egy szimpózium keretében is hálát adtak. Az alkalmon előadást tartott Fekete Károly tiszántúli püspök; Fazakas Sándor, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanszékvezető tanára; Gaál Sándor, a DRHE docense; Kiss Jenő, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tanára; valamint Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem nyugalmazott tanára. Az előadók a lelkészi szerepkörök tartalmát, egymáshoz való viszonyulásait és változásait vizsgálták, különös tekintettel arra, milyen feltételek mellett élhető meg e szolgálat a Lélek erejétől inspiráltan.
Készült egy kisfilm is, melyet az alábbi linken tekinthetnek meg: https://www.youtube.com/watch?v=BoaFEkb1KJY&t=3s
Szöveg: Farkas Zsuzsanna
- „…együtt gondolkodásra késztető előadások, közös beszélgetések, vidám, kiegyensúlyozott, befogadó társaság. Inspiráció, szeretet, jókedv.”
- „…meghittség, bizalmi légkör, jó hangulat; egész személyiséget megérintő, formabontó áhítatok, új megközelítések.”
- „Sokat jelentett számomra a témában kapott teológiai reflexió, amely nemcsak hiányzó tudásomat pótolta, hanem motivál abban, hogy a szolgálatom során meghozott döntéseimet sokkal jobban teológiai vizsgálódás előzze meg”
– ilyen és ehhez hasonló gondolatokat jeleznek vissza a továbbképzések résztvevői az együtt töltött idő után.
A Tiszántúli Református Egyházkerület Lelkésztovábbképző Intézete mögött két évtized, 158 megszervezett képzés, 616 résztvevő, 2265 kiadott tanúsítvány, a 16. évfolyamához ért Igazság és Élet folyóirat, de mindenekelőtt elhívatott szakemberek állnak.
„Az évfordulóra készülve a legnagyobb felismerésem az volt, mekkora szakmai csapat van az elmúlt 20 év munkája mögött. A magam részéről kevés olyan feladatról tudok, ahol azt tapasztaltam volna, hogy egy ügy mögé tartósan ennyien sorakoznak fel” – fogalmaz Fazakasné Bartha Zsuzsanna. Az elkötelezett szakembereknek és a szakmai csapatnak köszönhető, hogy az intézet évente 10-12 kiscsoportos továbbképzést szervez, amelyek között egynapos és többnapos programok is találhatók, melyek mindig aktuális, gyakorlati témák mentén épülnek fel, valamint évente négy alkalommal jelenik meg az Igazság és Élet szakfolyóirat többszáz oldalon, segítve a lelkészek szolgálatra való készülését.
Folyamatos párbeszédben
A lelkésztovábbképzés nem új fogalom, azonban a rendszerváltás előtt „hivatalos formában” leginkább azt jelentette, hogy a lelkészeket „eligazítják” az őket körülvevő világhoz való alkalmazkodás kérdéseiben, ugyanakkor a lelkipásztorokban ott volt az igény, hogy saját szolgálatukban folyamatosan fejlődni tudjanak, és új kompetenciákat szerezzenek. Erre az igényre válaszul a Tiszántúli Református Egyházkerület Közgyűlése, majd az Egyházkerületi Tanács 2002-ben megbízta Fazakas Sándor lelkipásztort, teológiai tanárt a továbbképzések új szempontjainak kidolgozásával. „Kezdetben három szempontot igyekeztünk szem előtt tartani: a kompetenciabővítést, a szakmailag elismert előadók meghívását, valamint azt, hogy a képzések számonkérhetők és követhetők legyenek. A gyakorlat alapján hamar kiderült, milyen fontos, hogy időben adjunk választ a lelkészek igényeire és kérdéseire, interdiszciplináris formában dolgozzuk fel a témákat, illetve párbeszédre kerüljön sor a teológiai és nem teológiai megközelítések között a szakmai kihívások reflektálása terén” – foglalja össze Fazakas Sándor.
Mint mondja, ez a fajta továbbképzés egy közös tanulási folyamat, amely nagyfokú kreativitást és interaktivitást igényel, és amelyben az előadók is tanulnak a résztvevőktől: „Nem kellett tejesen új alapra építenünk, itt a Tiszántúlon Révész Imre és Vasady Béla már megpróbálták a maguk idejében teológiai szempontból rendszerezni a kompetenciabővítés feladatát. Ehhez megnéztünk, és kiértékeltünk nemzetközi, elsősorban német és svájci mintákat.” A szeminárium jellegű, kiscsoportos képzések kialakítása volt a cél a kezdetektől, ahol megjelenhet a lelkészek lelkigondozásának preventív oldala is, és a témák mellett a résztvevők beszélhetnek szakmai tapasztalataikról, örömeikről, nehézségeikről, reményeikről.
A lelkipásztorok leginkább belső motivációból döntenek a képzéseken való részvétel mellett, mert számukra is fontos, hogy különböző szakemberek segítségével reflektálhassanak felmerülő kérdéseikre. Mindezek mellett a kisebb csoportokban hamar kialakul a bizalmi légkör, így az alkalmaknak közösségépítő erejük is van.
Fejlődés nélkül nem megy
A képzések éves tematikája általában januárra készül el az alapján, milyen kérésekkel fordultak az alkalmak résztvevői az Intézethez: minden továbbképzés végén lehetőségük van visszajelzést adni, valamint megjelölni, miről szeretnének hallani a következő évben. „Amikor novemberben megtartjuk az utolsó képzést, összesítem a visszajelzéseket és megtervezzük a következő évet. Nem mi határozzuk meg, miről akarnak hallani, annak nem lenne értelme” – fogalmaz Fazakasné Bartha Zsuzsanna. Az oktatásszervező lelkész szerint ma már elengedhetetlen lelkésztovábbképzéseken részt venni, mert egyre sokrétűbb a lelkészi munka és a bennünket körülvevő világ.
Hasonlóan vélekedik Fazakas Sándor is, mint mondja, a lelkipásztori szolgálat és a teológia tudományában való jártasság állandó frissítést igényel. Ennek gyökere a reformátori tisztségértelmezésben lelhető meg, amely abban hozott újat a középkori értelmezéshez képest, hogy a lelkészt kiemelte a szerpapok sorából és a hívők körébe helyezte. Ez egyszerre jelentette azt, hogy ő maga is élhetett olyan családi és közösségi életet, mint gyülekezetének a tagjai, és azt is, hogy magasfokú intellektuális felkészültséggel adjon bibliai válaszokat a hívők életkérdéseire. „Ha ma is fontosnak tartjuk, hogy »tudásalapon« szólaltassuk meg az evangéliumot, akkor időről időre foglalkoznunk kell az ezzel kapcsolatos ismereteink aktualizálásával – hívja fel a figyelmet az intézetvezető. – Az egyházi szolgálat célközönségének élethelyzete mára nagyfokú pluralizálódáson men át: régebben a gyülekezeti tagok életvitele nagyobb homogenitást mutatott, de mára különböző és komplex élethelyzetekből és megpróbáltatásokból érkeznek a közösségbe, amelyek ennek megfelelő reflexiókat követelnek meg a lelkészektől. Ezekre nézve újból meg kell találni az ige mondanivalóját és a kézzelfogható megoldásokat is.”
Kézzelfogható segítség
A továbbképzéseknek ma már kiemelkedő célja, hogy a lelkipásztorok a gyülekezeti tagok eltérő élethelyzetekből adódó kérdéseit megfelelő kompetenciák segítségével tudják segíteni. Ugyanakkor a szervezők azt is hamar felismerték, hogy a lelkészekre a korábbiakhoz képest új, az oktatásból, diakóniai munkából, intézményvezetésből származó szerepkörök is hárulnak, ezért a mai életritmushoz igazítják a képzéseket: a klasszikus alkalmak 2-3 naposak, de igyekeznek több, a kerületben megközelíthető helyszínre képzéseket szervezni, valamint megjelentek a kínálatban az egynapos képzések is. „Az a célunk, hogy a szakmai segítséget minél hatékonyabban el tudjuk juttatni a lelkipásztorokhoz, ehhez igazítjuk a terveinket” – hangsúlyozza Fazakasné Bartha Zsuzsanna.
Az évek során egyre fontosabbá vált az a kérdés is, hogy milyen közvetlen segítséget lehet nyújtani az igehirdetésekre való készüléshez. Ez az igény hívta életre 16 évvel ezelőtt az Igazság és Élet című szakfolyóiratot, amely azóta évente négy alkalommal jelenik meg összesen 1800 példányszámban és hat ország előfizetőihez jut el. „A képzések résztvevői adtak hangot annak az igénynek, hogy szükségük lenne valamilyen inspirációra, segédanyagra, műhelymunkára, ami segíti őket a prédikációra való felkészülésben – emlékszik vissza Fazakas Sándor. – Az elmúlt 16 évben aztán Kárpát-medence szerte megismerték az Igazság és Életet is, a protestáns felekezetek tagjai örömmel használják.” Eddig a folyóiratban 234 szerző publikált, 1300 textust dolgoztak fel és 64 tanulmány született.
Tervek a jövőre
„A személyes tapasztalataink is sokat segítenek a képzések megszervezésében. Több mint 25 év gyülekezeti szolgálat után a feleségemmel belülről is ismerjük a lelkészi szolgálat örömeit és kihívásait is, tudjuk, mekkora szükség van a szakmai segítségre. Ugyanakkor hálásak vagyunk, hogy az egyházkerület részéről mindig nagyfokú támogatást élvezhetett a továbbképző intézet, mert felismerésre került, hogy az egyház nem mondhat le a lelkészek továbbképzésének ügyéről” – számol be tapasztalatairól Fazakas Sándor. Előre tekintve a következő évekre ezek jegyében tervezik bővíteni a továbbképzést egyházi szociális intézmények dolgozóinak elérhető alkalmakkal, amelyeken bibliai, egyháztani és etikai ismereteket szeretnének majd átadni.
Ebben az évben további négy továbbképzés áll a lelkipásztorok előtt Berekfürdőn, Beregdarócon, illetve Debrecenben – ezekre és a jövő év képzéseire továbbra is várnak minden érdeklődőt.
A Tiszántúli Református Lelkésztovábbképző Intézet mögött álló két évtizedért szeptember 9-én egy szimpózium keretében is hálát adtak. Az alkalmon előadást tartott Fekete Károly tiszántúli püspök; Fazakas Sándor, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanszékvezető tanára; Gaál Sándor, a DRHE docense; Kiss Jenő, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tanára; valamint Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem nyugalmazott tanára. Az előadók a lelkészi szerepkörök tartalmát, egymáshoz való viszonyulásait és változásait vizsgálták, különös tekintettel arra, milyen feltételek mellett élhető meg e szolgálat a Lélek erejétől inspiráltan.
Készült egy kisfilm is, melyet az alábbi linken tekinthetnek meg: https://www.youtube.com/watch?v=BoaFEkb1KJY&t=3s
Szöveg: Farkas Zsuzsanna