Évkezdet a DRK Dóczy Gimnáziumában

A DRK Dóczy Gimnáziumában a tanévnyitó helyszíne a Verestemplom. Az ünnepi alkalom előtt a tanárok már túl vannak az alakuló és a nyitó értekezleten. S az éves program is ott lapul a határidőnaplókban vagy tanári zsebkönyvekben. (Néha a szülők már pedagógusnapkor ez utóbbival ajándékozzák meg a tanárokat.) Az RPI országjáró konferenciájának fő témája a reziliencia (a rugalmasság, a megküzdés) volt, ami finoman sejteti, hogy fel kell magunkat vértezni, ha töretlen lelkesedéssel akarunk Isten elhívásának eleget tenni.

A diákok készülődése sem az ünnepi öltözék kikészítésével kezdődött. A média hetek óta azzal foglalkozik, hogy lélekben hogyan kell hangolódni arra, hogy az iskolák kapui újra kitárulnak, és az órarend lesz 180 tanítási napon tanárnak és diáknak a rendezőelv, a kiindulási pont, minden egyebet ezzel kell összehangolni, amikor tervezzük a mindennapjainkat.

Isten háza kicsit zajos volt a tanévnyitó előtti fél órában. Bár elcsendesedésre térünk be, de sokan június óta nem találkoztak, vagy csak a közösségi oldalakon nézték meg egymás bejegyzéseit, fotóit. A kellemes zsibongás, a sok mosoly, integetés önmagában örömteli, mert érződik benne, hogy jó újra látni egymást. A pandémia óta ez volt az első olyan tanévnyitónk, amikor minden évfolyam jelen lehetett korlátozás nélkül.

Az előima szavai tükrözték azokat az érzéseket, amelyek a nyüzsgő lehetőségeket kínáló nyári szünet vége után kavarognak bennünk. Megvallottuk a szertelenségünket, pillanatnyi rendezetlenségünket, s azért fohászkodtunk Mennyei Atyánkhoz, hogy nyugtasson le bennünket ölelő karjai közt.

Kovács-Győri Zsuzsa lelkész-vallástanár prédikációjának alapigéje a tanévnyitó istentiszteleten a következő volt „Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is volt,” (Fil 2,5). Azt az örömhírt helyezte a szívünkre, hogy Jézus Krisztus alakjában számunkra az alázat a példa, aki nem a maga hasznát, nem a maga dicsőségét nézte, hanem mindannyiunk javát. Ha mi beismerjük a hibáinkat, s megtesszük azt szeretetből, ami nem a kötelességünk, ha másoknak segítünk, akkor a keresztyén közösségben a krisztusi indulat mágneses erőként van jelen, s vasreszelékként vonz magához bennünket. A „Boldog krisztusi indulatokkal teli új tanévet!” kívánsága jó lenne, ha valóban kitartana bennünk az előttünk álló tíz hónapban. (S ez nem csak az idei tanévben lehet közös irányelvünk, hanem ezzel indíthatnánk jövő augusztusban a tanári csendesnapot. Hagyományunk részévé tehetnénk ezt a szavakban rejlő meghitt esszenciát.)

A legkisebbjeink (belépő hetedikeseink) kicsit megszeppenve, az illedelmes viselkedésre nagyon ügyelve ültek a szülők tekintetétől kísérve. Tankó Istvánné igazgatóhelyettes asszony hozzájuk és a 9. C osztályosokhoz (négy évfolyamos képzés) szólva azzal biztatta őket, hogy a gyönyörű, modern iskolaépület, bár lehet, még most labirintusnak tűnik, de pár hét alatt felfedezik, kiismerik, és otthonosan fognak benne mozogni. Biztosította őket arról, hogy bármikor elakadnak, lesz hova fordulni segítségért a falakon belül.

A végzősöknek pedig helyzetelemzést adott, hogy az utolsó középiskolás évben még sok öröm várja őket, és az érettségire kellőképpen rendszerezni kell a tudásanyagot. Viszont az önismeretük is segíti őket a felkészülésben, mert megtapasztalták, hogy a terheket méltósággal kell viselni a sikerért, és saját álláspontjukat rugalmasan tudják alakítani, mert nyitottságra neveltük őket eddig. Az ünnepi beszéd zárlatában a jó hangulat, kitartás, jó egészség hármasa hangzott el kívánságként a Dóczy közösségének.

A 9. évfolyam fogadalmat tett, és ennek a szövege Kalmár Péter DÖK-elnök vezetésével hangzott el. Nagyné Kocsiscsák Anita a 9. A osztályfőnöke azt mondta, hogy a diákok büszkék arra, hogy a Kollégium polgárai lettek hivatalos formában, sőt sok szülő is fontosnak tartotta, hogy ezen az ünnepélyes alkalmon részt vegyen.

A zászló bevonulása és kivonulása közti közel egy órai időben nemzeti és református énekeinkkel, a fekete-fehér színek ünnepélyeségével kifejeztük az „indulatunkat” (az igehirdetés kulcsszavát kiemelve és kölcsönözve), méltóságteljesen adtuk át (vagy meg) magunkat annak, hogy régi-új ritmus szerint kell szeptembertől élnünk. A tanévnyitón elhangzó mondat: „A 2022/23-as tanévet megnyitom.”: beszédtett. S nekünk egyenként magunknak kell a bejelentés után döntenünk, hogy milyen változásokat érdemes a hatékonyság vagy eredményesség érdekében indukálnunk.

A hivatalos tanévnyitón túl, még sok rezdülésre figyeltem, s kérdéseket tettem fel azoknak, akiknek ez a tanév más lesz, mint az összes eddigi. A végzősök rövid távú célja a maradandó emléket adó szalagtűző (október 2.) átélése, majd a sikeres felvételi. A tanévnyitó fontossága mellett a csendesnapot kiemelték, hogy jót tesz a léleknek az, ha még tudja, van egy nap haladék, amikor még nem a tananyag áll a középpontban. Közös felismerésük, hogy célorientáltan kell szervezni a tanulásukat. S elérkezett a pillanat, hogy ők a legnagyobbak, a rangidősek, ami azzal jár, hogy ők tudnak a legtöbbet az iskola rítusairól.

A diákokat izgalommal tölti el és érdekli őket, ha a tantestületbe új tanár érkezik. Buka László tanár úr októberben nyugdíjba vonul, és az új kolléganő Szombatiné Néma Mónika lesz a Csontváry (rajz)terem gazdája. Várakozással tekint a jövőbe, a helyi adottságokkal elégedett, úgy véli, hogy a szép tér, és a tagoltság kedvez a diákok és a saját kreativitásának a kibontakozásához. Az eddig meglévő hagyományokat pedig szeretné tovább vinni, és a Dóczy Galériába vannak ötletei a kiállítások témájára.

A tanévnyitó előtt Dr. Kavecsánszki Máté tanár úrnak is megköszöntük, hogy 2010-től iskolánkban óraadója volt, és magas színvonalú szakmai munkájával a diákok példaképeként, sokan választották továbbtanulásuk irányát megalapozó (meghatározó) tantárgyakat emelt szintű érettségi előkészítőket, melyeket ő tartott.

Kertes Fruzsina, pályakezdő kolléganőnk kíváncsiságába némi aggodalom vegyült, hiszen új diákokkal fog megismerkedni, és kételyek lopóztak a gondolataiba, hogy élményszerűen tudja-e majd átadni a tananyagot. Azonban biztatóan hatott rá, hogy már ismerős gyermekarcok és pedagógustársak is mosolyogtak rá a padsorokból, mert tavaly nálunk volt tanárjelölt. A tanév elején a következő összegzést fogalmazta meg: „A felelősség súlyának érzésével boldogság vegyült bennem, mert úgy gondoltam, hogy a Jóisten ennél jobb helyre nem is vezérelhetett volna, és nemes feladatot bízott rám.”

Az idén felvételt nyert diákok az osztályfőnökeikkel már augusztus 30-án találkoztak egy ismerkedésre szánt napon. A közösségépítő alkalomnak az egyik játékos feladata volt az épület felfedezése. Mind a három tanárnő (Barna Enikő, Horváth Mariann és Papp Dóra) arról számolt be, hogy a kötődés láthatatlan szálai már néhány óra alatt kialakultak, és érzik azt, hogy össze fognak tartozni, kötéllé erősödik a vékonyfonál a közös kalandok során. Hat vagy négy év alatt rengeteg helyzetben kell rendelkezésre állni, ami túlmutat az eddig megszokott szaktanári feladataikon.

A tanév kezdetén a fejlesztésektől a módszertani megújulást, a tanulási motiváció növekedését várjuk. A csendesnap után Bárány Zsolt kémia szakos mestertanártanárral beszélgettem az új kémia-biológia laborban, ahol 30 diák tud olyan tanulói kísérleteket elvégezni, amikre eddig egyáltalán nem voltak a feltételek adottak. A tanári jelenlét is sokkal támogatóbb tud lenni, mert az új elrendezés lehetővé teszi, hogy közelről kövesse a munkafolyamat lépéseit, és észrevételeivel, tanácsaival beavatkozzon, ha szükségesnek ítéli. A Kutatók Éjszakája program keretében szeptember 30-án délelőtt a református óvodások, délután pedig a református általános iskolások csoportjai próbálhatják ki 45 perces turnusokban a magas színvonalú technikai körülmények között a kísérletezés örömét. Az idén 6. és 8. évfolyamosoknak újra lesz lehetőségük intézményünkben a kémia érdekességeit felfedezni a meghirdetett kísérletező körben. A fejlesztésnek az is a része volt, hogy laboratóriumi előkészítőt válasszák le a kémia laborból, és ezzel a zárt tér kedvezőbb helyet biztosít a vegyszerek tárolásának, és a tanári bemutató kísérletek előkészítésének.

A nyár folyamán új beruházásaként a wi-fi rendszer kiépítése megvalósult. A 10. évfolyam minden tanulója tavasszal laptopot kapott, így ezek órai használatához ez szükséges fejlesztés volt.

A Klaipeda utcán sétálók láthatják, hogyan növekszik hétről hétre a tornacsarnok, aminek az átadásával a mindennapos testnevelés óráinknak a szervezése nagy könnyebbséget fog hozni – reménység szerint – már jövő tavasszal birtokba lehet venni az új épületet. A városban is nagy érdeklődés övezi a sportkörökben, egyesületekben: többen tervezgetik, hogy bérbe szeretnék venni.

Gyarapodásaink a jövőbe vetett hitről tanúskodnak, ugyanakkor az idei tanévben két évforduló a múltba való visszarévedés alkalma, ami táplálja a jelent az értékeivel. Iskolánk büszke arra, hogy Szabó Magda alma matereként szerepel a köztudatban, és az idén az író születésének 105. és halálának 15. évfordulója kapcsán kiemelt figyelem fog övezni bennünket. 2022. október 8-án az Operettszínházban tekintjük meg az Abigél című előadást száz fővel, és a Csokonai Fórumban bemutatott Für Elise című darabra is fogunk jegyet váltani.

Kiss Tamás az Alföld örökös szerkesztője, a Dóczi Református Leánynevelő Intézet egykori vallástanára születésének 110. évfordulójára emlékezünk szeptember 5-én. A Zsoltár című költeményének néhány sora, az ő hitvallása lehet 2022/23-as tanévre számunkra útmutatás: „Nékem a rend, az egyensúly kell, az, / ami nélkül nem lehet – óh nem – / de nem is szabad élni a földön.”

Szöveg: Perla Erzsébet

Fotók: Kovács Panni (12.C osztályos tanuló)