Összhang - Szent és profán Kálvinnál?
Összhang - Templomban és azon kívül
A szent és a profán Kálvinnál?
Ha időutazás segítségével valaki eljutna mondjuk az 1559. esztendő Genfjébe, Kálvin János dolgozó szobájába, és megkérdezné a Saint-Pierre pásztorát a szent és profán viszonyáról, igencsak elcsodálkozna.
A szent kifejezéssel nem lenne gondja, hiszen azt olvasta ki a Szentírásból, hogy szent az, ami Isten elkülönített tulajdonához tartozik. A profán szót azonban nem értené Kálvin ebben az összefüggésben. Ugyanis a profán a szent jelző ellentételeként használatos, de csak sokkal később, az újkori vallástörténetben felbukkanó szakkifejezésként, s ezért használjuk ma is így. A profanus eredeti értelme azonban a templom előtti megjelenést jelöli térben és időben, amiből az következik, hogy a szenttel szoros összefüggésben van és nem a szent ellentéte. A klasszikus latin nyelvben természetesen használtak a szentségtelenre és az istentelenre vonatkozó kifejezést, ez pedig az impius. Az impiust hallva Kálvin nagyokat bólogatna, hogy biza nagyon sok gond van ebben az Istenhez tartozó gyönyörű világban a sátán és az istentelen emberek cselekedetei miatt.
Kálvin János gondolkodásában tehát a világ egységes egész, nem bontható szentre és szentségtelenre. A zsoltárossal vallja, hogy „az Úré a föld s annak teljessége” (Zsolt 24,1). A világ – mint Isten dicsőségének színtere – szép és jó, mert az az Úristen teremtménye, és még „a sátán is Isten színe előtt áll” (Institutio, 1.18.1). Tanítása egyetemes abban az értelemben, hogy a világ teljességét és egységét – vallási, filozófiai, társadalom- és természettudományos megközelítéssel, valamint a gyakorlati élettel együtt – Isten akaratának hatáskörében látja. Ami a természet és az Isten népe számára jó és üdvös, az a társadalmi és politikai viszonyokban is jónak és üdvösnek kell lennie. Még a világirodalmat is egységesnek tekintette a hellén és római szerzők oktatásával a genfi kollégiumban. Pedig ezeket ma profánnak vagy világinak mondanánk az egyház oldaláról. Azonban ne felejtsük, hogy a világ az Úré, a profán pedig nem istentelen, hanem hozzájárulásában mindig nyitott a szent életre.
Dr. Békési Sándor