ORANDO ET LABORANDO– Imádkozva és dolgozva

A Tiszántúli Református Egyházkerület, mint a tervezett kulturális fejlesztésért felelős szervezet több egyházközséget von be a projekt megvalósításába. A fejlesztésekre a következő templomokban kerül sor: Debrecen-Kistemplom (Csonkatemplom); Debrecen-Kossuth utcai templom (Veres templom); Debrecen-Egyetemi templom; Kismarjai Református Gyülekezet temploma; Szatmárcsekei Református Gyülekezet temploma; Vértesi Református Egyházközség temploma.

A fejlesztés célja, hogy a már meglévő egyházi kulturális örökség, amely felbecsülhetetlen nemzeti, történelmi, egyházművészeti valamint muzeális értéket képvisel, egyre szélesebb körben váljon ismertté és egyre attraktívabb formában jelenhessen meg az érdeklődők számára. A projekt megvalósulása által a fent jelzett helyszínek turisztikailag is népszerű látogató hellyé vállnak, ahol a látogatók interaktív módon szerezhetnek fontos történelmi és kulturális ismereteket maguknak.

A projekt minden helyszínen több elemből tevődik össze, többek között építési beruházásokból, melyek lehetővé teszik a megfelelő körülményeket a turisztikai attrakciók megvalósulásához. Továbbá a marketing eszközök nagyban hozzájárulnak a megvalósulási helyszínek népszerűsítéséhez, a turizmus fellendüléséhez az adott helyszíneken. Ezen kívül a minél magasabb színvonalú turisztikai attrakciók biztosítása érdekében sor kerül kiállítási, installációs, hang, fény-, és vizuáltechnikai eszközök beszerzésére, beépítésére.

A program megtörtént a templomok látogatóbarát fejlesztése, melynek köszönhetően látványos kiállítások adnak számot a reformáció egyházi, történelmi, kulturális, művészeti jelentőségéről, örökségéről, ezen örökséghelyszínek felfedezését pedig tematikus túraútvonalak segítik.

A helyszíneken megjelenő kiállítási elemek, a templomok és gyülekezetek története, a „Kreatív” reformáció avagy „Religio et Patria” - Szabadság, Hitvallás és Alkotás témája, Kismarján és a Kistemplomban „Toronytúra”, valamint a templomok, a település vagy gyülekezetek érdekességeinek játékos módon történő megismertetése a látogatókkal.

A reformáció elsődlegesen Európában, majd innen tovább terjedve világszerte formálta a keresztyénség arculatát. Az egyházi életen túl meghatározóan alakította a modern kori ember világképét. Hatásai markánsan érvényesültek a nemzeti művelődésben, az oktatásban, a művészetben, tudományban, társadalmi és magánéleti kapcsolatokban, fontos szerepet játszott a gazdasági és politikai közélet formálódásában. E hatások különösen erőteljesnek bizonyultak az Alföld térségének életében. A szabadságjogok kiterjesztésében betöltött szerepe kapcsán ki kell emelnünk, hogy Európa legtöbb protestáns közösségéhez hasonlóan, a mi eleinknek is sok áldozatot kellett vállalniuk hitvallásuk, egyházi és iskolai autonómiájuk védelmében. A vallásszabadság érdekében folytatott kitartó küzdelmük a Bocskai-szabadságharc után ismételten összekapcsolódott a haza szabadságának biztosításával. E meghatározó történelmi események fontos helyszíne, többször kiindulópontja volt a Tiszántúl. A reformáció hatásai térségünkben ugyancsak gazdag művelődési életet és művészeti alkotótevékenységet bontakoztattak ki. Ezt tetten érhetjük a nyomdászat, az iskolakultúra fejlődésében, a legkülönbözőbb művészeti ágazatok és korszakok alkotói, alkotásai tekintetében. Jelenléte figyelemfelkeltő módon érvényesült az irodalom, a zene vagy éppen az iparművészet területén. A református templomok e gazdag, szerteágazó örökség őrzői és kitüntetett emlékezethelyei.

Templomok, ezek berendezési tárgyai, istentiszteleti eszközei e gazdag, szerteágazó örökség őrzői és kitüntetett emlékezethelyei. Külső fényűzést kerülő megjelenésükkel együtt, sok esetben különösen gazdag tárházai e belső, tartalmi értékteremtésre törekvő művészi alkotótevékenység érvényesülésének. A kiállítások ennek a ma is élő és ható, a maga nemében egyedülálló történeti, művelődési és művészeti hagyománynak a jellegzetes vagy éppen különleges példáira hívják fel a figyelmet.

Református Kistemplom (Csonkatemplom)

A debreceni reformátusság második istentiszteleti helyét egy 1661-es forrás említi először. A korábbi épület az 1719-es tűzvész során helyrehozhatatlan károkat szenvedett. Ekkor kezdték el építeni a mai, nagy méretű, harangtornyot is magába foglaló kőtemplomot. A hatéves építkezés után átadott templomépület egy 1727-ben bekövetkező újabb tűzvész rongálása miatt további munkálatokat igényelt. A hosszan elhúzódó építési folyamat végül is 1731-re záródott le. Az építéshez biztos anyagi hátteret biztosított a kegyes debreceni házaspár, Bátori Szabó András és felesége, Mészáros Anna végrendeleti alapítványa, amit a hívek önkéntes adományai és kitartó közmunkája egészített ki. Az a történelmi tény, hogy erre az építkezésre az ellenreformáció helyi felerősödésével jellemezhető korszakban került sor, a templomhoz sajátos jelentést kapcsolt: a reformátusok önazonosságvédő igyekezetének jelképes helyévé tette. Ezt a képet erősítette tovább az a nevezetes egyházkerületi közgyűlés, mely 1860-ban a magyar protestáns egyházak autonómiáját megszüntetni kívánó császári pátens ellen tiltakozott. Ezt az eseményt 1925 óta az épület falán egy külön emléktábla is megörökíti. Az emlékhely történetéhez kapcsolódó további esemény, hogy egy 1907. áprilisi szélvihar helyrehozhatatlan károkat okozott a toronysisakban. Többszöri sikertelen helyreállítási kísérlet után – a Schulek János műépítész által irányított 1926/27-es renováció során – a csonka tornyot bástya formájában állították helyre. Ez az építészeti megoldás a „csonka templomot” a keresztyénség egészét ostromló modern idők nehézségei között helytálló bástyaként mutatja be.

• Egykori Ispotály (a Raktár utca, az Ispotály utca és a Salétrom utca által határolt terület)
• Ma már csak egyetlen megmaradt épület emlékeztet az 1944. június 2-ai bombázás előtt egész kis városrészt kitevő épületcsoportra, a régi református ispotálytelepre és templomára. A kiterjedt diakóniai tevékenységet, a szegény-, árva- és idősgondozás mellett fogyatékkal élők ápolását egyaránt végző intézmény története 1529-ig vezethető vissza. Ekkor készült el az az alapítólevél, mely egy debreceni polgár, Boncz László saját belvárosi házában létrehozott szeretetházának működését és fenntartását szabályozta. Az alapító halála után a városi tanács felügyelete alatt működő intézmény 1553 után egyszerre két helyszínen is tevékenykedett. A város református polgársága keresztyén hitgyakorlata lényeges részének tekintette, hogy adományaival és végrendeleti hagyatékaival folyamatosan gondoskodjon a szeretetház működéséről. Miután 1704-ben a „külső ispotály” mellé református templomot építettek és a gondozottak ellátását felügyelő külön lelkipásztori állást létesítettek, a „belső ispotály” tevékenységeit is áthelyezték oda. A város és a református egyház által két évszázadon keresztül együtt működtetett intézmény Mária Terézia 1752-es rendelete következtében egyházi tulajdon lett. 1844-ben az Ispotály-telepen élő, részben árva gyermekeknek óvodát építettek, 1914-ben diakonissza anyaházat alapítottak.

Projekt eredményei:

• a Kistemplom tetejének cseréje, teljeskörű külső homlokzati felújítása, víztelenítése, részleges belső felújítása, elektromos rendszer cseréje;
• A program keretében megtörtént a templom látogatóbarát fejlesztése, melynek köszönhetően látványos kiállítások adnak számot a reformáció egyházi, történelmi, kulturális, művészeti jelentőségéről, örökségéről, ezen örökséghelyszín felfedezését pedig templomon belüli tematikus túraútvonalak segítik. A Kistemplomban látogatóbarát fejlesztése, ezen belül hang,- fény és vizuáltechnikai fejlesztések, turisztikai kiállítás és a látványosságok népszerűsítését szolgáló marketing anyagok készítése valósult meg.
• A kiállítások egyszerre több érzékszervre hatnak, hiszen a fények, a vizuális élmények mellett az akusztikai hatások, a zenei élmények és hangeffektek kapnak jelentős szerepet.

A következő egységek jelennek meg a helyszínen:

1. A templom történetének ismertetése, a gyülekezet sajátossága
2. „Kreatív” reformáció avagy Hitvallás és Alkotás
3. „Toronytúra”
4. Utalás és motiválás a többi helyszínre
5. „Templomtitok”: az épület vagy gyülekezet érdekességeinek játékos módon történő megismertetése.

Nyilvánosság biztosítása:

A „Széchenyi 2020 Kedvezményezettek Táj. Köt-ei útmutató és arculati kézikönyv „KTK 2020” dokumentumban előírtaknak megfelelően kerülnek megvalósításra.

Tiszántúli Református Egyházkerület