2012. október 08.
Nagy a te hűséged!
Ideért az ősz, az igazi.
Sárgulnak, vörösen izzanak és egyre fogynak a falevelek.
Érezzük, hogy valaminek vége. Tényleg vége van.
De tudjuk jól, hogy ami valaminek a vége, az egy másik dolognak éppen a kezdete.
Nem sejthetjük, hogy jó, vagy kevésbé jó az, ami épp következik.
Hogy merhetünk-e mosolyogva menni a következő időszaknak.
Egyvalamit viszont tudhatunk: merhetünk azzal a bizonyossággal nekiindulni minden napnak,
hogy egyetlen lépést sem kell egyedül megtennünk,
mert Urunk fogja a kezünk és velünk jön, bármerre is vezet az út, bármerre is visz a holnap.
Köszönjük Urunk, hogy irgalmad újjáéled reggelre,
minden reggelre.
Nagy a te hűséged!