A megerősödés helye – Hálaadó istentisztelet Csengerben
Hálaadó istentisztelet Csengerben a Méliusz Református Idősek Otthonának energetikai fejlesztésért
A megerősödés helye. Ezen a jelképes szókapcsolaton keresztül tudom igazán megragadni, milyen nemcsak átutazni, sietni a vámhoz – ahogyan sokáig tettem, hanem megállni Csengerben a református gyülekezetben. Tettem ezt a megállást június 12-én vasárnap, és osztozhattam a csengeriek örömében.
A megerősödés helye. A templomfalain érződik a történelem. Érződik, és dombormű jelzi: ezen a helyen 452 évvel ezelőtt bátran kijelentették és megerősítették a Szentháromság Istenbe vetett hitet. Bármilyen más szelek jártak, fújtak: megerősítették és megerősödtek. Nem lehetett nem éreznem a többletet, amikor énekeltük: „Szentség, dicsőség, légyen tisztesség a Szentháromságnak, ki uralkodik egy Istenségben, most és mind örökké.” Mindezt Szentháromság vasárnapján.
A megerősödés helye. Ennek az isteni lehetőségnek a nyitott ajtaját kínálta fel az ige és az igehirdetés szava: „Az építkezéshez Jézus saját magát kínálja alapul. Az önmaga társaságát adja. Igéinek cselekvése a biztos alap. Akkor már nem is én építem magamat, hanem engedem, hogy Jézus Krisztus építsen engem, és vonjon be szolgálattevőként az ő terveinek megvalósításába. Ha Ő ad ehhez szilárdságot, akkor nem függünk hangulati változásoktól, emberi teherbírástól, csak a Krisztushoz tartozás hűségének mértékétől.” – hangsúlyozta igehirdetésében dr. Fekete Károly, a tiszántúli református egyházkerület püspöke. Az ige szavát erősítette újra és újra a megerősödésünk javára: „Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. Az Úrtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben”. (Zsolt 118,22-23) A megerősödésnek pedig ára van, amelyet más már kifizetett helyettünk: „Jézus Krisztus porrá zúzatta magát, hogy mi épülhessünk. Ő lett a megvetett, hogy minket felmagasztaljon. Ő lett a számkivetett, hogy minket használhatóvá alakítson.” - hangzott a szószékről.
A megerősödés helye. Érvényessége nem korlátozódik a templom falainak határvonaláig. A Méliusz Református Idősek Otthonának megújulásáról, a kitartó munkáról dr. Tőkés Zoltán, a Csengeri Református Egyházközség lelkipásztora számolt be. Az épület és a lelki erősödés kéz a kézben járt a folyamat során. A lelkipásztor elmondta, a munkálatokat végzők érzékeny figyelemmel voltak a lelki épülés munkálataira is: az Idősotthon imádságos és áhítatos idejében megálltak a gépek, leálltak a szerszámok. Práda Márta, az intézmény vezetője szintén a lelki megerősödést hangsúlyozta beszélgetésünkben, aki szívügyének tekinti, hogy ne csak a falak álljanak, hanem a munkakörnyezet, a közösség lelkiekben is friss levegőjű legyen. Az istentiszteleten a köszöntések és a hála szavait kifejezték: Paládi László, egyházmegyei gondnok, Balogh György, egyházközségi gondnok, Fülöp István, a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület elnöke, Baracsi Endre, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés alelnöke, aki Kovács Sándor országgyűlési képviselő köszöntését is átadta, továbbá Forján Zsolt, Csenger város polgármestere.
A megerősödés helye. A hálaadó istentisztelet a templom falain kívül, az Idősotthonban folytatódott, ahol dr. Fekete Károly az Ige szavával kérte Isten áldását az intézmény, annak lakóinak és dolgozóinak életére: „Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége.” (Zsolt 91,1-4)
Szöveg: Bogyó Zsófia
Fotók: Nagy Szabolcs
Tiszántúli Református Egyházkerület