Van a hűségnek határa? - Iránytű – A mindennapi igeolvasás segítője

 

 

Megkerülhetetlen a történelmi háttér. Hóseás egy adott világpolitikai helyzetben, a történelem egy meghatározott időintervallumában végezte Isten küldötteként a szolgálatát. Mi az a színpad tehát, amelyen Hóseás színre lép? Nem éppen a nyugalom időszaka. A Kr. e 8. században az ország már kettészakadt, és az északi részen II. Jeroboám hosszú ideig vezette, alapvetően jól az országot. Területileg stabil, gazdaságilag növekvő, terjeszkedésre készen álló helyzet volt adott.

 

Azonban, ahogyan az lenni szokott egy-egy meghatározó, nagy uralkodó után  hanyatlási idő következett be. Az elkövetkező 25 év alatt az uralkodók sűrűn váltják egymást, erőszakos cselekedetek árán veszik el egymástól a trónt. Egy ilyen zűrzavaros időszakban kell valaki, aki felnyitja az emberek szemét, miért történik mindez. Ő volt Hóseás, aki még ismerte a jeroboámi stabil korszakot is, és megtapasztalta az azt követő hanyatlást, majd az ország megsemmisülését, a fogságba vitel kezdetét. Hóseás már akkor látja a közelgő veszélyt, amikor még sem a gazdasági helyzet, sem a más népek általi fenyegetettség nem volt szembetűnő. A szele azonban érződött kelet felől. Hóseás tudta, semmi jót nem fog hozni. Elsöprő erejű lesz. Így lett.

 

Mind az északi, mind a déli országrész stratégiai elhelyezkedésű. Egy olyan földnyelven fekszik, amelyen keresztül Egyiptomot lehet megközelíteni. És hogyha végignézzük a keleti területek politikáját: az asszírokét, a babiloniakét, a perzsákét, mindegyik szerette volna elfoglalni a mesés, kincsekben gazdag Egyiptomot. Az egyetlen út ehhez Izrael országán keresztül vezetett. Az északi országrészben a Kr. e. 8. században szembe kellett nézni azzal, hogy jönnek az egyre inkább erősödő és világuralomra törő asszírok, a nagybefolyású Egyiptom pedig gyengül. Az északi királyság tíz törzse pedig megpróbál ide is oda is kicsit forgolódni. Nagyon szépen írja Hóseás: futkosnak ide is oda is. Ennek pedig pusztulás lett a vége.

 

Hóseás, mint próféta olyan közvetítő ebben a helyzetben, aki az emberek mindennapi kérdéseire szeretne választ adni. Akkor is, ha mások még a kérdésre sem találtak rá. Ahogyan a helyzet romlik, úgy volt egyre nagyobb szükség azokra a prófétai narratívákra, amelyek megértetik az emberekkel, miért történik az, ami.

 

Nem könnyű olvasmány, sem magyarul, sem héberül. Utóbbit egy egészen más dialektusban írták, mint a többi kisprófétai művet. Nehezebb, jobban emlékeztet az arámira. Rengeteg képet, hasonlatot, szimbólumot használ, ezek közül nem egy csak itt szerepel a Szentírásban. 

 

Nem egyszerű kifejezések ezek, viszont sokatmondók. Van olyan, amelyikből közmondás született: aki szelet vet, vihart arat. Magyarul is jól értjük, Hóseás pedig az egymást követő vezetők ide-oda húzására értette. Huszonöt év alatt igazából csak rossz döntéseket hoztak emiatt. Hóseás szerint olyan Izrael, mint egy vadszamár. Egy vad, de mégsem vadorzó, amely csak össze-vissza kóborol. A közeledő nagyhatalmak árnyékában az ország a lényegről feledkezett meg: megmenekülésüket nem a királyaiktól, nem az általuk szövetségesnek hitt birodalmaktól, hanem a legkülönlegesebb szövetségesüktől, Istentől kellett volna várniuk.

 

Rövid narratív bevezetéssel ellátott versbe szedett mű. Gyönyörű képeket, különleges kifejezéseket használ. Ez a mai világban is így van: egy kép sokszor többet mond, mint sok-sok leírt mondat. Mi magyarok ehhez a képes beszédhez nagyon jól tudunk kapcsolódni a képekkel tarkított, közmondásokkal gazdagított magyar nyelvünkkel. Nem minden nyelvben van ez így. A héber szöveg  hemzseg a szójátékoktól. Például érdekes szójáték a Kánaán és a kalmárszellem összehasonlítása. A héberben hasonló kifejezés van mindkettőre. Izrael pedig mindkét szó jelentését megtestesíti. Jön-megy, ad-vesz, idomul ide-oda is, csak ahhoz az egyhez nem fordul, akihez tartozik: Istenhez.

 

A könyv drámaisága. Hóseásnak a saját életén keresztül kellett megtapasztalnia valamit, amit szerintem senki sem szeretne átélni. A prófétákra jellemző, hogy üzenetet adnak át igehirdetéseken keresztül, vagy akár szimbolikus cselekedeteket kér tőlük Isten: Jeremiás például jármot vett a nyakába, Ezékielnek a szakállát kellett levágnia. Ezek a próféta életétől elválasztva jelennek meg. Hóseás esetében azonban a saját házassága válik  szimbólummá, egy szimbolikus cselekedetté. Rettentően fájdalmas ez, mert ami Isten és az általa választott, szeretett nép, az izraelitáék között végbement hűtlenség, elfordulás, azt kellett Hóseásnak megélnie és tapasztalnia a saját személyes életében, a házasságában.

 Isten azt mondja neki, menjen el, és vegyen el egy parázna, laza erkölcsű nőt, egy prostituáltat. Azt olvashatjuk, hogy Hóseás szereti, ugyanakkor a nő komoly tehertétellel lép ebbe a kapcsolatba bele. Érdekes módon belelép a házasságba, megszületnek a gyermekek.

 

A Bibliában mindig jelzés értékűek a nevek. Hóseás nevének a jelentése: Isten megsegít, az Úr megment. Három gyermekük születik: két fiú és egy lány. Isten szavára a nevük Isten népének elkövetett bűneit jelképezik. Jezréel egy vérontásra utal, a lánygyermek nevének jelentése: nincs irgalom, nincs kegyelem, azaz Isten türelmének is van vége és határa. A harmadik név a legbeszédesebb: nem népem. Itt az anagy törés ment végbe, hogy a választott nép elutasította a kiváltságot, hogy az Isten népe lehet, és Isten egy szimbolikus névvel jelzi, hogy nem vagytok a népem többé. Kemény ítélet ez.

 

Hóseásnak gyakorlatilag a saját bőrén kell megtapasztalnia azt, ami Isten és az Ő népe között végbemegy. Ez a szimbólum itt jelenik meg először: Isten a vőlegény, és Izrael a választott menyasszony, aki hűtlenné lesz, és elhagyja őt. De nem ér itt véget a történet.

 

Elvette Hóseás a prostituált nőt, megszülettek a gyermekek, a feleség azonban nem marad otthon. Visszamegy oda, abba a függőségi helyzetbe, ahonnan egyszer már megszabadult. Hóseásnak Isten azonban azt mondja, menjen el a feleségéért, és váltsa ki. Egy olyan helyről, ahol pénzért lehetett nőket vásárolni. A feleségét kell megvásárolnia. Vissza akarja hozni azt, aki mellett ő letette a hűségét. A Szentírásból azt tudjuk, hogy egy tetemes összeget kellett Hóseásnak fizetnie. Vállalja még ezt is. Pont, mint Isten az ő népével.

 

Hóseás célja nemcsak a szemnyitogatás, hanem a rávezetés a helyes útra: mi az, ami kivezet a krízishelyzetből. Izrael életében a jogosság, a szolidaritás, a társadalmi igazságosság a vallási életből, az Istenhez való viszonyból kellett, hogy fakadjon. Ha megromlott az Isten és az ember kapcsolata, akkor az, mint a dominó, magával rántja a mindennapi élet szociális, társadalmi, politikai viszonyainak a fokozatos romlását. Ez egy körforgás, amely önmagát generálja mindaddig, amíg ebből ki nem lép az ember. A kilépés útja a megállás, a visszatekintés, a bűnbánat tartása.

 

Isten pedig reménységet ad. Nem egy szirupos, filmes reménységet. Hóseás könyve azzal zárul, hogy van lehetőség a megtérésre, az újrakezdésre, de az ítéletet nem lehet megkerülni. Ez nem annak az esete, mint például Jónásnál, hogy elmegy Ninivébe, prédikál, és ha megtérnek, nem fognak elpusztulni. Hóseásnál az újrakezdés lehetősége az ítéleten át valósul meg. Van kegyelem, van kiút, de az ítéletet el kell szenvedni. Az északi országrész fővárosa elesik. Oda az önállóság, a fogság ideje következik. Azonban nem végleges ítélet ez, mert Isten irgalma nagyobb, mint az igazságos ítélete. A nem népemből újra én népem lesz. Nagy szigorúság ez Hóseás könyvében. Nehéz olvasni. Nehéz szembesülni azzal, hogy Isten igazsága mit követel meg, és megtapasztalni, ennél is nagyobb az Ő szeretete, irgalma, hűsége. 

 

Olyan gondolatláncot fogalmaz meg, amely nem időhöz kötött: Mit jelent az, amikor az ember elfelejtkezik az Istenéről? Hóseás könyvében hangsúlyos ez az ismeret, és annak hiánya. Az istenismeret elfelejtésének következményei vannak. Ilyenkor a csalás, a hamisság, az egyenetlenségek természetessé válnak. Ez minden korban megvan.

 

Hóseás azt üzeni, hogy Isten mégis, mindennek ellenére nem veti el magától az övéit. Bennünket sem. Minden kor embere számára megadja a lehetőséget, hogy döntsön: istenismeret vagy Isten-nélküliség. De van lehetőség az újrakezdésre is, azonban neked is kell valamit tenned. Hóseás szerint: térj meg, de őszintén, igazán. És Isten megálljt parancsol saját magának is, mert nagyobb az Ő irgalma, szeretete, hűsége… Ezért van helye a Bibliában, mert a prófétáknál ez egy olyan központi üzenet, ami a többieknél is megjelenik. Hóseás személyes életébe a bevonódás még különlegesebbé és szívbemarkolóvá teszi ezt a történetet. Számunkra talán bizarr belegondolni: egy lelkész elvesz egy útszéli nőt.

 

Az ember meg meri-e ezt az egy dolgot tenni? Isten folyamatosan megteszi értünk: utánunk jön. Eljön értünk, kihoz valamiből, eljövünk, és újra ott találjuk magunkat ahol voltunk… Ennek a megváltásnak a gondolata az Újszövetségben odáig jutott el, hogy Isten nemcsak egy prófétát küldött, nemcsak egy személyes tragédiát visz bele, hanem Isten önmaga vállalta Krisztusban a szenvedés drámáját. Jézus Krisztusban utána ment Isten az embernek, hogy megváltsa abból a mélységből, amelybe keveredett.

 

A bulvárban jártas mai világban ez egy címlapsztori lenne: hogy lehet ilyet tenni? Ez skandalum! Botrány! Negatív hírértéke lenne Hóseás történetének. Nekünk azonban túl kell látnunk ezen. Messzebb kell látnunk. Mi az üzenet? Mi az, ami engem továbbvisz? Hóseás könyve ezt adja meg: más perspektívából szemlélni, és messzebbre látni. Itt van ez a címlapsztori, de mi van mögötte? Ne csak a szimbolikus cselekedetig lássunk el. A nagy történetnek pont ez a része, hogy ebbe az ívbe belekerüljünk, hogy az Isten többet lát, messzebb lát. Célja és terve van. Olyan hallatlan hűség ez, amivel az ember nehezen tud mit kezdeni. Hallatlan kitartás ez, sőt kizárólagosság Isten és ember között. Lássuk meg ezt. Ne csak a világpolitika színpadán szemléljük a logikus vagy éppen nem logikus eseményeket, hanem lássunk azon túl, azon felül, mert ott áll az Isten.

 

(Bogyó Zsófia)