Iránytű - A mindennapi igeolvasás segítője (Római levél)

Egyrészt az evangéliumok és az Apostolok Cselekedetei után terjedelmében az egyik leghosszabb könyvről beszélhetünk. Másrészt a levelet Pál írta, akinek a levelei nem a legkönnyebb olvasmányok: a témák kifejtése és azok gondolatmenete összetett. A Római levélben felbukkanó témák szinte minden nagy újszövetségi kérdést érintenek, a keresztyénség nagy igazságai sűrűsödnek össze benne. A témák sokfélesége és összefonódása tehát kihívást jelent a számunkra. A gondolatmenet sem kínálja egyből magát, meg kell dolgoznunk azért, hogy átláthassuk a levél felépítését.

 A legtöbb bibliai levélben olvasható egy világos, jól érthető kiváltó ok vagy körülmény, amelyből tudhatjuk, miért született meg a levél és kiknek íródott. Ezek a megjegyzések elárulják a levél születésének apropóját. A Római levél esetében ennek felfejtése nem egyszerű. A keresztyén hit gyönyörű és monumentális kifejtése áll előttünk, miközben a kérdések nyitva állnak: Miért pont ezeket a dolgokat írja Pál? Hogyan kapcsolódik ez ahhoz a római gyülekezethez, amellyel Pál még nem találkozott? Ezek a kérdések összeadódnak, ezért ilyen nehéz ez a levél.

 

2. A levélben fellelhető témák egyenrangúak egymással, vagy vannak kiemelkedő, fajsúlyosabb területek?

Azt szoktuk mondani, hogy a Római levél a hit általi megigazulás levele. És ez így van! Ez az a téma, amely – Luther nyomán elmondható – a keresztyén hit teljességét átfogja, ez egyfajta rendezőelv. Ebből a központi kérdésből fakadnak fel a további kérdések és témák. Pál onnan indul el, hogy a levél legelején kifejti a hit általi megigazulás lényegét és szükségességét. Mindez Isten két tulajdonságából fakad: igazságából és kegyelméből. Ezzel szemben áll az ember örök lázadása – a bűn. Ez egy ijesztő fogalom mindannyiunk számára: elsősorban azonban nem egy erkölcsi kategóriáról van itt szó, hanem egy emberi alaptulajdonságról. Egy hajlamról, ami arra ösztönöz minket, hogy Istentől elszakadjunk. Ez az az alapkörülmény, amely elvezet oda, hogy a hit általi megigazulás az egyetlen út, amely az embert az igazságos és irgalmas Istennel való kapcsolathoz elvezetheti. Egy olyan istenkapcsolathoz, amilyent Isten akar. Mert az igazság az, hogy mi magunk sokféleképpen akarhatunk Hozzá kapcsolódni, de a megigazulás útja az, amit Isten szeretne látni az életünkben. A többi téma, amellyel a levélben találkozunk, azért van, hogy ezt a megigazulást Pál minél több oldalról körül járja.

Az apostol úgy beszél ezekről, mintha a hallgatóságban felvetődő kérdésekre reagálna. Ez egy korabeli irodalmi stílus volt, amikor a szónokok képzeletbeli vitapartnereik kérdéseire válaszolva fejtették ki gondolataikat. Ezt teszi Pál is a levél több pontján.

 

3. Hogyan érdemes ezt az összetett levelet olvasni?

Mindenféleképpen keressünk olyan segítséget, amely előmozdítja a szöveg megértését. Értsük jól: nem kell feltalálnunk a „spanyolviaszt”. Ezáltal megkíméljük magunkat azoktól a félreértésektől, hibáktól, amelyeket a keresztyénség 2000 év alatt már igen jól kitapasztalt, tudniillik, hogy milyen utak nem vezetnek sehová. Arra bátorítok minden bibliaolvasót, hogy „szakirodalommal” együtt olvassuk a Bibliát. Nem kell könyvtárazásba fogni, elég lehet egy áhítatoskönyv, egy gyakorlatias kommentár is. Leginkább a Magyarázatos Bibliát (Biblia magyarázó jegyzetekkel) javaslom, amely segít a nehezen érthető helyeknél is rögtön helyes vágányra terelni a gondolatmenetünket.

Szerezzünk be valamilyen segítséget. Olyan ez, mint egy személyi edző: segít, nehogy rosszul csináljuk a lelki gyakorlatokat, megmutatja, hogyan kell tartani a hátat, a kezeket… Ez úgy tűnhet, ellentmond a protestáns hagyományunknak: a Szentírás önmagát magyarázza. Azonban ez a mondat egy olyan korban hangzott el a reformátorok szájából, amikor az emberek kisujjában volt a bibliaismeret. Ma már ez aligha van így. Hiába vannak szépen megadva a kereszthivatkozások a Bibliában, nekünk ez már kevés. Nem ismerjük olyan jól a Bibliát, mint eleink. Segítségre van szükségünk.

 

4. Kérdések, ficamodások képénél maradva: Vannak olyan kérdések, irányok, amelyekkel nem érdemes közelíteni a Római levélhez?

Szokták mondani, hogy a tanár ne adjon ötleteket a tévesztésre. Ezért nem említenék hagyományos félreértéseket. Van elég rossz példa. Inkább egy nagyon fontos alapelvet emelnék ki: a bibliai verseket ne ragadjuk ki a szövegkörnyezetükből. Gyakori hiba, hogy egy-egy verset elkülönülten próbálunk értelmezni. A Bibliát ne aranymondások gyűjteményeként olvassuk, hanem próbáljunk belehelyezkedni abba a gondolatmenetbe, amibe egy-egy vers beleilleszkedik. Ez sokszor nem egyszerű, mert Pál apostolnak van egy sajátos vonalvezetése. Jellemző Pál fogalmazására, hogy egy-egy szóról, ószövetségi idézetről eszébe jut valami más, amiből végül egy kitekintés, gondolati „mellékvágány” kerekedik. Így könnyen előfordul, hogy nem értjük, Pál miért asszociál arra, amire. A görög szövegben ott vannak ezek a kapcsolópontok, azonban a bibliafordítások nem mindig tudják érzékeltetni ezeket.

Azt gondolom, minél nagyobb egységet olvasunk el egyszerre a levélből, annál jobb. Legtöbbször értelmi egységeket hoznak a fejezetek is. Vannak szakaszcímek, amelyek a fejezeteken belüli gondolati egységeket jelölik. A lényeg, hogy organikus módon, a közvetlen kontextusával együtt olvassuk a szöveget.

5. Kinek és miért írta Pál a levelet? Mit tudunk erről?

A levél megértéséhez két fontos faktor figyelembe vétele szükséges. Egyrészt elengedhetetlen az apostol helyzetének az ismerete, másrészt a címzetteké. Sajnos a Római levél megértését gyakran csak az egyikre, másikra, vagy egyikre sem helyezik. Egy példával élve: van olyan megközelítés, amely időtlen hittankönyvként tekint Pál levelére, és a kontextustól elszakítva értelmezi azt. Ez szerintem nem jó megoldás. Mindkét faktort figyelembe kell venni.

Amit tudhatunk, hogy Pál Korinthusból írja a levelet, utolsó misszió útjának a vége felé és szeretne visszamenni Jeruzsálembe az ottani gyülekezetnek gyűjtött adománnyal. Tele volt aggódalommal és félelemmel az út kapcsán. Az Apostolok Cselekedeteiből tudjuk, hogy nem ok nélkül aggódott: folyamatosan veszélyben volt, és a jeruzsálemi fogadtatás sem olyan volt, mint amilyenre számított. Egy szép küldetés káoszba hullott. A római gyülekezet helyzetéről pedig nagyon keveset tudunk. Egy-egy irodalmi, történet és régészeti forrás az, amelyekből információnk van az első századi római keresztyén közösségről. A közösség problémái is átfénylenek Pál levelén.

 

6. A római levélben első ránézésre feszítő ellentétpár a cselekedetek által és a hit által megigazulás témaköre. Mi a titok nyitja?

Valójában a cselekedet általi megigazulás és a hit általi megigazulás nem kerül szembeállításra a levélben. Arról van szó, hogy a 1-2. fejezetekben elmagyarázza Pál, hogy Isten lehetőséget adott annak megismerésére és megértésére, mit szeretne a teremtményeivel, hogyan szeretné az embert bevonni a maga tervébe. Az ember ezzel szemben fellázadt, inkább hamis isteneket gyártott saját magának. Ezzel a gondolatmenettel a legtöbb zsidó ember a hallgatók között egyet is értett, hiszen a pogányokat nem becsülték sokra, bálványimádóknak tartották.

Pál azonban fordít egyet a hagyományos megközelítésen, és kimondja, hogy ők pont ugyanolyan lázadók Istennel szemben, mint a pogányok. Hiába vannak a törvényeik, és hiába teszik magukat erkölcsileg magasabb szintre – Isten igazsága szempontjából ez elégtelen. És itt hozza be a képmutatás témakörét. Azt a helyzetet, amikor az ember elképzeli magáról, hogy jobb és több mint a másik, hogy megérdemli Isten kegyelmét, de a másik nem… Ez a képmutatás pedig felnagyítja a tényt: ők is milyen méltatlanok Isten kegyelmére. A bűnösség egyetemességéről van szó. Isten igazságával szemben gyakorlatilag mindenki megváltásra, „megigazításra” szorul. Pál a későbbiekben ezt fejti ki részletesen. A bűn konfliktusát Isten Jézus Krisztus által oldja meg, hogy kapcsolatunk lehessen vele.

Később az 5. és 6. fejezetekben előkerül, hogy ennek ellenére van, aki úgy gondolja, hogy ha ez a hit ajándék, akkor a cselekedetek nem számítanak. Pál tisztázza: aki Krisztusban van, új teremtés, és arra nem jellemző már az a cselekedet, ami korábban az embert jellemezte. De ezek a jócselekedetek nem önmagunkban értékek. Isten Krisztusra nézve jelenti ki rólunk, hogy megigazultak vagyunk. Ugyanakkor még nem vagyunk mentesek attól a küzdelemtől, hogy testben élünk.

7. A diverzitás – sokféleség közkedvelt téma a 21. századi gondolkodásban. Hogyan, milyen aspektusból foglalkozik ezzel a kérdéskörrel a 12. fejezet?

Nagyon fontos kérdés ez. Olyannyira, hogy Pálnál visszatérő motívum. A Korinthusiakhoz írt első levelében (12. rész) és a Római levélben is külön egységet szentel a kérdés kifejtésére: mit jelent a sokféleség egy gyülekezet életében. A Korinthusi levélben kifejti, hogy mindenki a Szentlélektől kapja kegyelmi ajándékait, amelyek által a gyülekezet közösségében szolgálhat. Ennek megnyilvánulási formái sokfélék lehetnek, nem is lehet táblázatba szedni a hasznos karizmák listáját. A Római levél ehhez képest egy leszűkített nézőpontot képvisel, amikor csak a legfontosabb gyülekezeti funkciókat sorolja fel: a szolgálatot, a diakóniát, a szociális segítséget, a vigasztalást, a prófétálást, az igehirdetést. Az alapgondolat azonban ugyanaz: sokfélék vagyunk a gyülekezetben. A gyülekezetnek az egysége pedig ebből a sokféleségből áll elő. Lehetne akár ez a mottója a fejezetnek: egység a sokféleségben.

A keresztyén gyülekezetek sajnos hajlamosak uniformizálódni. Valamiért akkor érezzük biztonságban magunkat, ha egyformák vagyunk. Igen sok gyülekezeti konfliktus mélyén az lappang, hogy nem tudjuk elfogadni, hogy nem vagyunk egyformák. Úgy érezhetjük, hogy a sokféleség a gyengeség jele. Pedig Pál apostol nyomán alapvető bibliai tanítás, hogy a sokféleség az erőnek és a gazdagságnak a záloga. Ha ezt megpróbáljuk limitálni vagy kiiktatni, azzal meggyengítjük a közösséget. Nyilvánvalóan nagy lelki érettség kell ahhoz, hogy a sokféleséget el tudjuk fogadni. Nem véletlen, hogy kipróbált és bölcs lelkipásztorokra van szükség, akik kezelni tudják ezt a sokféleséget.

Ugyanakkor Pál felhívja a figyelmet a mérlegelésre is: mivel tudjuk építeni a közösséget? Ez képezi a sokféleség határát. Az a sokféleség a jó, ami más-más módon építi a közösséget, ennek a megítélése komoly gyülekezetvezetői feladat. Sok teendőnk van még e téren.

 

8. Milyen józan gondolkodásra int a 13. fejezet a hatalomról? Mit érthetünk meg belőle?

Elengedhetetlen a maga kontextusában értelmezni Pál szavait. Arról ír itt, hogy a felsőbbség Isten rendeléséből kormányozza a világunkat, és mi alapvetően ennek engedelmességgel tartozunk. Ha ez ellen lázadunk, akkor Isten ellen lázadunk. A felsőbbség Isten megbízásából kapott hatalmat azért, hogy a jó dolgokat jutalmazza, a rosszat megtorolja. Alapvetően Pál azért ír erről, mert megfelel Jézus intésének, amikor a császárnak fizetendő adó kérdéséről szól. Habár a keresztyén ember nem tartozik a császárnak semmivel, az élet bizonyos területein keresztül, mint például a pénz, kapcsolódunk a világhoz. Az adót meg kell adni a császárnak, azonban Istennek életünk teljességével tartozunk. Pál ennek a gondolatnak a folytatását hozza. A különbség a kontextus: a gyülekezet helyzete.

Az első keresztyén közösségek ki voltak téve annak a veszélynek, hogy a hatóság félreértheti a keresztyén tanítás lényegét, és akár üldözheti is őket. A Római Birodalomban vallásszabadság volt. Ez azt jelentette, hogy minden vallásra egyenrangúként kellett tekinteni, senki nem kivételezhetett a saját vallásával, azt feltételezve, hogy az az egyetlen igaz vallás.  Egyedül a zsidóknak volt szabadságuk a más vallások szertartásain való részvételből kimaradni. Azonban, ahogyan nyilvánvalóvá vált, hogy tőlük kiválva a keresztyének Krisztust tekintik egyedül Úrnak, azonnal szembe kerültek a felsőbbség szigorával.

Pál apostol ezt a potenciális veszélyt érzékelte, és ezért mondta, hogy amennyire lehet, próbáljunk meg jó polgárok lenni, mert ha ezt nem tesszük, azonnal üldözés céltáblájává válhatunk. Pál ezt a maga idejében még kevésbé tapasztalta meg, habár a hagyomány úgy tartja, egy keresztyénüldözésben vesztette életét. Már-már prófétai megállapításai voltak ezek Pálnak. A történelemből tudjuk, nem sokkal később Kr. u. 64-ben Néró császár uralmával a keresztyénüldözések kora vette kezdetét.

Maradandó üzenet a szakaszban, hogy legyünk kötelességteljesítő állampolgárok, de az nincs benne, hogy mi van akkor, ha egy Istennel szembenálló zsarnok diktatúra vagy netalán ateista diktatúra uralkodik felettünk, vagy mi van akkor, ha a hatalom túl közel áll az egyházhoz és fordítva. Ilyen esetetekre nem terjed ki ez a páli figyelmeztetés, ilyenkor nekünk magunknak a Biblia egészéből kell levonni a következtetést. Összességében elmondható, hogy fontos látnunk a különbséget: Isten engedi a világi uralmat gyakorolni, de ez a világi uralom nem egyenlő az Isten Országával.

 

9. Hivatásában is a bibliai szövegekkel foglalkozik, hogyan képzeljük el ezt?

Elég korán eldőlt az életemben, hogy ezzel fogok foglalkozni, és azóta megtalálnak az ehhez kapcsolódó lehetőségek. Nem is tudom az életemet másként elképzelni. Negyvenhét évesen pedig megerősödött bennem, hogy igaz az az állítás, hogy minél többet tud a Szentírásról az ember, annál kevésbé érzi magát kompetensnek. Újra és újra rádöbbenek, mennyi mindent nem tudok, mennyi mindent kellene még megismernem. Így telik az életem. Próbálom azokat a területek feltérképezni, ahol tapasztalom, hogy még hiányosak az ismereteim, és próbálok jól elmélyedni azokban.

Tanítok is, ezért a tanítás tapasztalatait is folyamatosan beépítem a munkámba. Folyton keresem annak az útját, mi az, ami a teológushallgatóknak fontos ahhoz, hogy felvértezve kerüljenek ki a szolgálatba. Ez is egy olyan területe az életemben, ami kapcsán folyton keresem a választ: hogyan csinálhatnám jobban.

A tanítás és a kutatás mellett a bibliatársulati munka is fontos az életemben. Kézbe adni a Bibliákat, és a visszajelzéseket figyelembe véve olyan kiadványokat készíteni, amelyek abban segítenek, hogy az emberek ne csak megkapják, hanem meg is érthessék a Szentírás üzenetét. Ebben a háborús időben például azon dolgozunk, hogy olyan ukrán és orosz bibliai anyagokat készíthessünk, amelyek a menekülő felnőtteknek és gyermekeknek is kézbeadhatók. Hiszen azon túlmenően, hogy valaki éhezik, szomjazik, szállásra van szüksége és ezeket megkapja, meghatározó, hogy mivel töltik a napjaikat, mit kezdenek a helyzetükből fakadó kétségbeeséssel és kilátástalansággal. Isten Igéje reménység lehet számukra.

 

10. Megosztana néhány gondolatot a bibliaolvasási szokásairól?

A hivatásom a bibliaolvasás. Folyamatos törekvés bennem, hogy legyen különbség a csendességem és a tanulmányozásom között. Küzdök ennek szétválasztásával, hogy ne mindig kutatni való kérdéseket fedezzek fel bibliaolvasás közben. Ezért próbálok nagy hangsúlyt fektetni az imádságra olvasás közben. Ehhez imádságos könyveket is használok, hogy ne csak a saját kérdéseimet és kéréseimet vigyem Isten elé, ne legyen teljesen szubjektív az imádságom, legyen egy objektív Istent dicsőítő és hálaadó része.  Ebben például Muraközi Gyula a Sionnak hegyén, és Kempis Tamás Krisztus követése című könyvei vannak segítségemre. Kiragadnak a saját gondolataimból, mégis az Istennel való párbeszédet erősítik.

Az igeolvasás során lehetőség szerint több nyelven – angol, német, spanyol, különböző magyar fordításokat használva olvasok. Segítenek abban, hogy ne problémakutatás legyen a csendességből, hanem az üzenet teljessége kidomborodhasson.  Arra bátorítok mindenkit, hogy ha idegen nyelven nem is, de többféle magyar fordításban olvasson Bibliát. Ezek többféle perspektívából engednek betekintést a Biblia egy adott szakaszába, segítenek az üzenet teljességét megragadni. Ezek a „technikáim”.



(Bogyó Zsófia)