Móricz emlékünnepség a Kollégiumban

Az ünnepségen elsőként Győri János, a Kollégiumi Baráti Körének elnöke idézte fel Móricznak egy 1930-ban elhangzott beszédét, amelyben az író debreceni kötődéséről vallott az akkori református ifjúságnak. Ebben Móricz többek között azt írja: „ Rövid három-négy év volt az, amit itt töltöttem, de ha jól összeszámítom, eddigi életem legnagyszerűbb tömör képei itt keletkeztek a gyermeki lélekben, örökre irányadó energiát gyújtva bennem… Voltak évtizedeim, hogy minden évben csak el kellett ide jönnöm, ellenállhatatlan kényszer hatása alatt, hogy csak egy fuvallatát érezzem gyermekkorom üde szellőjének, az édes Debreceni nyelvnek, amely olyan, mint a borok közt a tokaji, csodálatos íze, illata, zamata és ereje van.”

A program előadásokkal folytatódott, Baranyai Norbert, a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumának tanára, Móricz-kutató arról beszélt, hogy az író látszólag ambivalens viszonyban volt Debrecennel, hiszen legismertebb művében éppen a kollégiumhoz köti Nyilas Misi szenvedéstörténetét, ám valójában igen erősen kötődött az intézményhez és a városhoz is, amiről több írása is tanúságot tesz. Az irodalomtörténész megvilágította azt is, mennyire átszövi Móricz Zsigmond egész életművét református szemlélete, amelyre a Légy jó mindhalálig című regényben is sok példát találhatunk. „Ez az az örökség, ez az a hagyomány, amely a Debreceni Református Kollégiumban való tanulás, vagy a teológia féléve nélkül elképzelhetetlen lenne Móricz életművében” – hangsúlyozta Baranyai Norbert. A kutató szerint Móricz azon írók közé tartozik, aki életművében mindvégig ápolta és őrizte ezt a hagyományt, ezért is fontos rá emlékezni.

A kollégiumi ünnepségen Móricz fogadott fia, Móricz Imre is felidézte az író alakját. Megemlékezésében azt mondta, mindent Móricz Zsigmondnak köszönhet, de leginkább azért a szeretetért hálás, amit tőle kisgyermekként kapott. Az Árvácska történetét ihlető Csibe, vagyis Littkey Erzsébet 1935-ben születet fiát az író – a bürokrácia lassúsága miatt – csak 1942-ben, halála évében tudta örökbe fogadni. Móricz Imre számtalan történetet felidéző visszaemlékezését ezzel zárta: „Anyám után magam is református lettem, Móricz Zsigmond akaratának megfelelően gimnáziumi tanulmányaimat és internátusi létemet is itt, a kollégiumban végeztem és töltöttem. Itt is érettségiztem 1953-ban. Nyolc éven át naponta mentem le-föl a kollégium bejáratánál bevezető lépcsőn, ahol ugye Arany Jánosnak és Kölcsey Ferencnek a reliefjei láthatók. Arany János domborműve alá Széchenyi Istvánról írott szavait vésették: Nőttön nő tiszta fénye, amint időben, térben távozik. Így vagyok Móricz Zsigmonddal én is, áldassék a neve.” Az előadások mellett a programban a Kollégiumi Kántus az író zsoltárfordításait is tolmácsolta.

A Móricz Zsigmond halálának 70. évfordulója alkalmából szervezett emlékünnepség végén a résztvevők megkoszorúzták az írónak a kollégium falán található domborművét.

Ungvári Judit
Fotó: Barcza János