Aggódással ki tudná meghosszabbítani életét? - Böjti sorozat
Jézus kérdez - A Tiszántúli Református Egyházkerület Böjti sorozata
Ige: „Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is?” (Mt 6,27)
Jézus kérdése szó szerint életbevágó ma is, hiszen az elmúlt két évünk másról sem szólt, mint elbizonytalanító hírekről a járványhelyzetet, a gazdaságot, a környezetünket és a hétköznapjainkat érintően. Az elmúlt napok pedig az orosz-ukrán helyzetről, a háborúról és menekültekről, az áldozatokról. Folyamatosan azon tépelődünk, hogy „mi lesz, ha...” Nehéz a helyzet, és még mi is csonkítjuk, vagdossuk az életünket a félelmeinkkel, aggodalmainkkal, noha paradox módon épp a nehézségek bekövetkeztének a legrosszabb forgatókönyvére szeretnénk előre felkészülni.
Ez a reakció talán egyidős az emberiséggel. Jézus szavai bizonyítják, hogy közel kétezer évvel ezelőtt is aggódtak az akkoriak a megélhetés, az egészség, a jövő miatt, hiszen az emberek többsége szegény volt, a betegségek réme akkoriban is ott húzódott a családok felett, a kiszámíthatatlanság a mindennapok részét jelentette. Isten népeként tudták, hogy kihez fordulhatnak, a hétköznapok kihívásai azonban megtépázták ennek komolyanvételét.
Gyakran mi is arról beszélünk, hogy hiszünk Istenünk gondviselésében, sőt imádkozunk is hozzá, de ugyanakkor szavaink sok esetben mégis reménytelenséggel vannak tele. Müller György mondta egykor: „Az aggódás kezdete a hit vége; és az igazi hit kezdete az aggódás vége.” Milyen igaza volt! A félelmeink eleinte csak mint egy pici erecske, csatornácska jelennek meg gondolataink között, aztán ahogy tépelődünk egyre mélyebb és mélyebb árkot vájnak az életünkben, kiszorítva minden más gondolatot onnan. Még az Istenbe vetett bizalmat, hitet, reménységet is!
Jézus azonban azt mondja az övéinek ott a hegyen, hogy álljunk meg! Nézzünk körbe és lássuk meg, hogy Isten kezében tartja a világot. Ő gondot visel az állatokra és növényekre, noha azok csak élik a mindennapjaikat tudatosság nélkül. Vegyük észre, hogy Urunk jelenléte és áldásai nyilvánvalók az életünkben! Jézus szavai nem puszta ígéretek arról, hogy Isten gondoskodik számunkra elegendő ételről, ruháról, és minden egyébről, amire szükségünk van, hiszen naponta átéljük, hogy komolyabban nem nélkülözünk. Körbe vagyunk véve szeretetének jeleivel, csak épp természetesnek vesszük mindazt, amit kapunk, és ezért már fel sem tűnnek. Hajlamosak vagyunk csak arra fókuszálni, ami nincs, amit esetleg elveszíthetünk, és elfeledkezünk arról, ami a miénk, amiért hálásak lehetnénk. Imádságban oda tudjuk-e dobni, vagy Péter szavaival élve odavetni (1Pt 5,7) Urunk kezébe gondjainkat, aggodalmainkat, bizonytalanságainkat nem visszavéve azokat onnan? Hisszük-e valóban, hogy neki gondja, megoldása van életünk nehézségeire, kihívásaira?
Jézus azt mondja, hogy aggódás helyett inkább keressük az Ő országát és igazságát, és a súlypontok helyére kerülnek az életünkben, noha a körülményeink nem feltétlenül lesznek könnyebbek. Így már itt a földön megtapasztalhatjuk a jelenlétét a hétköznapjainkban, és az ő kincsei nem feltétlenül kézzel foghatók, de annál értékesebbek: a szeretet aranyai és a megbocsátás gyémántjai. Olyan gazdagságunk lehet, amit soha nem vehetnek el tőlünk, amit a rozsda és a moly nem rághatnak meg: örökségünk lehet egy hely a mennyek országában, ahol a Jelenések könyve szerint gyöngyös kapu lesz, és arany út, és mindez reményteljes távlatot adhat nekünk életünk legnehezebb időszakaiban is.
Kérdések tovább gondolásra:
1. Melyek azok a visszatérő témák, vagy események az életedben, amelyek miatt a legtöbbet aggódsz mostanság?
2. Vajon melyek azok a tényezők, amelyek akadályozhatnak abban, hogy azokat Istenre bízd? Nézz szembe velük, hogy reményt nyerhess!
Énekjavaslat: 745. Istenre bízom magamat
https://enekeskonyv.reformatus.hu/digitalis-reformatus-enekeskonyv/enek/439/
Berényiné Csinády Melinda
vallásoktató lelkész, DRKG