2022. február 11.

A gályarabok szabadításának emléknapja

A gályarabok szabadításának emléknapján, február 11-én pénteken megemlékezést tartottak a Gályarab emlékoszlopnál. Koszorúzott és beszédet mondott dr. Baráth Béla, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora, és dr. Pusztai Gábor, a Debreceni Egyetem BTK Néderlandisztika Tanszékének vezetője.

A Gályarabok emlékoszlopa 1895 óta áll a Debreceni Református Kollégium és a Nagytemplom ölelte Emlékkertben. Az 1673-ban törvény elé idézett, majd 1675-ben gályarabságra ítélt 41 protestáns lelkész és tanító nevét megörökítő oszlopon az életben maradottakat 1676. február 11-én kiszabadító Ruyter Michel Adriaanson holland tengernagy neve olvasható, valamint egy latin nyelvű felirat: „azon lelkipásztorok emlékoszlopa, akiket az evangéliumi hitükért és szabadságukért Magyarországról a nápolyi gályákra hurcoltak”.

Baráth Béla köszöntőjében az 1672-es év eseménysorozatát elevenítette fel. „Ebben az időszakban a királyi Magyarországon, jellemzően a Felvidéken, a református és evangélikus lelkészek és tanárok ellen eljárások zajlottak. Többeket elüldöztek szolgálati helyükről. 1672 tavaszán a Sárospataki Kollégium tanárai és diákjai Erdélybe menekültek, s Apafi fejedelem jóvoltából Gyulafehérváron kaptak elhelyezést. Ekkor alakult meg a sárospataki-gyulafehérvári református kollégium, amely 1716-ig működött. A gyászévtized legszomorúbb eseménye volt, hogy koholt vádak alapján máglyahalálra ítélték és 1672. szeptember elsején megégették Komáromban Száki János lelkész-esperest. Amikor az emlékezés koszorúját elhelyezzük, az elhurcoltakra, az elüldözöttekre és a vértanúkra is emlékezünk, s ugyanakkor felhívjuk a figyelmet arra, hogy a vallásüldözés elleni tiltakozás jegyében született ez az emlékmű, s egyszersmind a magyarországi vallási felekezetek békülésének a szimbóluma” – zárta szavait.

„Az, hogy milyen fontosak a szabadságjogok korunkban, világosan megmutatkozott az utóbbi két évben a pandémia során” – mondta Pusztai Gábor. „A 21. századi ember rendkívül érzékeny erre. 346 évvel ezelőtt nem maszkviselésről vagy vakcinációról szólt a vita, hanem a lelkiismereti- és vallásszabadságról. Azt a 41 prédikátort azért ítélték gályarabságra, mert ők nem voltak hajlandóak feladni a hitüket, hanem élni akartak a szabad vallásgyakorlás jogával. Erre emlékeztet minket a gályarabok emlékoszlopa, és erre a féltett szabadságra emlékezünk minden évben.”