Iránytű - Ruth könyve: Interjú Dr. Balla Ibolyával

Mit tudhatunk Ruth könyvéről?

Ruth könyvét nagyon szépen írták meg, gördülékeny elbeszélésről van szó. A kommentárírók többsége egyetért abban, hogy a novella műfaja határozza meg ezt a könyvet.  Érdekesség, hogy a szerző – akiről nem tudunk semmi biztosat, hogy ki lehetett – mintha egy népmesei világba helyezte volna el a történetet. Időben a bírák korára tehető Ruth története, azonban a szerző nem abban a korban élt. Ezt jelzik a szövegben előforduló időbeli meghatározások is, és a kutatók konszenzusként tekintenek arra, hogy a mű keletkezésének ideje a fogság utáni időkre tehető. Ennek jelentőségére még később visszatérek.

Nem könnyű a mai gondolkodásmódunkkal egy merőben más kort képviselő Ruth könyvéhez kapcsolódni. Hogyan lehet felvázolni az alaptörténetet?

Adott egy család története, amelyen keresztül kirajzolódni látjuk Isten gondviselését, még akkor is, ha Isten neve nincs feltétlenül kimondva minden helyzetben. Éhínség támad. Ez az Ószövetségben egy érdekes visszatérő elem, amikor éhínség miatt valakinek el kell hagynia otthonát, szülőföldjét. Ott van például József családjának története. És ilyenkor ott feszül a kérdés: vajon mi lesz a családdal? Hogyan fog végződni a történet? Az éhínség miatt tehát elmenni kényszerül egy férfi a családjával együtt Júdából Móáb mezejére. És innen bontakozik ki a történetük előttünk.



A férj azonban meghal, felesége, Naomi özveggyé lesz. A két fiuk megnősül, móábi asszonyokat vesznek el: Orpát és Ruthot. Azonban a két fiú is meghal, így Naomi magára marad két menyével. És ennek a gyásznak a közepette derül ki, hogy Isten mégis rátekintett a népére, azaz megszüntette az éhínséget, visszatérhet Naomi családja. Ami útközben történik, igen jelentős: Orpá inkább saját földjén marad, saját népével, Ruth azonban ragaszkodik Naomihoz, és Júdába megy. Otthagyja szülőföldjét és családját, megy az anyósával egy idegen földre, egy idegen néphez. A történelemből, és több ószövetségi igehelyből tudható, hogy az izraeliek és móábiak között nem volt felhőtlen a viszony, de ezek a konfliktusok Ruth könyvében háttérbe szorulnak. Ruth és Naomi megérkeznek Júdába, mindenki meglepetésére. Ezen a ponton pedig a két asszony sorsa egészen megfordul.

A szerző megjegyzi ezen a ponton, hogy az év milyen szakaszában jár a történet. Az egész vázát az ún. hetek ünnepe – az egyik legnagyobb mezőgazdasági ünnep adja, amely az aratáshoz kapcsolódik. A történések ennek az ünnepnek az idejét ölelik fel. Nem sokkal azután, hogy befejeződik az aratás Bóáz földjén, és eljön az örvendezés ideje, a könyv cselekményében lévő feszültség is feloldódik azzal, hogy Ruth és Bóáz sorsa összefonódik, és a sok keserűség után eljön a család örvendezésének ideje is.

És itt érkezünk el az egyik férfi főszereplőhöz, Bóáz személyéhez.

Igen, a két asszony sorsa hamar megfordul, amikor kiderül, hogy Naomi rokonai között van egy férfi, Bóáz, aki éppen az aratáson van. Ruth kéri anyósát, hogy elmehessen a mezőre kalászt szedegetni valaki után, de ekkor még nem tudja, hogy éppen Bóáz földje az, ahol szedeget. Bóáz mikor meghallja, hogy ki ez az asszony, jóindulatát fejezi ki Ruth iránt, amikor arra kéri szolgáit, ne háborgassák, velük ehet, ihat. Naomi amikor erről értesül, azt tanácsolja Ruthnak, menjen el Bóázhoz, amikor tisztítják az árpát a szérűn, és feküdjön Bóáz lábához. Az éjszaka pedig lezajlik egy beszélgetés közöttük. Érdekes fordulat, ahogy Ruth megfogadja Naomi tanácsát, hogy menjen el Bóázhoz, ugyanakkor részben el is tér attól, és saját kezdeményezése alapján cselekszik. Ruth maga lesz az, aki megmondja Bóáznak, mit tegyen, amikor azt mondja neki: terítsd rám a te ruhádnak a szegélyét, a szárnyát - ami gyakorlatilag egy házassági felkérésnek számít: „Terítsd rá ruhád szárnyát szolgálóleányodra, mert te vagy a legközelebbi rokonunk!” (Ruth 3,9)

A szövegből nem derül ki, hogy Naomi és Ruth tudnak-e arról, hogy Bóáznál van egy közelebbi rokon is, aki a szokások alapján jogosult arra, hogy a földjüket megvegye és az özvegyet feleségül vegye. A lényeg, hogy Bóáz ennek a végére jár, megteszi a kötelességét.

Hogyan? Mit tesz Bóáz?

 Másnap a kapuban levő vénekhez megy, ahol a rokonok is jelen vannak, és egy jogi formula keretében Bóáz felajánlja a legközelebbi férfi rokonnak, hogy éljen kiváltó jogával: vegye meg a földet – Naomi volt férjének, Elímeleknek a földjét, és vegye feleségül az özvegyen maradt Ruthot. Ő azonban csak a földet szeretné, Ruthot nem, így Bóáz javára mond le jogáról. Ez áll a szövegben szereplő sarulevétel mögött. Ezt a mozdulatot sokan, sokféleképpen magyarázzák. A lényeg, hogy ez egy szimbolikus cselekedet volt akkoriban, és a jogokról való lemondáshoz kapcsolva jelenik meg előttünk Ruth könyvében.


Hogyan alakult tovább Bóáz és Ruth kapcsolata?

Bóáz feleségül vette Ruthot, gyermekük születik, akit Óbédnak neveztek el. A könyv utolsó néhány verse Dávid nemzetségtáblázatával kapcsolja össze Ruth könyvét. Ruth vérvonalából dinasztia fog származni, maga Dávid király.


Milyen üzenet rajzolódik ki tehát Ruth könyvén keresztül előttünk? Mit tudunk meg Isten és ember kapcsolatáról?

Egészen természetesen láthatjuk az emberi életnek, az embereknek a megnyilvánulásait ebben a könyvben. Ezért is nagyon szép történet. Vannak az Ószövetségben olyan könyvek, amelyekben tanításként, a szerzők szavain keresztül konkrétan jelenik meg az ún. tett és következmény láncolat: az istentelenekre büntetés vár, az istenfélőkre jutalom, amikor Isten számonkéri mindenki tettét. Azonban Ruth könyvében teljesen természetesen fakad fel a hívő asszonyból a fájdalom és az áldás hangja is. Nem fél kimondani azt, hogy Isten az, aki megnyomorította őt - ránehezedett Isten keze. De nem tagadja meg Istent. Ugyanakkor azt is megéli, hogy Isten jóra fordítja népe sorsát és felé is szeretettel viseltetik. Ez a heszed – a legszebb héber kifejezés a szeretetre kíséri végig a szereplők életét. Valódi emberek vannak benne, valós érzésekkel.

Két fontos üzenet kapcsolódik össze Ruth könyvében: a gondviselés és a befogadás. A könyv végén olvasható nemzetségtáblázat megmutatja: az idegen népek életét is Isten irányítja. Egy idegen nő is olyan tagja lehet a hívők közösségének, akitől uralkodó fog származni. Tehát mindent Isten gondviselése tart fent és irányít.



Miért ilyen jelentős kérdés az idegenek befogadása, és mit jelent ez pontosan Ruth könyvében?

Ahogyan korábban is említettem, a történet a bírák idejében játszódik, azonban a szerző nem abban a korban, hanem a fogság utáni időben fogalmazta meg Ruth történetét. Így a teológiai üzeneten átszűrődik a szerzők korának nagy kérdése. Ez pedig a fogság utáni idők kérdése: hogyan tovább? Ha Isten ad újabb esélyt, akkor azzal hogyan éljünk? Hogyan viszonyuljanak más népekhez? Ezért látjuk azt, hogy az idegenekhez való viszonyulás árnyalt a Bibliában. Ezek nem ellentétpárok, hanem a nép nagy dilemmájának és útkeresésének a jelei: vajon mi az Isten akarata? A fogság után kétféle válaszreakcióval találkozhatunk: az egyiket Ruth könyve dokumentálja – mint a befogadás lehetséges feltételét, a másik irányt Ezsdrás, Nehémiás – az elzárkózás válaszát. Ruth könyve azt a választ adja, hogy aki az idegenek közül elfogadja az Urat az Ő Istenének, elfogadja az izraeliek vallását, azt be kell és be lehet fogadni.


Milyen női és férfi kép tárul elénk? Egyáltalán közelíthetünk-e ezzel a kérdésfelvetéssel Ruth történetéhez? A feltételezett írói szándék mögött ott szerepel? Vagy inkább 21. századi kérdés ez?

A könyv legfontosabb teológiai üzenete az, hogy aki elfogadja Istent Urának, az is lehet a hívők gyülekezetének tagja, származásától függetlenül. A férfi és női kép, a társadalomban betöltött szerepek is fontosak, de nem ezek az elsődlegesek itt, valóban inkább 21. századi kérdések.

Az adott társadalmi berendezkedés alapján egy-egy mozzanatot azonban ki lehet emelni Ruth könyvéből. Egyrészt kirajzolódik előttünk, hogyan kommunikál a történetben férfi és nő, illetve asszony és menye. Érdekes, ahogyan Ruth megfogadja a nála idősebb nő, Naomi tanácsát – ez a tisztelet jele, ugyanakkor van benne egy kezdeményezőképesség is – ahogyan végül a férfivel beszél. Amikor Bóáz és Ruth beszélgetnek a szérűn, Bóáz azzal a szóval illeti a nőt, amiről mi, a Példabeszédek könyvének 31. fejezetében, a derék asszonyról szóló részben olvashatunk. Ott is megjelenik, ahogyan a nő lehet kezdeményező a családon belül, és a család megélhetésének biztosításában is részt vehet.

Nagyon aktuális, 21. századi kérdésfelvetéseinknél fontos, hogy hagyjuk a Szentírást megszólalni és beszélni, ne a magunk gondolatait olvassuk bele.



Miért érdemes olvasni Ruth könyvét és foglalkozni vele Máté evangéliuma mellett?

Egyszerű emberekről van szó benne, akik sok mindent megéltek életük során, mégis megmarad bennük az istenhit és az istenfélelem. Némelyikük a hűség, a szeretet és az emberség egészen rendkívüli példáját adja elénk. Ruth pedig, aki idegenként is milyen erővel tudott ragaszkodni Istenhez, megragadó. Ebben példa lehetett előtte Naomi hite. Valószínűleg sokkal nagyobb mértékben, mint amennyit a könyv szerzője elénk tár a történeten keresztül. Naomi hitének ereje biztosan szerepet játszhatott abban, hogy Ruth azt mondta, hogy az ő népét és az ő hitét szeretné követni. Egy szerető családról olvashatunk, akiknek vannak nehézségeik és tragédiáik. Egészen természetesen bontakoznak ki előttünk ezek a nagyon emberi képek.

Grafika: Mikáczó Kamilla
Interjút készítette: Bogyó Zsófia