Imre László Károli Gáspár-díjat kapott
Január 25-én Károli Gáspár-díjjal tüntették ki Dr. Imre Lászlót, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének professor emeritusát, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagját. Imre László professzor urat Dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke méltatta. Laudációját közösen jegyezte Dr. Győri Jánossal, a Tiszántúli Református Egyházkerület gyűjteményi igazgatójával, a díjról döntő bizottság tagjával, aki egykor Imre László tanítványa volt.
Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, Imre László és Fürjes Zoltán helyettes államtitkár
Imre László „az irodalomtörténet, a műfajelmélet, az összehasonlító irodalomtudomány és kritika területén egyaránt kimagasló életműve, valamint a magyar protestáns műveltséget érintő tudományos munkája” elismeréseként kapta meg a kitüntetést.
Imre László és Reuss András
Szintén Károli-díjat kapott Dr. Reuss András evangélikus lelkipásztor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem professor emeritusa, a rendszeres teológiai tanszék egykori tanára, az egyetem és az MTA szociáletikai és ökumenikus kutatócsoportjának korábbi vezetője. Reusst Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára, a díjat odaítélő kuratórium tagja méltatta.
Az okleveleket és emlékplaketteket – Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nevében – Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára és Fürjes Zoltán helyettes államtitkár adta át a Károlyi-Csekonics Palota dísztermében. Soltész az ünnepély nyitó beszédében megköszönte a professzor uraknak „azt a példamutató életet, mellyel a diákokat, az egyházközségeket, a kereszténységet és az egész országot szolgálták”.
Az ünnepségen a Tiszántúli Református Egyházkerületet a püspök úron kívül Dr. Fazakas Gergely világi főjegyző, a Debreceni Egyetem irodalmi intézetének vezetője, Imre László kollégája képviselte, valamint Dr. Baráth Béla, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora (Imre László 2013 óta az intézmény díszdoktora).
Fekete Károly tiszántúli református püspök
Fekete Károly köszöntőjében elhangzott, hogy Imre László Hódmezővásárhelyen érettségizett, majd 1968-ban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett diplomát. Végzése óta a Kossuth Lajos Tudományegyetem (majd Debreceni Egyetem) irodalmi intézetében oktatott: a 19. század magyar irodalma mellett világirodalmat és irodalomelméletet is. 1998-tól kezdve egyetemi tanár. Pályája során tanszékvezető, doktori iskolai programvezető, dékán, rektorhelyettes, majd 2003-tól 2004-ig a Debreceni Egyetem rektora volt. Rövidebb-hosszabb ideig vendégprofesszorként tevékenykedett, többek között a helsinki, a kijevi, a tartui, a szentpétervári és a kolozsvári egyetemen.
A hazai irodalomtörténet-írásban egyedülállónak tekinthető három műfajmonográfiája: Arany János balladái (1988), A magyar verses regény (1990), Műfajok létformája XIX. századi epikánkban (1996). Jelentősek a 19–20. századi orosz klasszikusokról írott tanulmányai (Puskin, Tolsztoj, Dosztojevszkij). Éles szemű kritikusként a kortárs irodalom megismertetésén is fáradozott: monográfiát írt Rákos Sándorról és Jókai Annáról, elsőként méltatta Esterházy Péter prózájának jelentőségét. Tudománytörténeti írásai közül kiemelkednek a debreceni tanszéki elődeiről, Pap Károly és Barta János professzorokról készült kismonográfiái. Közreműködött több országos folyóirat szerkesztésében (Alföld, Irodalomtörténet, Protestáns Szemle).
Imre László tanár úr családi és szakmai téren is szorosan kötődik a magyar protestáns műveltséghez. Már az 1970-es évektől kísérletet tett a magyar protestáns kultúra ideológiai okokból mellőzött területeinek bemutatására. Tanulmányok írásával kezdeményezte Reményik Sándor költészetének rehabilitálását, méltatta Makkai Sándor püspök regényírói tevékenységét. E tárgykörbe tartozó újabb tanulmányait a Kálvin Kiadó adta ki 2010-ben az Új protestáns kulturális önszemlélet felé című kötetben. A protestáns műveltség kérdését irodalomelméleti és filozófiai horizont felől is szemlélő kiadvány az elmúlt másfél évszázad hazai protestáns irodalmának számos lényeges kérdését érinti. „Az érdek- és haszoncentrikus értékrend degeneráló hatása mellett számolnunk kell azzal, hogy a mellőzés után (…) az előnyösebb helyzetbe kerülésnek is megvannak az emberi buktatói, nemegyszer a külső nyomásnál bomlasztóbb hatásai: az önhittség, az intolerancia. Az útmutató és a garancia a magyar protestáns kultúra legnagyobbjainak példája lehet. (…) Mert az igazi vallásosság, az igazi értéktisztelet és felelősségérzet nem elválaszt és szembeállít, hanem összeköt és megtart, senki ellen nem irányul, és a nemzet javát szolgálja” – idézte Fekete Károly a méltatás zárásaként Imre László Református hit, hitvallás és hagyomány a magyar irodalomban című esszéjét.