Különleges Adventi vasárnap
A címben szereplő állítás kérdéseket vethet fel, mert minden adventi vasárnap különleges. Minden adventi vasárnap ugyanis kiemelkedik az amúgy is ünnepre készülő, de már ünnepi időszakból. Mindegyik egy mérföldkő, ahol még az adventi hétköznapoknál is jobban érezhető, és így megélhető a Krisztus várásának feszültsége. Ám advent harmadik vasárnapja még különlegesebb volt számunkra egy áldott találkozás miatt. Juhász András írása.
Szegeden 2013-ban néhány, az egyetemen tanuló dél-koreai egyetemista, akik hazájukban református közösségek tagjai egy kollégiumi szobában minden héten, istentiszteleteken kezdtek összegyűlni. Lassan kinőtték a kollégiumi szobát és helyet kerestek maguknak, így jutottak el a Szeged-Kálvin téri Református Egyházközséghez. Mi örömmel fogadtuk őket, és vasárnaponként számukra a saját anyanyelvükön tartott istentiszteleteikhez Kistermünket biztosítottuk, szeretetből és ingyen, a Prebitérium döntése nyomán 2015-től. Eleinte egy idősebb, minden vasárnap Budapestről érkező lelkipásztor tartotta az alkalmaikat, aki minden vasárnap feleségével érkezve egy budapesti dél-koreai étterem támogatásával közös ebédet is előkészített a fiataloknak, amit együtt megfőzve fogyasztottak el, az alkalmak után. A koreai fiatalok lelkesen vettek részt az alkalmakon. Sokszor csendült ki olyan ének a Kisteremből, amely éneket mi is ismerünk, éneklünk. Jó volt hallani, más nyelven is a csodálatos dicséreteket. A járvány azonban egy időre elvette az alkalmak lehetőségét. A kis gyülekezet azonban a harmadik hullám vége után megerősödve tért vissza. Az idős lelkipásztor nyugdíjba ment, és egy fiatal lelkészt kapott a gyülekezet, aki immár a Szegedi Koreai Gyülekezet pásztora. A fiatal lelkész koreai neve mellé keresztyén névként a Péter nevet kapta, amely néven mi is szólítjuk. Amikor megérkezett, bemutatkozott, és egy jó hangulatú beszélgetés végén megbeszéltük, hogy advent 3. vasárnapján közös istentiszteletet tartunk.
Az istentisztelet a 134. zsoltár éneklésével kezdődött. Jó volt egy másik kontinensről érkezett keresztyén testvéreinkkel együtt énekelni: „Úrnak szolgái mindnyájan, áldjátok az Urat vígan!”.
Mivel idén Szegeden a vírushelyzet miatt az önkormányzat a hagyományos adventi gyertyagyújtást nem engedte, ezért gyülekezetünkben minden adventi vasárnap az istentiszteleteken más és más gyülekezeti csoportot reprezentáló gyülekezeti tagok gyújtják meg és szolgálnak a közösségben. Az istentisztelet folytatásaként Szabó Zoltán György, a református óvoda óvodavezetője gyújtotta meg a gyertyát és szolgált lélekemelő műsorral kis családjával.
Ezt követően a Koreai Gyülekezet tagjai szolgáltak egy szép adventi énekkel, amit mi is velük énekelhettünk.
A magyar nyelvű imádság után a Koreai Gyülekezet pásztora hirdette Isten üzenetét, a János evangéliumának prológusa alapján. Az igehirdetést egy koreai fiatal fordította le nyelvünkre. Igehirdetésében kiemelte, hogy a testté lett Ige az, aki a nyelvi, kulturális és minden egyéb határ ember és ember közt át tud törni. Örömtől áthatott bizonyságtételében Krisztus testté lételének csodájáról és annak jelentőségéről szólt. Ahogy fogalmazott: „Ez az a pillanat, amikor az örök boldogság és az átmeneti bánat találkozik. Ez az a pillanat, amikor a mindenhatóság és a gyengeség, a mindentudás és a tudatlanság, a megváltoztathatatlanság és a változékonyság, a végtelenség és a végesség találkozik.” Az Úri imádságot mindenki anyanyelvén imádkozta, a magyar nyelven elhangzó utóima után.
Ezt követte a gyülekezetek bemutatása egymásnak. Megtudhattuk Koreai testvéreinkről, hogy immár a gyülekezet három generációs lett: az egyetemisták mellett az ELI-ben és az egyetemen dolgozó felnőttek is tagjai, és néhány, már Magyarországon született gyermek is, akik időről-időre a saját anyanyelvi istentiszteleteikről kijőve a magyar közösség gyermekistentiszteleteire is bejönnek, mivel anyanyelvi szinten beszélnek magyarul. Ami számomra nagy meglepetés volt, hogy egymás közt magyarul beszélgetnek, huncutságból, sokszor úgy, hogy azt szüleik ne értsék.
Az alkalom a két lelkipásztor áldásával és egy koreai énekkel ért véget.
Terveink szerint az alkalmat meg fogjuk ismételni, mert Isten áldásai világosan érződtek, látszottak már most is.
Larry Hurtado skót teológus az Úr Jézus Krisztus című munkájában az első keresztyének missziójának sikerességét 5 pontban egy 5 pontos értékkombinációban látja. Ezek közül az egyik az, hogy multikulturalitás jellemezte őket. Ez alatt azt érti, hogy Jézusban az embereket elválasztó válaszfalak leomlottak, nem volt többé zsidó és görög. Az első gyülekezetek tagjai integrálni tudtak más kulturális, etnikai és etikai háttérből érkezőket is. Mai világunkban ezt meglátásom szerint újra meg kell tanulnunk. És ha mindez azon a közös alapon nyugszik, hogy Jézus Krisztust életünk megváltójaként ismerjük, akkor a közös szolgálatok, egymás elfogadása vonzóbbá, hitelesebbé teszi a világ előtt gyülekezeti közösségeinket, egyházunkat, és a Krisztus ügyét.
Juhász András
lelkipásztor