Iránytű - A mindennapi igeolvasás segítője (Énekek éneke)

Kun Ágnes Annával, lelkipásztorral, operaénekessel, Ószövetség kutatóval beszélgettem az Énekek énekének jelentőségéről. Nem véletlenül. Évek óta foglalkozik tudományos szinten a könyvvel, a napokban védi meg doktori dolgozatát: Az Énekek éneke fordítása, magyarázata és hatástörténete a kortárs magyar zeneművészetben címmel.

Két gyönyörű hivatásod van: református lelkipásztor és operaénekes. Hogyan ér össze a kettő számodra?

Egész életemben ez a kettősség jelen volt. Valahányszor az egyikbe próbáltam menekülni, az Úristen visszairányított a másikhoz is, és fordítva ugyanez. Megélem, hogy a kettőt együtt kell csinálnom. Ehhez társul hozzá, hogy Ószövetség kutató is lettem. A Zeneakadémia mellett párhuzamosan végeztem a Doktori Iskolát. Ez a kettősség megjelenik a doktori disszertációmban is: teológia és zeneművészet együtt. A két hivatás kapcsán azt szoktam mondani, hogy ha valaki jól csinálja akár egyiket, akár másikat, akkor az emberi lelket vezeti egy magasabb szférába. A kettő nem egymás ellentmondója, sokkal inkább kiegészítője.

Az éneklés közös pont. Jelen van a színpadon, és jelen van a hit megszólalásában, az ember szívéből felfakadnak a dallamok.

Igen. Olyannyira, hogy a héber ’nefes’ szó nemcsak lelket jelent, hanem nyakat és torkot is, és máris elérkezünk az Ószövetség kellős közepébe.

Hogyan álljunk az Énekek énekéhez?

Ahogyan más művészeti alkotások – festmények, zeneművek esetén sem kell mindent értenünk, ez az Énekek énekével is így van. Nem mindent értünk, mégis hat ránk, amit olvasunk. Leginkább azt tanácsolom, hogy olyan odaadó nyitottsággal közelítsünk a könyvhöz, mintha egy bensőséges szerelmes verset olvasnánk. Engedjük, hogy a benne lévő ősi képek, toposzok a szerelemről hassanak ránk. Semmiképpen nem erőltetném, hogy valaki mindenáron magyarázatot akarjon találni a könyvre. Az is izgalmas ebben a bibliai könyvben, hogy nincs a klasszikus értelemben vett teológiai mondanivalója, nem akar sem morális, sem etikai, sem vallási útmutatást adni, viszont ez a gyönyörű költemény az olvasása közben mégis megtanít mindezekre. Isten teremtett világa szélesebb valóságában megismerhetővé válhat előttünk. Ilyen nyitottsággal érdemes belekezdeni.

Az Énekek énekében szereplő képek, kifejezések, hasonlatok nehezen érthetőek, távoliak a számunkra. Mit kezdjünk velük?

Hadd kezdjem egy példával. Nagyanyám idejében még tudták, hogy egy szál vörös rózsát adni a szerelem kifejezésére szolgált. Több szál vörös rózsa már a tiszteletet jelentette. Ma pedig szinte senki nem tudja, hogy a liliom az a virágfajta, amely elszívja az oxigént; éppen ezért énekesnőnek liliomot adni annyit tesz, mintha azt mondanánk: fulladj bele a szerepedbe. A jelenkor már aligha ismeri a virágnyelvet, pedig nagyanyám gyermekkora óta száz év telt csak el. Mit mondhatunk akkor az Énekek énekének nyelvezetéről, amely óta több ezer év telt el. A benne megjelenő képek, kifejezések, hasonlatok legtöbb esetben magyarázatra szorulnak. Hozok néhány példát.

Az Énekek énekében olvashatunk arról, ahogyan a férfi egy kancához hasonlítja kedvesét. A ma emberének ez egy furcsa, kevésbé elragadó kép. Azonban, ha megértjük a hátterét, kinyílik előttünk az értelme. Tudni lehet, hogy régen, amikor az egyiptomi harci szekereket a mének húzták, párosával voltak bekötve. És ismert egy olyan történet, amely szerint az ellenség a csatába egy kancát küldött, a mének ettől teljesen megzavarodtak, a csata így dőlt el. Ennek a fényében rögtön más értelmet nyer a hasonlat. Kibomlik a nő szépségének ereje, amely minden férfit képes összezavarni.

Máshol a nő szemeit galambokéhoz hasonlítja a férfi. A mai gondolkodásunkban egy szürke szempárról nem biztos, hogy a szépség jut eszünkbe. Azonban akkoriban nem a galamb színére vagy formájára, hanem a mozgására figyeltek, ahogyan lépdel, tipeg-topog. És már láthatjuk szemeink előtt, ahogyan egy nő a szempilláit rebegteti, tehát a hasonlat alapja a mozdulat.

Mi az, amit az Énekek énekének olvasása, mint a Szentírás szerelmi költészete adhat a mai világban?

A régi világban, a magyarság régi idejében is a halálnak és a szexualitásnak szakralitása volt. Ezeket ma – a halált és a szexualitást is - tabuként kezeljük.  Azonban, ha valami kikerül a szakrálisból, az óhatatlanul a vulgárisban köt ki. Ezért van az, hogy ma nagy teret nyer a pornó és a horror. Ha az Énekek énekét megértjük, és visszaadjuk a szexualitás Istentől kapott helyét és értékét, akkor nem lesz szükség torzulásokra, és esélyünk lehet bepillantani az „elveszített Édenbe”.

Az Énekek éneke tele van szerelemmel, erotikával. Azonban nem egy önmagért levő l’art pour l’art szexualitásról van szó. Sokkal inkább olyan felszabadultságról, szabadságról, amelyben nincs semmi szégyenkezés, se moralizálás, nincs szégyenérzet, hanem egy boldog egymásba olvadásról olvashatunk. Nincs benne hazugság, féltékenység, hanem őszinte, egymás felé nyitott, minden szégyenérzetet levetkőző kapcsolat van előttünk. Az ilyen összekapcsolódás az, amely olyan erős – ahogyan olvashatjuk is az Énekek énekében - mint a halál, és az Úr lángjait lobbantja fel. (Énekek Éneke 8,6) Nem szabad szem elől tévesztenünk a tényt: minél nagyobb, teljesebb az intimitás, annál nagyobb a sebezhetőség is. Éppen ezért nagyon fontos, hogy egy monogám, házasságban megnyilvánuló együttlétről van szó. Ha visszaélünk a szexualitással, az rengeteg fájdalomhoz és frusztrációhoz vezet.

Az Énekek éneke olvasásához milyen zeneműveket ajánlanál?

Több mint kétezer művet vizsgáltam meg az évek során. Az Énekek énekének zenei hatástörténete igen gazdag. Ha néhányat ki kellene emelnem és ajánlanom, akkor Buxtehude: Membra Jesu nostri művét mondanám. Gyönyörű mű, amelynek nagy része az Énekek éneke szövege alapján van. Továbbá, rám nagy hatást gyakorolt Rodriguez Songs of songs című alkotása. Disszertációmban a kortárs magyar zeneszerzők műveit dolgoztam fel, mindegyikőjüket jó szívvel, bátran ajánlom: Szőnyi Erzsébet, Orbán György, Csemiczky Miklós, Horváth Barnabás, Beischer Matyó Tamás, Gyöngyösi Levente, Szabó Barna, Zombola Péter, Georgi Sztojanov, Andorka Péter és Czinege Ádám Balázs nem csupán a magyar, de a világ zeneirodalmát is gazdagították Énekek éneke műveikkel.

Nehéz olvasmány az Énekek éneke. Hogy látod, milyen értelmezési vakvágányok vannak? Olvasás közben mire figyeljünk?

Egyik értelmezési irányt sem nevezném vakvágánynak, mert valamilyen szinten mindegyiknek van létjogosultsága és jelentősége abban, hogy a Szentírás része az Énekek éneke. A kutatók négy fő irány értelmezési irányt különböztetnek meg: allegorikus, kultikus-liturgikus, dramatikus és lírikus megközelítéseket. A történelem egy bizonyos időszakában az allegorikus magyarázat domborodott ki, amely során a könyv szereplőit valamilyen módon átértelmezték, elrugaszkodott és merész képzettársításokkal éltek. Ilyen a könyvben megjelenő fiú és lány beazonosítási kísérletei, mint például azt mondani, hogy a menyasszony Salamon megszemélyesített királyságát jelenti. Egy másik időszakban a kultikus-liturgikus magyarázat nyert tért, amikor felfedezték, hogy a Közel-Kelet kultikus liturgiájában megjelenik a mitikus szál: a meghaló és feltámadó isten, akit a szeretett nő keres és megtalál. A dramatikus magyarázat pedig ahhoz köthető, hogy bizonyos kéziratokban széljegyzeteket találtak, amelyben a másoló megjelöli, hogy női vagy férfi hang szólal meg a sorok között, így sokan egy színjátékot véltek felfedezni az Énekek éneke mögött.

A fordulatot az 1973-as év hozta el, amikor Wetzstein megfigyelte a szíriai parasztok hétnapos esküvőfesztiválját, és hasonlóságot vélt felfedezni. Így Budde már az Énekek énekére mint zsidó esküvőkre szánt dalok rendszertelen gyűjteményére tekintett. Meglátásom szerint is ez a lírikus megközelítési mód áll legközelebb az Énekek éneke eredeti koncepciójához. Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, mintha a magyar népdalokból kiemelnénk egy-egy sort, és azokból összeállítanánk egy kompozíciót. Valószínűsíthető, hogy az Énekek éneke versei a nép száján született dalocskák, rigmusok töredékei, amelyeket valaki zseniálisan egybeszerkesztett, és ebből született ez a gyönyörű szerelmi költemény.

Bogyó Zsófia
Grafika: Mikáczó Kamilla
Fotó: Horváth Barnabás