Bemutatták a Menekülők című könyvet

A könyv bemutatójára november 17-én, szerdán 17 órakor került sor a Debreceni Református Kollégium Dísztermében.

A bemutató nagy érdeklődésnek örvendett, közel százhetvenen, megtöltve a Kollégium Dísztermét voltak nyitottsággal az alkalom iránt – akár mint ismerői a történelmi drámának, akár mint kíváncsisággal levők, jövőbeli olvasói az alkotásnak.  

A vendégeket dr. Fekete Károly püspök köszöntötte, kitérve a szerzőpáros méltatására, kiemelve, mindig örömteli látni, ahogyan a Debreceni Kollégium egykori diákjait az intézmény szellemisége megragadja, nem ereszti, és szeretnének visszaadni valamit abból az ajándékból, amelynek egykor részesei lehettek. A drámával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy Debrecen „aranybetűs korszaka” sem volt felhőtlen, az élet áldozathozatal nélkül nem járható, e nélkül sem egyéni sem közösségi szinte nincs áldás. A valóság és a mindennapok elől elmenekülni pedig nem érdemes. Beszédében  emlékeztette a hallgatóságot a darab egyik aktuális és nagy igazságára, miszerint építeni a jövőt az áldozatok árán vállalt hit által lehet.

A művet Baranyai Norbert irodalomtörténész mutatta be, amelyet a szavak és hangsúlyok játékával kezdett: „Miért jó drámát olvasni?” avagy „Miért? Jó drámát olvasni?” Ezáltal bevezetve a hallgatókat a drámaolvasás világába. Elmondása szerint valóban igaz, hogy dráma nélkül nincs színház, ugyanakkor a dráma mint műfaj önmagában is megállja helyét, jó olvasni, a történet részesévé válhat az olvasó. A Menekülők pedig a korántsem divatos műfajok sorát erősíti: történelmi dráma. Beszéde kapcsolódott Fekete Károly köszöntéséhez, amikor Baranyai Norbert kihangsúlyozta, hogy az adott történelmi helyzetben Debrecen városa kiszolgáltatott helyzetben volt, megmaradását mégis egyrészt az áldozathozatal biztosította, másrészt Isten kegyelme. A darab pedig ezt a két mozzanatot együttesen tárja elénk anélkül, hogy didaktikus példázattá válna.

Ezt követően dr. Oláh Róbert, a Református Kollégium Nagykönyvtárának főmunkatársa a kiállítás darabjaira hívta fel a figyelmet, amelyben olyan darabokat láthattunk, melyek a dráma történelmi hátterét viszik közelebb az olvasókhoz. Majd a 2017-ben bemutatott színdarab felvételének egy részletét tekinthettük meg.

Végezetül Győri L. Jánossal, a szerzőpáros egyik tagjával Galsi Árpád, a Kálvin Kiadó igazgatója beszélgetett, amelyen keresztül a dráma születésének kulisszatitkaiba nyerhettünk betekintést. Győri L. János elmondta, hogy már régóta foglalkoztatta a később, a darab által megjelenített történelmi helyzet debreceni emlékezeti hiánya, és amint meglátta a pályázat kiírását, tudta, miről szeretne írni. Ez a történelmi írás vágy találkozott Győri Katalin írói tehetségével. A szerzőpáros alkotói dinamikája jól érződik a megszületett alkotásban: a férfi és női szerepek, érzésvilágok megjelenítésre kerülnek egy olyan történelmi korban, amelyről legtöbbször férfi szereplők által kapunk képet a megszületett művek és dokumentumok által. A dinamika ott van a dráma nyelvezetében is: az archaikus és modern szóhasználat rétegzése vissza-vissza fejthető a szerzőpáros személyeire. A beszélgetés második felében a visszaemlékezésé és a jövőbe tekintésé volt a főszerep: a színdarab megvalósulásának emlékei és az alkotás utóéletének reményei hangoztak el.

Galsi Árpád az alkalom végén megköszönte Mikáczó Kamilla grafikus és Máthé András fotós közreműködését és munkáját a könyv megjelentetésében.

Győri Katalin szerző a járványhelyzet miatt nem tudott részt venni személyesen a bemutatón, így telefonon kerestem fel. Megosztotta velem, hozzá legközelebb a drámaírás lélektani folyamatának megálmodása és megalkotása állt és áll közel. Szerette volna, ha megvizsgálhatóvá válna a történeten keresztül, hogy a közösen megélt szenvedések és traumák nehézségeit ki hogyan éli meg akár kifelé, akár befelé. Ahogyan Katalin fogalmazott: „Fontos, hogy a már meglévő értékeinket, hagyományainkat merjük újra értelmezni az Ige tükrében. Ebben segítségünkre lehetnek a mások által megélt nehézségek.” A darab aktualitásáról is kérdeztem Katalint, aki elmondta: „Mindenki menekül valaki, valami elől. Azonban mindig eljön a pillanat, amikor meg kell állni és szembesülni a valósággal. Ez mindig aktuális. Amit pedig remélek, hogy a menekülés iránya egyre inkább Isten felé viszi az embereket.”

Bogyó Zsófia

Fotók: Szirák Sára

Tiszántúli Református Egyházkerület