Isten munkatársa
Beiktatták hivatalába Komor Csaba vámospércsi lelkipásztort. Az ünnepi alkalmat augusztus 15-én tartották. Komor Csaba jelenleg öt gyülekezetben szolgál. Vámospércs mellett Nyíracsád, Nyírábrány, Nyírmártonfalva és Fülöp gyülekezeteit vezeti. A beiktatási ünnepséget eredetileg 2020 novemberében tartották volna, de a koronavírus-járvány miatt elhalasztották.
Komor Csaba a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen végezte tanulmányait. Először Hajdúböszörményben, majd Nyíracsádon szolgált. Vámospércsre pár évvel ezelőtt hívták meg. A legkisebb hajdúváros református közössége több mint 300 tagot számlál.
„Mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok”- hirdette Pál apostol korinthusiakhoz írt első levele harmadik fejezete alapján az Igét az ünnepi alkalmon Derencsényi István. A Tiszántúli Református Egyházkerület nyugalmazott főjegyzője az Ige alapján kiemelte, hogy bár a lelki vezetők a mi az Igében, de munkájuk Isten nélkül semmit sem ér. „Egy lelkipásztor kell tudja, hogy egy gyülekezet pillanatnyi élethelyzetének megfelelően mit kell csinálnia. Mint ahogy egy szakmáját jól ismerő kertész, földműves is pontosan tudja, hogy az adott időpontban milyen idénymunkát kell elvégeznie. De egy lelkipásztornak azt is tudnia kell, hogy a növekedést Isten adja. Egy lelkipásztornak azt is tudnia kell, hogy emberé a munka, de Istené az áldás.”
Lelkipásztornak lenni boldog kiváltság - fogalmazott Derencsényi István, aki kiemelte azt is, hogy bár Isten sokféle kegyelmi ajándékkal megajándékozta Komor Csabát, mégsem kísérti meg azzal, hogy ezzel dicsekedjen. Mint Isten munkatársa tudja, hogy a gyülekezet Istené, ahogy ő maga is az.
A Tiszántúli Református Egyházkerület nyugalmazott főjegyzője Igehirdetése végén kiemelte, hogy minden élettevékenység alapja Jézus, hozzá kell igazodnia a lelkipásztornak és a gyülekezetnek is. Azt kívánta a vámospércsi egyházközségnek, hogy a közöttük épülő lelki ház egyre szilárdabbá, vonzóbbá, otthonosabbá váljon, ahová, mint élő kövek szívesen beépülnek majd mások is.
Derencsényi István után Komor Csaba lelkipásztor hirdetett Igét, aki először visszaemlékezett gimnáziumi éveire, majd kiemelte, hogy a felvételin szerepelt az az Ige, amely alapján szól a gyülekezethet: „ Ahogy a szarvasünő a forrás vizére kívánkozik, úgy vágyakozik a lelkem utánad, Uram.” A 42. zsoltár szövege olvasható a gyülekezet és a lelkész szemszögéből úgy is, hogy mi is a feladatuk? Nem más, mint hogy szomjassá tegyék az embereket és vágyakozzanak az Élő Víz, azaz az Úr után - hangsúlyozta a gyülekezet beiktatott lelkésze.
Olyan hamar el tud csüggedni az ember, ha valami nem úgy történik, ahogy szeretné, de erre van orvosság, méghozzá úgy hogy reménykedünk az Istenben- emelte ki Vámospércs lelkipásztora, aki maga is csüggedett is olykor és nyughatatlankodott az elmúlt években, és bár nehezen, de sikerült újra Isten felé fordulni és türelemmel,békességben várni a boldogabb időket. Az elmúlt időszak, a pandémia, mindenkinek nehézséget okozott, ahogy a lelkészválasztás ideje is embert próbáló volt. A vívódás mindennapossá vált, hogy mi a terve az emberekkel, gyülekezetekkel, akiket rábízott, mi a terve vele. Akkor Isten elé vitte ezt és a gúthi templomromnál egyéni elcsendesedésre vonult, amikor is a templom ajtajában meglátott egy szarvast – idézte fel Komor Csaba. Akkor a 42. zsoltár szövegét elmondta, de a szarvas nem ment el. Ez volt a megnyugvás, ez a helyzet, amely előhívta a zsoltár kevésbé ismert részletét: „Mert úgy megtartasz nappal, Hogy éjjel vígassággal Dícséreteket éneklek Néked, erős őrízőmnek”. Reménység Istenben, ez adja a megnyugvást- emelte ki igehirdetése végén Komor Csaba, majd hozzátette: sok-sok szeretet és sok-sok énekelt imádság- ez az én gyülekezetépítési hitvallásom és programom.
Az Igehirdetések után elhangzottak a lelkipásztori köszöntések és megtörtént a hivatalos beiktatás, amelynek szolgálatát Őz Lajos, a Hajdúvidéki Egyházmegye esperese végezte.
Buzás Borbála