Becsengettek az Immánuel Otthon és Iskolában
Győri Zsófia, az Immánuel Otthon és Iskola igazgatója hívta fel figyelmünket a színek jelentőségére: „Ha valaki benéz a folyosóra, láthatja, hogy minden tanterem ajtajához egy élénk színű sáv vezet. Ezek nemcsak a vidám megjelenés miatt vannak felfestve: nagyon fontosak a színek az életünkben, hiszen a gyerekek eligazodását is segítik. Minden teremnek van egy-egy színe, ami a folyosóról indulva a padlón, az ajtón és a falakon is megjelenik, így a tanulók könnyebben tudnak tájékozódni az épületben.”
De nemcsak a tantermek, hanem számos terápiás eszköz is helyet kapott az új iskolában. A sóterápiás szobák a gyerekek egészségi állapotának javulását eredményezhetik, a mozgásterápiát segítő eszközök és termek az egyéni fejlődést segítik, valamint kiemelt jelentőségű a snoezelen, más néven multiszenzoros környezet, ahol kényelmes vízágyon feküdve különböző fények és aromák az anyaméhbeli állapotot idézik vissza, így egyszerre relaxáló és fejlesztő hatású a tér a tanulók számára. Az Immánuel Otthon és Iskolában azonban nemcsak az eszközpark garantálja az átlagon felüli színvonalat: szeptember elsején 70 tanuló kezdi el az új tanévet, akikre 45 munkatárs jut, így biztosítva a megfelelő figyelmet minden gyermek számára.
A munkatársak mellett a szülők is őszinte örömmel szemlézték az új iskolát. Az egyik édesanya elmesélte, hogy kerekesszékes kislánya most fogja kezdeni a 7. osztályt. Eddig Ebesen jártak általános iskolába, és mostanáig komoly fejtörést okozott a családnak, hogy mi lesz velük két év múlva. Az Immánuel Otthon és Iskola növendékeként azonban már ez sem kérdés, hiszen a készségfejlesztő iskola beindításával a középiskolai oktatás is biztosított.
Mindeközben az aulában a 7 éves Mészáros Gábor kíváncsian forgatta kezében a helyszínre érkező tévéstáb mikrofonját. A nádudvari család számára mozgalmasan telnek a nyár utolsó napjai, hiszen három idősebb testvére közül a legnagyobb most kezdi tanulmányait a budapesti Corvinus Egyetemen. „Sokáig kerestük a legjobb megoldást kisfiunk számára, ami korántsem egyszerű dolog. Nagyon sok iskolát megnéztünk, próbáltuk feltérképezni, hogy mind mozgásában, mind tanulásában hol tudják megadni számára a szükséges fejlesztéseket. Amikor eljöttünk, és megnéztük az Immánuel Iskolát, nagyon nagy szeretettel fogadtak bennünket. Miután különböző feladatokat adtak Gábornak, kijöttünk a feleségemmel, egymásra néztünk és együtt mondtuk: ez lenne a legjobb hely a gyermeknek. Délután már írt az igazgató asszony, hogy itt a helyünk, szeptemberben kezdhetjük a tanévet. Nagyon hálásak vagyunk a lehetőségért, hiszen kis létszámú osztályokban folyik az oktatás, számos mozgásterápiás fejlesztés is biztosított, így valóban úgy érezzük, hogy minden figyelmet megkap a gyermekünk.” – mesélte örömmel a kisfiú édesapja, Gábor.
Nagy Boglárka öt évvel ezelőtt gyógytornászként került az intézménybe, azóta pedig gyógypedagógiai tanulmányait is elvégezte. Szeptembertől a sárga színű tanteremben fogja tanítani ötfős osztályát: „Ez egy gyógypedagógiai osztály lesz, tehát délelőttönként tanulunk mi is matematikát, magyart és ének-zenét is például. Nem lehet homogén csoportokat képezni, minden gyermeket egyéni individuumként kell kezelnünk, és egyéni képességéhez mérten fejlesztenünk. Legfőbb célunk, hogy a tanulók képességeihez képest a legnagyobb önállóságot tudjuk elérni, kielégítsük tudásszomját, élményeket nyújtsunk, és mindezek mellett az Immánuel Otthon az a hely, ahol megérezhetik Istent. Mi, pedagógusok is millió csodát és örömet élhetünk meg, amikor valami olyat tapasztalhatunk és érhetünk el a gyermekkel, amiről mi sem hittük volna, hogy sikerülhet. Nagyon apró lépések ezek, de nekünk és a családnak hatalmasak.”
Kívánjuk, hogy Isten gazdag áldása kísérje az Immánuel Otthont és Iskolát, és a gyermekek, családok és munkatársak is napról-napra megannyi csodát élhessenek át!
Dobis-Lucski Zsófia
Tiszántúli Református Egyházkerület
Forrás: reformatus.hu