Tágas térre állítottad a lábamat

Az ünnepi alkalom kezdetén részletet hallhattunk Kocsis Elemér II. János Pál pápa köszöntő beszédéből Győri Zsófia, és a Szentatya református Nagytemplomban elhangzott homíliájából Molnár-Tamus Viktória tolmácsolásában. A kollektát Beszterczey András nagytemplomi lelkész mondta el, az igeolvasás szolgálatát az 1Kor 12, 12-26 alapján Bereczki Lajos baptista lelkipásztor, az evangéliumolvasás szolgálatát a Jn 17, 20-26 alapján Krakomperger Zoltán plébános látta el, majd az egyházi vezetők beszédei, köszöntői következtek.

Palánki Ferenc római katolikus püspök felidézett egy történetet: „Egyszer, az egyik barátom megkérdezte gyermekét este, hogy mit csináltál ma? A gyermek pedig azt felelte, hogy ma boldog voltam. Ha ma este visszatekintünk erre a napra, s megkérdezzük magunktól, mit csináltunk ma, azt mondhatjuk, hogy „ma boldog voltam”. Ma boldog voltam, mert megtapasztalhattam annak a valóságát, hogy a test tagjai gondoskodnak egymásról, és ez örömmel tölti el a szívemet. Visszaemlékezhetünk a harminc évvel ezelőtti pápalátogatásra, az azóta eltelt időre, s rátekinthetünk azokra a pontokra, amikor ennek a látogatásnak a gyümölcseként szeretetben voltunk együtt, és gondoskodtunk egymásról, törődtünk egymással.”

Gáncs Péter nyugalmazott evangélikus püspök kiemelte, hogy amint közeledünk a Nagytemplom felé, s kitágul a tér, megszólal bennünk a zsoltáros vallomása: „tágas térre állítottad a lábamat” (Zsolt 31,9). „Tágas tér kell ahhoz, hogy egy olyan gyönyörűszép épület látványát felfogjuk, mint a Nagytemplom. S tágas tér és idő kell hozzá, hogy egy olyan nagy eseményt, mint a harminc évvel ezelőtti pápalátogatást, valóban, történelmi súlyának megfelelően lássunk és értékeljünk. Talán most tisztábban látjuk, mint akkor, hogy a kölcsönös megbékélésnek, kiengesztelődésnek milyen jövőbe mutató távlatait nyitotta meg hazánkban e történelmi látogatás.”

Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita visszautalt a Krakomperger Zoltán által felolvasott igeszakaszra, ahol Jézus imáját hallhattuk. „Jézus sokat imádkozott az Atyához, nemritkán az egész éjszakát így töltötte.  (…) A ma hallott evangéliumban egy hosszú imát találunk: ez az úgynevezett főpapi ima, ahol Jézus az Atyához könyörög - értünk. A legfontosabb gondolata: az egység, hogy mind egyek legyünk. (…) Jézus azért jött a Földre, hogy megváltson bennünket: minél inkább él bennem az egységre való törekvés a Jézus Krisztussal, annál inkább él bennem a vágy a testvérekkel való egységre is” – mondta.

Fekete Károly református püspök köszöntő beszédében felelevenítette II. János Pál pápa szavait, s kiemelte azt, hogy mennyire fontosak az utolsó szavak egy beszédben. „A harminc évvel ezelőtt elhangzott pápai beszédben az utolsó ige számomra nagyon fontossá vált, így fejeződött be: „törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fönntartsátok a lelki egységet. Az idők jelein át az Úr lelke arra buzdít, hogy folytassuk utunkat.” Ez az az út, amiben együtt növekszünk a szilárd hitben és a hatékony szeretetben. Tegye teljessé Isten azt a jót, amit ma bennünk elkezdett.” 

Az apostoli hitvallást Hadházi Tamás református esperes mondta el, majd áldások, könyörgések következtek, amely szolgálatban Palánki Ferenc püspök, Gáncs Péter püspök, Kocsis Fülöp érsek, Hadházi Tamás református esperes, Sipos Barnabás ortodox parókus, Asztalos Richárd evangélikus lelkipásztor vett részt, az úri imát Oláh István nagytemplomi elnök-lelkipásztor mondta el, majd Keresztes Szilárd nyugalmazott görögkatolikus püspök emlékező beszéde következett. „Megéltük a keresztény üldözés évtizedeit, és túl is éltük, s közben sokszor beszéltünk róla, hogy minket keresztényeket egybe tartott a szenvedésnek az ökumenizmusa. 1990-ben, amikor visszakaptuk a szabadságot, kérdésként vetült fel, hogyan fogjuk megélni a szabadságnak az ökumenizmusát? II. János Pál pápa harminc évvel ezelőtti látogatása, s a koszorú személyes elhelyezésének gesztusa nagyon nagy jelentőségű. Isten megmutatta nekünk ennek az egységnek a csodáját” – tárta gondolatait a gyülekezet elé.

Az istentisztelet végén került sor a koszorúzásra, az emlékező, ünneplő gyülekezet együtt vonult át az Emlékkertbe. Harminc éve, 1991. augusztus 18-án II. János Pál pápa egyháztörténelmet írt, amikor személyesen helyezte el a protestáns gályarab prédikátorok emlékoszlopán a kiengesztelődés koszorúját. Ma az oszlop talapzatán egy bronzkoszorú emlékeztet bennünket a felekezetek közötti megbékélés és ökumenikus közeledés e fontos pillanatára. Emlékezve a három évtizeddel ezelőtti történelmi jelentőségű koszorúzásra, augusztus 17-én, a Debreceni Református Nagytemplomban megtartott ökumenikus igeliturgia után ismét megkoszorúzták a gályarabok emlékoszlopát. Az egység jeleként egy, közös koszorút helyezett el Gáncs Péter nyugalmazott evangélikus elnök-püspök, Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita, Palánki Ferenc római katolikus püspök és Fekete Károly református püspök.

Szirák Sára

Fotók: Ősz Attila

Tiszántúli Református Egyházkerület