Megélni a szabadságot – ilyen volt az idei Csillagpont

Az itt összegyűlt közel kétezer-ötszáz fiatal mind a jelenleg talán a korábbiaknál is aktuálisabb témáról, a szabadságról hallhattak főelőadásokat és esti áhítatokat, a szabadság témáját járhatták körbe csoportos beszélgetéseik alkalmával – egyszóval együtt és mégis személyesen próbálták újraértelmezni, a saját maguk számára mit is jelent szabadnak lenni.

A közel egy hétig tartó esemény gazdag programmal várta az érdeklődő fiatalokat: a Lehetőségek Piacán a fiatalok megismerkedhettek egyházunk kiadóival és szervezeteivel, közösen társasjátékozhattak, táncolhattak, különböző versenyekben vehettek részt, vagy épp csak egyszerűen élvezhették egy hideg alkoholmentes koktél és egy jó beszélgetés örömeit. A sokszínű délutáni workshopok és előadások során hallhattak arról, mit is jelent tudatosan vásárolni és óvni a környezetet, tanulhattak a 3D nyomtatásról, szabadulhattak szabadulósátorból, megismerkedhettek az 1956-os forradalom roma hőseivel – vagy épp részeseivé lehettek sok egyéb ehhez hasonló rendkívül érdekes és fontos programnak.

Ahogy a Lehetőségek Piacán sétáltam, arra lettem figyelmes, mennyire harmonikus hangulat uralkodik itt, ezek között a különböző helyszínekről, családokból és háttérből érkezett fiatalok között. Az egyik sátornál fiatalok fociztak, a másiknál egy apuka és gyermeke versenyeztek egy önvezető autóval.

„Mit jelent a szabadság atmoszféráját árasztani? Azaz mit jelent a belső szabadság?” – kérdezte péntek reggeli előadásában az idei Csillagpont főelőadója, Thoma László lelkipásztor. „Biztos ismertek olyan embereket, akiknek a jelenlétében szorongás lesz úrrá rajtatok, akiknek társaságában úgy érzitek, itt meg kell válogatni, hogyan is szólok vagy épp hogyan is viselkedek.  De bizonyára ismertek olyan embereket is, akiknek a közelében lenni felszabadító érzés, akik elfogadnak, úgy, ahogy vagytok. Hiszem, hogy Isten minket is ilyenekké formálhat, hisz Isten azt akarja, hogy rajtunk keresztül át áradjon a szeretet a világba. Mindez pedig úgy, hogy éljük közben a mindennapi életünket, s gyakoroljuk Isten jelenlétének a megélését a mindennapokban, azt, hogy Ő ott van mindenben, amit teszünk” – fogalmazta meg előadásában. S ahogy néztem ezt a sok-sok embert, ahogyan töltötték az innivalót, beszélgettek a vásárlókkal, beszámoltak a tapasztalataikról, úgy éreztem, hogy egy nagy átformálódó test tagjává váltam én is. Mert mi ott, mindannyian épp azon voltunk, hogyan éljük meg a belső szabadságot, láthatóan, gyakorlatban, Krisztus illatát árasztva.

Életmeghatározó élmény volt ez, és mégis mindemellett ott motoszkált bennem a gondolat, hogy egy ekkora rendezvény megszervezése és lebonyolítása azonban rengeteg – gyakran a résztvevők számára ismeretlen – háttérmunkával és szervezéssel jár. Milyen lehet egy Csillagpont, nem egy odacsöppent sajtós, de sokkal inkább a kulisszák mögött álló embereknek, vagy akár maguknak a mindennap jelenlévő résztvevőknek a szemszögéből? Ezt vajon ők is így élik meg, vagy ehhez hasonlóan, mint én, a pár óráig a tábor területén sétáló ismerős idegen? Eldöntöttem hát, hogy megkérdezem tőlük.

Elsőként Gulyás Dórával, a Csillagpont szakmai referensével beszélgethettem.

-Kedves Dóri! Milyennek látod ezt az idei Csillagpontot, az elvárásokkal, vagy épp az elképzelésekkel szemben?

- Az idei Csillagpont szervezése nem volt könnyű. A járványügyi helyzet miatt nagyon sokáig bizonytalan volt számunkra az egész Csillagpont helyzete, sokáig úgy szerveztünk, hogy nem tudtuk biztosra, csupán reménykedtünk abban, hogy megrendezésre kerülhet. Aztán februárban kaptuk annak a hírét, hogy megtarthatjuk az idei alkalmat – de a részvétel védettségi igazolványhoz kötött, az igazolványok nélküli részvétel lehetősége pedig csak június 30-ra lett biztos számunkra. Mindezeknek összeségében én úgy gondolom, hogy az elvárásokhoz képest túlteljesítettünk és pozitív élménynek tapasztalom a szervezést, még a sok bizonytalanság ellenére is.

- A jelentkezés szempontjából mit tapasztaltatok, volt változás a járvány miatt?

- A jelentkezés szempontjából nagyon érdekes dolgot tapasztalhattunk meg. Az önkéntesek ugyanis nagyon aktívak voltak, és sokan még azelőtt jelentkeztek, hogy tudtuk volna, hogyan is tudjuk majd megszervezni az egész alkalmat. Résztvevők szempontjából idén kevesebben voltunk, de ennek részben oka a határokon tapasztalt korlátozások, illetve annak a ténye, hogy mivel nagyon sokáig bizonytalan volt, hogyan is tudjuk majd megszervezni, sokan már más programra jelentkeztek a Csillagpont idejére.

- Hogyan esett a választásotok épp erre a témára?

- Ez egy nagyon érdekes tapasztalat volt. Témaválasztásnál ki szoktuk kérdezni a fiatalok, ifivezetők, ifjúsági lelkészek véleményét, és igazából mi már 2020 elején tudtuk, hogy ez lesz a téma, amikor még a COVID-járványról nem sok mindent hallhattunk. A fiataloktól kapott visszajelzések azt mutatták, hogy elsősorban a szabadság témája érdekli őket – így e köré próbáltuk fűzni a programokat is. Persze az egésznek külön érdekessége, mennyire másképp cseng ez a téma, és mennyire más is mindenki számára az aktualitása a járványnak és a korlátozásoknak a fényében.

- Hogyan élted meg te magad a szervezés folyamatát? Mennyire látod, miben különbözik a szereped az eddigi önkéntes vagy épp más szerepeidtől?

- Úgy gondolom sok szempontból több a feladatom, mint mondjuk 2019-ben, de édes tehernek érzem ezt, mert így még több olyan terület van, ahol segíteni tudom a stáb és az önkéntesek munkáját.

- Utolsósorban pedig, mit jelent számodra a szabadság?

- Leginkább azt, hogy ki lehet lépni a keretek közül, s valójában a Csillagponttal is kissé ez a célunk. Megmutatni a fiataloknak, hogy a keresztyénség sokszínű, hogy a szolgálatot, a közösséget, az Isten imádatát és dicsőítését nemcsak a templompadokban lehet megélni. Persze az is fontos, de itt megtapasztalhatják, milyen kissé másképp Isten dicsőíteni – s talán ezáltal is rájönnek arra, mekkora nagy szabadság van a Krisztus-követésben.  

A sokszínűségben rejlő szabadság. A sok darabos puzzle, ami mégis egy összefogó képet alkot. Ez a szabadság a fiatalok számára. Az, hogy Isten ismer, és úgy szólít meg, ahogy szeretnéd. „Engem például könyveken keresztül szokott gyógyítani” – fogalmazta meg mosolyogva, következő interjúalanyom, Szeles Emese teológus-lelkész hallgató, önkéntes. 

 - Kedves Emese! Rögtön önkéntesként veszel részt a Csillagponton, jóllehet első alkalommal vagy jelen ezen a rendezvényen. Hogy gondolod, mennyit változtat ez a tapasztalatodon?

- Biztos más résztvevőként jelen lenni a Csillagpont, önkéntesként ugyanis rengeteget rohangálunk, mivel nagyon sok a feladatunk. De mindez össze is kovácsol bennünket, és ezáltal egy nagyon jó összeszokott baráti közösségé váltunk. Engem személyesen nagyon feltölt az, hogy segíthetek és megismerhetek új embereket, az, hogy láthatnom Isten gyermekeinek a sokszínűségét, illetve azt, hogy mindez által megtapasztalhatom, hogy Istennek mindig, mindenkihez van saját, egyéni útja, és mindenkit az ő nyelvén szólítja meg, az által, amit az az adott ember szeret.

 - Emese, és mit jelent számodra a szabadság?

- Nem függeni dolgoktól, vagy óvakodni attól, hogy valami vagy valaki fontosabb legyen Istennél. Persze mindez szóban könnyű, gyakorlatban már azért nehezebb...

 - És hogy látod, hogyan segíti ennek a gyakorlati megélésében a fiatalokat a Csillagpont?

- Rávilágít dolgokra, szembesít. Nagyon sokszor csak a célra, csak a maximálisra koncentrálunk. Például Thoma László valamelyik előadásában megfogalmazta, hogy a szabadság nem más, mint az, hogy Istentől függünk. S mi sokszor képesek vagyunk rögtön, fejegyenest nekiindulni egy-egy ilyen célnak, holott ez nemcsak erről szól. Nem arról, hogy a mai naptól rögtön szabad vagyok, mert Istentől függünk. Fontos gyakorlatban is megélni az ide vezető útnak a folyamatát, a lépéseit: rájönni arra, mi mitől függünk a saját életünkben, kérni ebből Isten gyógyulását, építeni a vele való kapcsolatunkat és mindennek folyamatában rátalálni a tőle való függés szabadáságára. Én úgy látom, hogy a Csillagpont ebben tud nagyon sokat segíteni. Megmutatja, hogyan kezd el a Krisztus követését, megerősíti a keresőket, vagy épp megkérdőjelez dolgokat, azokban, akik már talán belerutinosodtak a követésbe.

Emese szavai elgondolkodtattak. Hiszen a COVID-járvány, jóllehet sok rutint borított, a keresztyénségünk gyakorlatban való megélését ezzel ellentétesen épp, hogy rutinszerűvé tette. Vasárnap – TV készülék vagy laptop bekapcsol, istentisztelet meghallgat – pipa. A közösség, a kötetlenség valahol mégis elmaradt. S talán sokan rájöhettünk arra, mindez – ami talán mindaddig olyan evidensnek tűnt – mennyire is fontos számunkra. Legalább is így látja ezt Koi Ágnes, doktorandusz hallgató, résztvevő, lelkész.

- Kedves Ági! Az évek során vettél már részt Csillagponton mint önkéntes és mint „mezei” résztvevő is. Milyennek éled meg a kettő közötti különbséget?

- Nehéz önkéntesnek ténylegesen részt venni, ugyanis az ember gyakran foglalt – de a közösségi aspektusért és azokért a baráti kapcsolatokért, amik egy-egy önkéntes csapaton belül jönnek létre, megéri. Sőt, nem is tudnám azt mondani, hogy lelki téren nem volt számottevő számomra az a Csillagpont, ahol önkéntesként szolgálhattam – az az évi úrvacsorával egybekötött istentisztelet egy mai napig meghatározó élmény számomra. Résztvevőként talán annyiban más, hogy az ember sokkal inkább a maga ura, úgy osztja be az idejét, ahogy szeretné, és azokon a programokon vesz részt, amelyek számára vonzóak. Talán a kötetlenebb szó írja ezt körbe a legjobban.

- Szerinted miért jó dolog a Csillagpont?

- Számomra nagyon fontos a közösségi faktora egy-egy ilyen eseménynek – találkozhatok barátokkal, évfolyamtársokkal, s együtt változhatunk, formálódhatunk az Ige és a tanítás által. Nagyon nagy ajándék, hogy mindezt szabadon kötetlenül, megélhetjük – s ezt talán idén még jobban értékelni tudjuk.

- Miért ajánlanád a fiatalok számára a Csillagponton való részvételt?

- Nagyon nagy lehetősége a Csillagpontnak az, hogy itt az ember megtapasztalhatja a keresztyén közösségek változatosságát. Találkozhat más közegből, más városokból vagy falvakból jövő velünk egykorú fiatalokkal, megismerhetjük egymás különbségeit és hasonlóságait, ráismerhetünk arra, hogy a gyülekezeteinken kívül egy nagyobb keresztyén közösségnek is tagjai vagyunk. Illetve úgy gondolom, a Csillagpont páratlan lehetőséget biztosít a megszólíthatóságra. Ha egy fiatal úgy jön ide, hogy kíváncsi is nyitott, szélesebb látókörrel távozhat és sok újat tanulhat, mint magáról úgy másokról is.

- Számodra személyesen mit jelent a szabadság?

- A kötetlenséget, hisz a Covid miatt újraértelmezhettük a lelki és fizikai szabadság értékét. Számomra a szabadság egy nagy fellélegzés, de egyben felelőség is, hogy jól tudjuk használni, és hogy motiváló, előre mutató erővé váljon az életünkben.

„A belső szabadság – kissé paradoxon-szerűen – egyben a kontroll feladása” – fogalmazta meg Thoma László. Amikor az ember egyedül hozza meg a döntéseit, de mégsem. Mert kéri Isten vezetését. Mert függ tőle. Mert benne van, akárcsak a szőlővessző a szőlőtőkén. Mert képes átadni az irányítást, mert tudja, hogy az irányítás nem az ő kezében van, mert bízik Isten gondviselésében. S mert tudja, hogy Isten oltalmában bízva igazán szabad –a múlt terheitől, a jövőtől való szorongástól és a jelen megélésére.

Erbach Viola

Fotók: Csillagpont