Ökumenikus imanapokat tartottak Tiszacsegén és Egyeken

„Maradjatok meg szeretetemben és sok gyümölcsöt teremtek.” (Jn 15,5-9)

Településeinken már több éve hagyomány, hogy vasárnap mindenki a saját gyülekezetében megnyitja mise és istentisztelet keretében a gyülekezeti tagokkal az ökumenikus imahetet. Aztán a hét további részében hétfőtől szerdáig közösen imádkozunk és dicsőítjük az Istent templomainkban. A hét fő igei vezérfonala a János evangéliumának 15. fejezetének versei voltak.

Az első alkalomnak a Tiszacsegei Református Templom és gyülekezete adott helyszínt, ahol Papp László plébános tett bizonyságot. A felolvasott szentírási részlet Lukács evangéliumából a 2, 41-52 szakasz volt, ahol a tizenkét éves Jézusról hallunk. „Szavait anyja mind megőrizte szívében” – írja le Lukács Szűz Máriáról. Ha Mária ezen tettét szemléljük, megértjük, hogy Isten üzenetét úgy kell befogadni, ahogyan a Szent Szűz tette. Isten Igéje gyökeret akar verni bensőnkben, hogy aztán gyümölcsöket hozzon keresztény életünk. Tulajdonképpen egész életünk születés, kezdve attól, hogy világra jöttünk, egészen addig, míg ebből a világból egy másikba költözünk. Születés volt, amikor öntudatra ébredtünk, születés, amikor először tapasztaltuk meg, hogy szeretve vagyunk, születés az Úr Jézussal való találkozás. Minden születés szorongással jár, mert mindig keskeny az út és szűk a kapu, mely a tágasságra, a több életre vezet.

Ez az újjászületés valósul meg minden megtérésben is. Megmaradni az ő szeretetében ezt jelenti: a Vele való életközösségben lenni, ahogy a magzat van anyja méhében. „Nekünk, keresztényeknek, akik ismerjük a lelki élet teljes értékét, óriási felelősségünk van, ezt kell tudatosítanunk; egyesülnünk kell és segítenünk egymásnak, hogy megteremtsük a nyugalom erőit, a béke menedékeit, létfontosságú központokat, ahol az emberek csendje Isten teremtő igéjét hívja. Ez élet és halál kérdése.” – írja a Grandchamp-i közösség alapítója, apátnője. Szívből kívánom, hogy közösségeink, templomaink a nyugalom és béke menedékei legyenek, ahol Máriához hasonlóan szívünkben megőrizzük Jézus szavait és újból és újból készek vagyunk a megtérés által Isten gyermeki életében növekedni. – fejezte ki reményét az igét hirdető hétfőn este.

Kedd délután a Tiszacsegei Római Katolikus Templomban gyülekeztünk össze katolikus Testvéreinkkel. A hideg mínuszok ellenére Isten szeretete Lelke által felmelegíthette szíveinket. Dénes Ágota református lelkész az Ökumenikus imafüzet arra a napra kijelölt szakaszából, vagyis a János evangéliumának 15:12 verséből hirdette Isten igéjét: „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” Prédikációjában hangsúlyozta, hogy világunknak az egyik legnagyobb problémája abban gyökerezik, hogy a fő hangsúlyt arra helyezzük, hogy minél több szeretetet kapjunk, ahelyett, hogy igyekeznénk minél több szeretetet adni mások felé. Külön fölhívta a figyelmet, hogy soha ne feledkezzünk el arról, amiről Jézus beszél, mégpedig, hogy Isten mindig előbb szeretett minket. Akinek szeretete tökéletes, tiszta, őszinte, igaz és ami a legfontosabb, hogy változhatatlan! Ő folyamatosan harcol értünk a Sátánnal szemben, akinek fő célja, hogy megkaparintsa lelkünket. Ne hallgassunk a Sátán szavára, aki megtéveszt bennünket és arra bíztat, hogy legyen fagyos a lelkünk Istenünkkel, embertársainkkal és még önmagunkkal szemben is. Keresztyénként, Isten igéjét ismerő emberként különösen figyeljünk a Kísértő cseleire, aki szét akarja darabolni felekezeteinket, gyülekezeteinket, emberi kapcsolatainkat, egész lényünket. A lelkésznő bizonyságtétele végén elmondta, hogy elsődleges és mindenek felett való a keresztyén ember életében Isten szeretete, melyhez kapcsolódnia kell a lelki testvérek szeretetének, aztán a bővebb kör, a felebaráti szeretetnek és akkor válik teljessé bennünk Krisztus lelkülete, amikor eljutunk az ellenségeink szeretetére.

A záró alkalomra az Egyeki Római Katolikus Templomban került sor, ahol szintén Dénes Ágota, református lelkész hirdette isten igéjét a János evangéliumának 15. fejezetének veresiből. Igyekezett a gyülekezeti tagok szívére helyezni Jézus szavának a fontosságát, aki halála előtti utolsó időszakban is tanítványai lélekerősítésére tette a hangsúlyt. Jézusnak, az akkori tanítványaival szemben is fontos volt, hogy látta előre kudarcaikat, elesettségüket és ezért szava által próbálta erősíteni őket, mint ahogyan minket is, ma élő tanítványait. Az elsődleges kérdése az volt az alkalom során, hogy vajon a ma élő, 21. századi embernek az életében milyen tekintélye van Isten szavának? Keresztyén emberként folyamatosan kapcsolatban kell lennünk Istenünkkel és az Ő igéjével, hiszen még a legszorosabb barátság is tönkremegy, ha nincs meg a kommunikáció, egymás társasága utáni vágyakozás. Másodlagosan Jézus felszólította a tanítványait az örvendezésre, ahogyan minket is. Tudunk-e igazán örülni? Jézus mondta: „nélkülem semmit sem tudtok cselekedni”… Teret engedünk-e Számára a boldog pillanataikban? Engedjük-e, hogy szeressen az Isten, ahogyan arról Túrmezei Erzsébet: Ha nem teszek semmit sem című versében ír? Fontos, hogy átérezzük közösségeink, felekezeteink megtartó erejét. Megtapasztalva Isten szeretetét, hogy aztán ebből merítve, mint a szőlővessző, mely szívja magába a tőke erejét gyümölcstermő életté lehessünk. Mert Egyházainknak és gyülekezeteinknek szüksége van a termésre, mely egyedül, akkor történhet meg, ha megmaradunk Jézusban és szeretetének mély forrásából folyamatosan merítünk és tovább adjuk.

A COVID 19 miatt a jól megszokott, hangulatos és áldásos alkalmat követő szeretetvendégségek átalakultak. A gyülekezeti termekbe a Kormány által előírt szabályozások betartása miatt nem mehettünk be a Testvérekkel, de minden este a „házigazda” gyülekezeti tagok által elkészített és becsomagolt lelket- és testet tápláló csomagocskát vihettünk otthonainkba.

Papp László
plébános

Dénes Ágota
református lelkész

Tiszántúli Református Egyházkerület