Istennél minden lehetséges

Az igei szolgálatot Vad Zsigmond látta el a Jer 32, 27 alapján: „Én vagyok az Úr, minden élőnek az Istene. Van-e számomra lehetetlen?”

„Egyszerű, világos, félreérthetetlen kijelentés, és egy ahhoz kapcsolódó kérdés. Az élő Isten szavai ezek, Ő az, aki kijelent, aki kérdez. Ez a kijelentés és kérdés összekapcsolódik. Önmagáról tesz kijelentést az Isten, és hozzánk, emberekhez fordul oda kérdésével. Ez a hiteles kijelentés, hogy számára nincs lehetetlen, a Szentírás legalapvetőbb mondata, hiszen Isten a világmindenség ura” – mondta Esperes úr.

„Sok fenyegetettség, feszültség szövi át a mindennapjainkat. Megdöbbentő a valóság. Különös időket élünk, és szenvedjük a világjárvány okozta súlyos helyzetet” – folytatta prédikációját Vad Zsigmond. Kiemelte, hogy ami korábban biztos volt, most bizonytalanná vált, s kiderült, hogy mennyire sebezhetőek és sérülékenyek vagyunk.

Vad Zsigmond felidézte saját célkitűzéseit, szavait, amit 1990 szeptemberében, beiktató istentiszteletén mondott el – akkor is Jeremiás próféta igei üzenetével köszöntötte a gyülekezetet.

„Hogy az elmúlt harminc évben mit sikerült megvalósítani ebből, azt csak az Úristen tudja. Szerettem volna még többeket hozzávezetni, még többet tenni, de hálás vagyok azért, mert minden méltatlanságom ellenére Ő használt engem országának építésére: számomra ennél nagyobb kiváltság, ennél nagyobb lehetőség nincs” – mondta.

„Van-e számomra lehetetlen?” – emelti ki újra az igei üzenet kérdését. „A bennünket hittel megajándékozó Istennek semmi sem lehetetlen. A bennünk, és általunk munkálkodó Istennek semmi sem lehetetlen – csupán egy mustármagnyi hit kell hozzá. Vannak olyan dolgok, amelyeket lehetetlennek tartunk. Az Isten számára azonban nincs ilyen: ezt nemcsak tudnunk kell, hanem képesnek kell magunkat rábízni arra, aki számára valóban nincs lehetetlen. Lehetséges, hogy szenvedélybetegek meggyógyuljanak, pedig az orvostudomány tehetetlen; hogy a rossz személyiségi vonások korrigálódjanak; lehetséges, hogy beteg emberek újra erőre kapjanak; és lehetséges, hogy hitükben megfáradt emberek újra a lélek tüzével járjanak a szívükben. Lehetséges, hogy megújuljon az egyházunk. Istennél minden lehetséges” – zárta szavait.

„Hogy mennyire nagy az összhang a főgondnok és a lelkipásztor között, az mindjárt kiderül” – így kezdte köszöntőjét Ember Sándor, a Nagytemplomi Református Egyházközség főgondnoka, aki a gyülekezet és presbitérium nevében szólt. Ember Sándor  is Vad Zsigmond beiktató istentiszteletét idézte fel, és akkori bizonyságtételét. „Akik részesei lehettünk az elmúlt három évtizedes szolgálatnak, látjuk, hogy az akkor megfogalmazott gondolatok maradéktalanul érvényesültek.”

Ezt követően dr. Papp László, Debrecen polgármestere a város nevében köszöntötte Esperes urat. „Egy jó vezető alapvető feltétele annak, hogy egy közösség összetartson és értéket teremtsen. A Nagytemplom rendkívül összetartó, szóban, cselekedetben ízig-vérig debreceni, gyarapodó közösség, mindez pedig azt jelenti, hogy jó vezetője volt a gyülekezetnek. Minden lehetséges annak, aki hisz” – idézte fel Máté evangélista szavait Polgármester úr.

Papp László a hallgatóság elé tárta, hogy Vad Zsigmond az oktatási és szociális területeken egyaránt kiemelkedő szolgálatot végzett, 1992-ben segítette a Debreceni Református Kollégium Általános Iskolájának megalapítását, és tagja az egyházkerületi fenntartású iskolák igazgatótanácsának. A református vallás munkássága nyomán kilépett a templom falai közül: alapítója és a mai napig elkötelezett működtetője a halmozottan fogyatékos gyermekek nappali ellátását végző Immánuel Otthonnak, a Nyitott Ajtó Szociális Központnak, illetve a Reménysugár Hajléktalanok Nappali Melegedőjének. Felelősségteljesen irányította a Nagytemplom épületének turisztikai célú felújításait, s a harangjáték kialakítását.

Az egyházkerület nevében dr. Fekete Károly tiszántúli püspök szólt néhány szót. „Köszönjük, hogy az apostoli elvárást - mindenek ékesen és jó renddel legyenek -, az elmúlt harminc esztendőben, szolgálatod során mindvégig teljesítetted. Készséggel és örömmel éljük meg keresztyénségünket (Heidelbergi Káté), és ez így történt bármilyen nemzetközi, ökumenikus, határon túli, országos, egyházkerületi rendezvény során is, aminek a Nagytemplom adott otthont. Sok felelősség, áldozatvállalás hárult rád a debreceni, vidéki gyülekezetek szolgálata során is.”

Vass Sándor a gyülekezeti kórus nevében szólt, majd a kórus éneke töltötte be felvételről a templomot. Az ünnepség keretében megtekinthettük az Immánuel Otthon és iskola kisfilmjét.

Köszönjük Esperes úrnak harminc éves szolgálatát! Életére, szolgálatára Isten gazdag áldását kérjük!

Életrajz

Vad Zsigmond 1990 óta a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség vezető lelkipásztora, 2009-től pedig a Debreceni Református Egyházmegye esperese.

Alapítója és a mai napig elkötelezett működtetője a halmozottan fogyatékos gyermekek nappali ellátását végző Immánuel Otthonnak, a Nyitott Ajtó Szociális Központnak, illetve a Reménysugár Hajléktalanok Nappali Melegedőjének. Felelősségteljesen irányította a Nagytemplom épületének turisztikai célú felújításait, s esperesként támogatta több debreceni református templom renoválását, a Lencztelepen templom és közösségi ház építését. Három évtizede fáradozik rendületlenül az egyházközség építése mellett az idősek, az elesettek, a betegek és a rászorulók között végzett szolgálatban. Közösségteremtő törekvései sokak számára eredményeztek minőségi változást életükben.

Vad Zsigmond a Debreceni Református Teológiai Akadémián 1979-ben fejezte be tanulmányait, majd külföldi ösztöndíjat kapott. Hazajövetelét követően 1981-ben sikeres lelkészképesítő szakvizsgát tett és Balmazújvárosban dolgozott lelkészként. Itt megvalósította a város két nagy református templomának felújítását, valamint az új Gyülekezeti Centrum felépítését. 1990-től a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség lelkipásztora.

Támogatta a DRK Általános Iskolájának létrejöttét, és tagja az egyházkerületi fenntartású iskolák igazgatótanácsának. A hitoktatásban végzett munkája nyomán többen választották a lelkészi hivatást  - az ő hatására mentek teológiára. A DRHE szakoktató lelkipásztora, 1990 óta húsz fiatal lelkipásztor mentorálását végezte.

Szerteágazó munkája mellett kutatással is foglalkozik, s rendszeresen publikál a Teológiai Szemle és a Református Egyház című folyóiratokban; a Tiszántúli Egyházkerület sajtóügyi előadója. Tagja a Magyar Református Egyház Zsinatának, valamint a Külügyi és Missziói Bizottságának, továbbá a Dorcas Segélyszervezet Nemzetközi és Magyarországi felügyelő bizottságának, illetve számos más szervezetnek. Közel két évtizeden át végzett példamutató, kimagaslóan aktív, debreceni tevékenységének méltó egyházi elismeréseként az érintett presbitériumok egyhangúlag választották meg – 2009-től – a Debreceni Református Egyházmegye esperesévé. 2015-től újabb hatéves ciklusra kapott megbízást.

2010-ben útjára indította a negyedévente megjelenő Közösség című református magazint, melynek célja, hogy a református kultúra értékeit és a Szentírás aktuális üzenetét közérthető formában közvetítse, illetve, hogy a Debreceni Egyházmegyéhez tartozó 36 gyülekezet közösséggé szerveződését segítse. Igehirdetői szolgálata gyülekezetépítői és teológiai szempontból egyaránt jelentős.

Prédikációi közül többet publikált az Ige fényénél – Válogatás a debreceni Nagytemplomban elhangzott igehirdetésekből – című kötetekben.

Az egyházközség és az egyházmegye nemzetközi kapcsolatainak megteremtésével és folyamatos gondozásával elősegíti városunk múltjának, kultúrájának, építészeti örökségének széles körben történő megismertetését a dél-koreai Szöultól az Amerikai Egyesült Államokban lévő Charlotte-ig.

Kiváló kapcsolatokat ápol a debreceni történelmi egyházakkal, a karitatív szervezetekkel, valamint a debreceni és a Hajdú-Bihar megyei önkormányzatokkal.

Emberi magatartására a szerénység jellemző. Együttműködése a lelkésztársakkal, a munkatársakkal, a presbitériummal, a gyülekezet tagjaival, s az egyházközség valamennyi partnerével példaértékű. A lelkésztestületek elismert, köztiszteletben álló tagja.