Még közelebb Istenhez
Egyháza iránti elkötelezettsége pályájának kezdetén, már Tiszacsegén megmutatkozott. Itteni szolgálata idején új parókia és gyülekezeti ház épült, miközben Egyek és Újszentmargita szórványait is gondozta. 1998 márciusában meghívás alapján került Hajdúhadházra. Ebben a gyülekezetben teljesedett ki az egyházközségéért, templomáért és városáért érzett lelkészi felelőssége. Közösségszervező lelkesedése során aktivizálódott a presbitérium, az énekkar és a diakóniai szolgálat. A tiszacsegei után Hajdúhadházon is újjászervezte a cserkészcsapatot. A szovátai és az andrásfalvi testvérgyülekezettel kiépített kapcsolatai révén tovább erősítette az egyetemes magyar református közösséget. Hatalmas tenni akarással végezte munkáját. Templomtatarozás, harangvillamosítás, az orgona felújítása mellett szolgálata idején megújult a teljes templombelső. Újraépítették a háború során elhamvadt oldalkarzatokat, melyeken akkor színvonalas egyház- és iskolatörténeti állandó kiállítást rendeztek be. Lehetetlent nem ismerő szervezőmunkájának eredményeként 2008-ban a városban református óvoda, majd egy évvel később református iskola kezdte meg működését. Ezzel Pál Csaba lelkipásztor mint iskolaalapító múlhatatlanul beírta nevét Hajdúhadház történetébe.
Lelkészi ambícióját megromlott egészsége törte meg. Másfél évtizedes szolgálata után időelőtti nyugdíjazásra kényszerült. Feleségével a szomszédos Bocskaikertbe költöztek. Oda, ahol korábban a missziói egyházközség alapítója és vezetője volt. Családi házán székely zászló jelezte erdélyi hovatartozását. Szívében folyamatosan ott volt a határon kívül rekedt magyarság minden gondja. Rendszeresen látogatta szülőföldjét, a Partiumot. Erdélyben a szovátai és andrásfalvi testvérgyülekezetekben mindig megtalálta az igazi feltöltődést.
Életéért és maradandót alkotó munkásságáért hálát adunk Istennek. Ugyanakkor osztozunk szerettei mélységes fájdalmában, melyet enyhíteni próbál a hit, és a lelkészi életében annyiszor megfogalmazott, és ma is visszacsengő mondata: „Isten közelsége oly igen jó nekem!”
Hadházy Jenő