Teológiatörténeti műhelykonferencia – hetedik alkalommal
Dr. Kovács Ábrahám professzor úr, a konferencia házigazdája és szervezője kezdő előadásában dr. Sebestyén Jenő Abraham Kuyper holland teológussal való kapcsolatáról, illetőleg a trianoni csapásra reagáló magyar református gondolkodásra való hatásáról beszélt. Sebestyén Jenő a maga teológiáját történelmi kálvinizmusként jellemezte, amelyet szembehelyezett a merev és avas ortodoxiával, a pietista kegyességgel, de a törvény betartását a megszentelés útjának tekintő teológiai irányzattal is. Az előadás kiemelte és értékelte a rendszeres teológus, Sebestyén komoly törekvését és kritikailag megvizsgálata a Trianonban lelkileg megsérült magyar reformátusok számára a lelki megújulást mennyire adhatta meg a Hollandiából átültetett neokálvinizmus.
Dr. Hotorán Gábor „Török István és az igetológiai irányzat” c. előadásában beszélt arról, hogy néhai dr. Török István, a Pápai Református Theológiai Akadémia rendes tanára, későbbi debreceni rendszeres teológiai professzor – bár messzemenően tisztelte Kart Barth igeteológiáját – megfelelő és szükséges mértékben élt irányába a kritika eszközével is. Nem volt utánzója Barth-nak, hanem Barth nézeteit megérteni és bemutatni akarta. A Szentírást – mint emberek által írt szöveget – kritika alá lehet vetni, de annak üzenetét, Isten kijelentését már nem szabad.
Dr. Kovács Kálmán Árpád a 19-20. század fordulójának népegyházi koncepciójáról beszélt, amely a kor nagy teológiai vitái között kapott szerepet. Ilyen viták voltak pl. a nemzeti oktatás és nevelés, a hit és tudomány kapcsolata, a belmisszió kérdése, vagy a keresztyén társadalom, a politikai protestantizmus kérdései. A népegyházról folytatott diskurzus eredménye lett az a meggyőződés, hogy az egyháznak Isten Igéjével a népet kell szolgálnia úgy, hogy szolgálatába a népet is be kell vonnia: a néppel a népért, a népnek kell szólnia.
Dr. Fazekas Csaba, a Miskolci Egyetem Általános Társadalomtudományok Intézete tanszékvezető tanára előadásában Németh Géza református gondolkodó által a rendszerváltás korában felvázolt szektaellenes nézeteit ismertette. Németh Géza által irányított „Segítő Barát Munkaközösség” feladatául tűzte az ún. destruktív szekták által a családjukból kiszakított fiatalok szüleinek érdekvédelmét, illetőleg azt, hogy a társadalom és az állam hatékonyan lépjen fel a romboló nézetek és csoportosulások ellen. Németh azonban nézeteiben nem tudott teljesen elszakadni az állami irányítás eszközeitől, és nagy hangsúlyt fektetett az állami intézményrendszer, a jog és az igazságszolgáltatás bevonására a szekták elleni küzdelembe.
A holland születésű német teológus, Kohlbrügge elberfeldi lelkész munkásságának magyarországi kapcsolódását, a magyar Kohlbrügge-kör működését kutatja Drs. Juhász Zoltán, aki előadásában hangsúlyozta Kohlbrügge teológiájának biblikus és hitvallásos jellegét, küzdelmét korának liberalizmusával, pietizmusával, törvény általi megszentelődést hirdető irányzataival. Rácz Lajos magyar református lelkész és köre Kohlbrügge szentírásközpontú gondolkodását igyekezett a magyar valósághoz igazítani oly módon, hogy a pasztorális szempontokat minden esetben szem előtt tartották, és a tiszta teológiai igazságokat a magyar valóság talaján kívánták előtérbe juttatni.
Dr. Kovács Teofil, a debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára igazgatóhelyettese a YMCA és a magyarországi keresztyén fiatalság 19. századi kapcsolatának egy részletével foglalkozott. Előadásának tárgya volt az YMCA 1878. nyarán tartott világkonferenciája, melyen 3 magyarországi teológiai hallgatónak volt szerencséje jelen lenni, érdeklődőként. E korban hazánkban a magyar keresztyén fiatalságot főként a vasárnapi iskola mozgalom fogta össze, melynek csatlakozott a Keresztyén Ifjúsági Egyesület, a YMCA nyomdokain. Az előadás rámutatott Balogh Ferenc, egyház- és dogmatörténész meghatározó szerepére, amelyet a református teológiai és egyházi élet megújulásáért tett, s amelynek a KIE magyarországi meggyökereztetése egyik értékes része volt.
Dr. Pótor Áron Czeglédi Sándor „Hit és történet” című, 1936-ban kiadott dogmatikai írását méltatta. Czeglédi alapvetőnek tartotta, hogy a 2000 évvel ezelőtti üdvtörténeti események, Jézus élete, halála és feltámadása szoros kapcsolatban vannak a ma igehirdetésével, ugyanakkor téves lenne azt gondolni, hogy Istennek Jézusban történt kijelentése emberi ésszel át- felfogható, teljes mértékben befogadható lenne. A teológiai realizmus, amely minden esetben a láthatót, a megfogható keresi könnyen elvezethet a teljesítmény és a tekintély által irányított vallásosságba, míg a kizárólag eszméken és tanokon alapuló teológia az idealizmus homályába juttathat minket. A helyes út, ahol Jézus Krisztust, mint az igehirdetés alanyát tekintik, akiről Pál apostol és reformátor őseink is élő és egyházán uralkodó Főként beszéltek.
Kulcsár Árpád kiváló oknyomozó előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy Kovács Albert, a Budapesti Református Teológiai Akadémia gyakorlati teológiai tanárának homiletikai munkássága tetten érhető Ravasz László 1915-ben megjelent „A gyülekezeti igehirdetés elmélete” c. homiletikai munkájában. Kovács Albert homiletikája csak 1904-ben bekövetkezett halála után látott napvilágot, azonban az általa képzett teológusok egész nemzedékére volt jelentős hatása.
Ugyancsak Kovács Albert teológiai professzor volt. Bodnár Lajos doktorandusz előadásának tárgya, aki a magyar liberális teológia nagy alakjának életét, tanulmányait és magánéletét vette górcső alá. Kovács Árpád az enyedi Bethlen Kollégiumban végezte teológiai tanulmányait, majd Utrechtben és Göttingenben tanult, ez utóbbi helyen természettudományos ismereteket szerzett. Később a Budapesti Református Teológiai Akadémia tanára, valamint 1881-től országgyűlési képviselőként politikai pályát folytatott. Az előadás rámutatott Kovács Albert eddig nem ismert életútjára és zaklatott magánéletére éis, melynek eredményeképp özvegye anyagi tekintetben magára maradt, megélhetésére gyűjtést rendeztek a professzor tanítványai.
Lovász Krisztián ifj. Révész Imre püspök homiletikai munkásságát méltatta, aki igehirdetéseiben feladatának tekintette az evangélium hirdetését, és igehirdetői munkájában magát Jézus Krisztus küldöttének tekintette. Kizárólag a teljes Szentírást tekintette igehirdetései forrásának, azonban azok díszítésére jeles magyar írók és költők műveit is alkalmazta. Olyan korban volt Révész Imre az Ige prédikátora, amikor a szószékekről kevéssé Isten Igéje, sokkal inkább az emberi beszéd, retorika szólt. Életének végére Révész Imre harcaiba belefáradt, visszavonult a lelkészi tevékenységtől.
Dr. Lányi Gábor, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára, egyetemi docens előadásában Sebestyén Jenő tanár úr azon törekvéséről tartott előadást, miszerint a kálvinizmusnak politikai irányt is lehet adni az 1920-as évek Magyarországában. Sebestyén Jenő a holland Kuyper meglátásait igyekezett a magyar viszonyok között megvalósítani, nem számolt azonban azzal, hogy a háború nagy vesztese Magyarország lett, míg a példaként szereplő Hollandia ezzel szemben a győztesek oldalán fejezte be a Nagy Háborút. Komoly kritikával illette Sebestyént miszerint az általánosságok mellett nem tudott valós társadalmi kérdésekre válaszolni, és a katolicizmus elleni kirohanásai sem tették népszerűvé.
Nagy Krisztina