Rendszerüzenet
2020. szeptember 10.

Együtt vagyunk - hálaadó gyülekezeti hétvége és a Püski házaspár köszöntése debreceni szolgálatuk 30. évfordulója alkalmából

A Debrecen-Nagyerdei Református Egyházközség 2020. szeptember 5–6-án „Együtt vagyunk” címmel gyülekezeti hétvégét tartott, dicsőítve gondviselő Istenünket megtartó, gyógyító áldásaiért.

Egyrészt azért adtunk hálát, hogy végre közösségben lehettünk – még ha maszkban, távolságtartással, de annál nagyobb örömmel. Énekléssel és zenével, a 42. zsoltárból kiinduló áhítattal és az ezt feldolgozó kiscsoportos beszélgetésekkel, a délutáni kézműves programokkal és a játékos vetélkedőkkel valamelyest pótolni szerettük volna a járványhelyzet miatt elmaradt (és talán a közeljövőben is elmaradó) közösségi alkalmainkat: a többgenerációs nagytáborunktól kezdve az Összetartozás napjáig.

Másrészt többszörös jubileumot is ünnepeltünk. Hálaadó alkalmat tartottunk lelkészeink, Püski Lajos és Püskiné Szécsi Judit idén 30 éves nagyerdei szolgálatáért, valamint Bertha Zoltán beosztott lelkészünk 10 éve közöttünk végzett munkájáért.

A vasárnapi istentisztelet igehirdetését Püski Lajos tartotta, az 1Thessz 1,1-8 alapján hálát adva a gyülekezettel közös szolgálat, az együttmunkálkodás áldásaiért.

Tagjaink bizonyságtételei pedig azt a sokszínűséget mutatták meg, amely lelkészeink munkáját jellemezte az elmúlt évtizedekben. Hiszen kiteljesítették azt a gyülekezetépítő munkát, amely a Nagyerdőn már 1990 előtt, Kormos László idején folyt, sőt elkezdődött még a jogelőd Egyetemi templomban, Éliás József szolgálatával.

Az áldásokról, lelkészeink távlatos és következetes missziói gondolkodásáról, bölcs és szeretetteljes munkájáról átfogóan a gyülekezetünk gondnoka, Kerti Péter szólt. Egyik presbiterünk, Tóth-Matolcsi László a lelkészeink 30 évvel ezelőtti, első nagyerdei konfirmanduscsoportjának egykori tagjaként emlékezett a szolgálatokra. Egy másik bizonyságtétel pedig a 30 körüliek nevében hangzott el (Rácz Eszter), akik éppen akkortájt születtek, amikor a lelkészházaspárt Komádiból a Nagyerdőre hívta meg a gyülekezet. Megismerhettük egy felnőttként megtért házaspár eddigi életútjának áldásait (Nagy Lajos és Mile Anita), egy másik testvérünk, Hodossi Sándor pedig a gyülekezetépítő többgenerációs nagytáborok páratlan missziói hatásáról beszélt.

A legközelebbi munkatársak, az elmúlt negyedszázadban a Nagyerdőn szolgáló, mintegy húsz egykori segédlelkész (egymást váltó hatodéves teológus) nevében is elhangzott egy bizonyságtétel Németh Árontól, a többiek közül pedig sokan hálaadó írást küldtek.

Lelkészeinket a Tiszántúli Református Egyházkerület nevében Fekete Károly püspök úr köszöntötte, egyéb szolgálatai miatt még a szombati napon. Kiemelte, hogy a Püski házaspár missziói szemléletét az elmúlt évtizedekben számos gyülekezet megismerhette, ugyanis évtizedek óta előadásokkal, bizottsági munkával és sok más módon szolgálnak a kerületben. Hisszük, hogy lelkészeink nagyerdei gyülekezetépítő és új gyülekezetet plántáló munkája, a sokféle munkatárs közötti harmóniára törekvő hozzáállás, valamint az imádságos lelkület sok gyülekezet számára figyelembe veendő minta, áldásos példa lehet.

Fazakas Gergely