A sport tanította küzdeni

Intézménye nehéz éveken van túl, hiszen a folyamatosan változó anyagi körülmények miatt többször is fenntartói változtatásra szorult, egy évvel korábban még a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola Gyakorló Általános Iskolájaként szerepelt, ennek a tanévnek a végéig a Debreceni Református Hittudományi Egyetem egysége volt, a most induló tanévben pedig már a Tiszántúli Református Egyházkerület iskolájaként működik majd. Egy dolog azonban változatlan: az Ember Sándor irányította intézmény továbbra is értékközpontú és református szellemiségű szeretne lenni. Tanárként, vezetőként és gyülekezeti presbiterként pedig a szeretetteljes közösségépítésre törekszik a frissen kitüntetett Ember Sándor.

Ember Sándor a Tóth Árpád Gimnázium diákjaként, 16 évesen körvonalazta magában, hogy a földrajz szeretete, és a sport lesz az, ami a továbbtanulását meghatározza. Igazolt atlétaként végül a földrajz-testnevelés tanárszakot választotta. A pedagóguspálya persze már akkor sem kecsegtetett senkit a hatalmas anyagi gyarapodás lehetőségével, de az elhelyezkedés akkor még kevésbé jelentett problémát, és az edzői tevékenységből is remélhetett némi pluszkeresetet. Az élsport is vonzotta, de az egyetemi tanulmányok mellett erre már nem jutott annyira idő. Pályafutását testnevelőként és edzőként kezdte egy szolnoki testnevelés tagozatos iskolában, majd a szintén sportcentrikus debreceni Lilla téri Általános Iskolában tanított. Itt tizenhat évet töltött el, és munkaközösség-vezetőként már a vezetői képességeit is volt alkalma megmutatni. 1998-ban pályázta meg a gyakorlóiskola vezetői állását. Akkor már a református egyház tulajdonában volt a gyakorlóiskola, de ez, ahogy az igazgató meséli, abban az időben még csak kevéssé volt érzékelhető. Fokozatosan kellett kialakítani az iskola arculatát, hogy ne csak a nevében, hanem lelkületében is református intézmény legyen. Szilágyi Tamás lelkipásztorral együtt úgy gondolták, lépésről lépésre, nagyon sok szeretettel, de szilárd és elhatározott célt maguk elé tűzve, képesek lesznek ezt megteremteni. Az elmúlt mintegy másfél évtized igazolta ezt, hiszen az eleinte csak egy-egy református osztályból kiinduló intézményből mára valóban jó szellemiségű református iskola lett, amit a diákok, a tanárok és a szülők elismerése övez.

Ember Sándor pedagógusként nagyon fontosnak tartja a szakmai felkészültséget, ugyanakkor hangsúlyozza, szeretni kell a gyerekeket, akiket rájuk bíznak. Mindegyikben látni kell a Krisztus-képet, de szigorú szeretettel kell őket vezetni, hiszen a gyerekek sokszor feszegetik a határokat, ez az életkori sajátosságukból is adódik. Szakmai felkészültség és keresztyéni szeretet – ezek az alappillérei a református iskolának, vallja. Az intézmény gyakorlóiskolaként azonban nemcsak a gyermekek tanulmányi előmeneteléért felelős, hanem a jövendő pedagógus nemzedék gyakorlati képzéséért is, amit ugyanolyan örömmel és szeretettel kell végezni, mint a gyermeknevelést. Az iskola szakmai kapcsolatai is jók, más gyakorlóiskolákkal, a többi debreceni iskolával is szoros a kontaktus, folyamatosan szerveznek különböző tanulmányi versenyeket, így például minden évben itt rendezik meg a Református Iskolák Országos Tanulmányi versenyét is – sorolja büszkén az igazgató. Szerencsére a továbbtanulókról is sok pozitív visszajelzést kap az iskola, Ember Sándor nagyon büszke arra is, hogy akik itt végeznek, felkészülteknek bizonyulnak, a tudásuk megalapozott. Annak ellenére, hogy nem önkormányzati, hanem egyházi fenntartású a gyakorlóiskola, elismerik a városban, ezt jelzi például, hogy az intézmény Vox Iuventutis énekkara Csokonai-díjat kapott Debrecen önkormányzatától.

A sok-sok elismerés mellett, amit az intézmény besöpört, Ember Sándor arra a legbüszkébb, hogy szeretetközösség alakult ki az iskolában, amelynek tagjai a gyerekek, a nevelők és a szülők is. Szerinte éppen ez különbözteti meg a református iskolát a más fenntartásútól, hogy itt jóval erősebbek a szeretet szálai, másként tekintenek egymásra az itt dolgozók és tanulók, megértik az esendőséget, szívből jön a megbocsátás, és versenyhelyzetekben erőt tudnak a hitből meríteni. A legfontosabb cél persze, hogy a gyermekek otthon érezzék magukat az intézményben, és sok mosolygó arc legyen. Nagyon nagy eredménynek tartja azt is, hogy a gyerekekben önfegyelmezési készséget alakítanak ki. A hozzájuk járó diákok tiszteletet tanúsítanak a másik személye, teljesítménye és a környezetük iránt. Mindebben nagy szerepe van annak is, hangsúlyozza az igazgató, hogy a gyerekek azt látják, a pedagógusok is hisznek ezekben az értékekben, és példát adnak.

Ember Sándor máig szeret tanítani, intézményvezetőként is, mert nem akarja elveszíteni a közvetlen, személyes kapcsolatot a diákokkal, hiszen ezért lett pedagógus. Bár elég elfoglaltságot ad az iskola, az egyházi közösséget is hosszú évek óta szolgálja, a nagytemplomi gyülekezet tagja, és presbiterként is a gyülekezet közösségét építi. Konfirmandusokat patronál, intézményi bizottságot elnököl, aktívan vesz részt a gyülekezeti munkában. Amikor arról kérdezem, milyen feladatokat szeretne még elvégezni, hosszasan, szinte darálva sorolja azt a sok-sok munkát, ami a következő években vár rá. Középpontban most is az iskola áll, hiszen azt fel kell újítani, hogy a gyerekek még komfortosabb körülmények között tanulhassanak. Mintha örömmel töltené el a végeláthatatlanul sok feladat. Azt mondja, a sport tanította meg arra, hogyan kell a célokért küzdeni, egykori futóként jól tudja, erőt kell meríteni még a célegyenesben is. Kitartás nélkül pedig nem lehet ennyiféle feladatot jól ellátni.

Ungvári Judit