Szupervízorként is lelkigondozó

A Tiszántúli Református Egyházkerület Pasztorációs Intézetének munkatársa, dr. Kis Médea nem régen okleveles szupervízor végzettséget szerzett a Károli Gáspár Református Egyetemen. Ebből az alkalomból arról beszélgetünk, hogy miként segítheti ez a képesítés a lelkipásztorok és egyházi alkalmazottak lelkigondozását.

• Szakmai pályádon mit jelent a szupervízori képzettség megszerzése?

A lelkigondozás mint küldetés, életfeladat, mint a hitben és a keresztyén életvezetésben támogatást nyújtó tanácsadási forma Gyökössy Endre példaadó munkássága révén a pályaválasztás idején már tisztán állt előttem. Egyértelmű volt számomra, hogy az embert testi és lelki mivoltában, a pszichológia és a teológia tudományterületeinek egymásra vonatkoztatása révén kell megismernem. A hivatás gondozása és a kapcsolati lét elősegítése azon két terület, ahol a leginkább szerephez juthat a segítő szakember. A gyógyító beszélgetés ennek a fajta munkának az alapvető eszköze. A szupervízió ezen belül a segítők segítése, ami a szakmai személyiség fejlesztését, esetünkben a hivatáspasztorációt foglalja magában. A Károli egyetemen folyó képzés ebben a tekintetben a Magyarországon elérhető legmagasabb szintű, egyetemi szintű végzettséget kínálja. Számomra ez az időszak az addigi ismeretek integrációját, és a korábban szerzett kompetenciák felülvizsgálatát, elmélyítését tette lehetővé.

• Mennyiben más a lelkipásztorok lelkigondozása?

A hivatásban helytállás, sőt fejlődés, és egyidejűleg a magánélet menedzselése, a családi szerepekben megelégedettségre okot adó, jó működés lelkészek esetében nem kis kihívás. Lelkészcsaládban felnőve sok lelkészcsalád életébe pillanthattam bele gyerekkoromtól fogva. Éreztem, hogy ezen a területen vannak, lennének lelkigondozó feladatok, ám kevés az arra kiképzett, elhivatott szakember. Doktori témámban elmélyedve, a református istentisztelet lelkigondozó funkcióját és lehetőségeit kutatva a református identitás és a lelkipásztori spiritualitás még rendelkezésünkre álló régi-új forrásait szerettem volna kortásaim figyelmének fókuszába helyezni. Munka- és szervezetpszichológusként, pályatanácsadó szakpszichológusként a rendszerszemlélet alapelvei és törvényszerűségei szolgálnak számomra támpontul az egészséges szervezeti működés elősegítésekor.

A szakmai szupervízió, mint alkalmazott pszichológiai munkaforma, a pásztori lélekgondozás speciális területeire irányul. Ami a lelkészek számára konkrétan segítség lehet: a pályatervezés, a szerepelemzés, az egyéni tálentumok kibontakoztatása, a hivatásban való megfáradás megelőzése, összességében tehát hivatásgondozás, a lelkipásztori rekreáció – ahogyan ezt mai divatos szóval mondjuk. A hivatás és magánélet egyensúlyának megteremtése, fenntartása a szívemhez nagyon közelálló családterápiás módszertan eszköztárával még inkább támogatható.

• Érzel abban valamit, hogy a lelkipásztorok, vagy az egyházi szolgálattevők másképpen néznek a saját hivatásukra, mint valamely más szakmának a képviselői? Érzel valami gátat, akadályt abban, hogy merjenek segítséget kérni?

Talán azt, – most lelkészi identitásból szólalva meg – hogy Isten előtti felelősséggel végezve a munkát, úgy érezheti a lelkipásztor, hogy elsősorban a mennyei megbízójának felelős. Ez magával hozhatja azt a fajta lehatárolódást, hogy ember abba kevésbé tekinthet bele. Így viszont gátjai keletkeznek a segítségkérésnek is, ha netán olyan élethelyzetbe kerül, amikor mégis rá volna utalva kollegiális támaszra, szakmai tanácsadásra, vagy lelkigondozói kísérésre. Fennáll az izolálódás veszélye. Az elmagányosodott lelkészt pedig könnyebben megkörnyékezi a szorongás, úrrá lehet rajta a reménytelenség. Ilyen esetekben a spirituális önismeret távlatai és a kognitív terápiák eszköztára kínálnak lehetőségeket lelkigondozói munkám során. Különféle elakadásokkal szembesülve aktuálisan választom meg a segítés módszereit.

• Úgy gondolom, hogy ebben nagy segítség lehet, hogy a te első alapképzettséged a lelkészség. Lelkipásztor vagy, és sokáig gyülekezetben is szolgáltál. Tehát nem most ismerkedsz ezzel a világgal.

Valóban, tíz esztendő volt, amikor beosztott lekészként, illetve vallásoktató lelkészi státuszban is teljeskörű lelkipásztori munkát végeztem: rendszeres igehirdetés, keresztelés, temetési szolgálat, vasárnaponkénti kántorizálás, gyülekezeti énektanítás, kórusvezetés, egész munkahetet kitöltő hittanórai beosztás, családlátogatások nagy számban, esténként lelkigondozói beszélgetések a hivatalban. Később különböző területekre kerülve, középiskolai lelkigondozóként, vagy itt a Pasztorációs Intézetben is, módom volt távolabbról, akár több szakterület szemével tekinteni erre a hivatásra. Pszichológusként szintén végig kellett járjam a pályafejlődés szakaszait. A szupervízor-képzés alatt, csakúgy, mint korábban a mentálhigiénés képzés alkalmával, többféle szakterületről érkező ember tanulta együtt az önreflektív gondolkodást, ill. a reflektivitás megtanítását a kliensek számára. Így még tovább csiszolódhatott ez a képesség, hogy benne is legyek, de távolról is tudjak rátekinteni a saját terepre, ahol otthonos vagyok. Igen fontosnak tartom, hogy ez a fajta távolságtartás, ugyanakkor az empátiás együttérzés egyidejűleg jelen tudjon lenni, amikor a hozzám fordulóval beszélgetek.

• Gratulálok ehhez az újabb képzettséghez, s valóban úgy érződik, hogy itt integrálódik minden, amit eddig tanultál. Konkrétan hogyan várod a kollégáink jelentkezését? Fel lehet hívni telefonon? Vállalsz egyéni beszélgetéseket?

Igen, természetesen, nagy örömmel. Már eddig is voltak, akik megtaláltak. Az egyéni beszélgetéseken túl azzal is számolok, hogy sok lelkipásztor intézményeket is vezet egyidejűleg. Ezek az intézmények legyenek akár oktatási intézmények – óvodától középiskoláig –, vagy legyenek szociális/egészségügyi intézmények – a fogyatékos otthonoktól az idős-gondozásig – olyan munkatársi köröket foglalnak magunkba, akiknek a kísérése, szakmai személyiségük fejlesztése egy külön terület, ahol a team-, illetve csoportos szupervízió munkaformáit felhasználva tudok segítséget nyújtani. Ez igazából akkor válik fontossá, aktuálissá, ha valahol valami nehézség támad: konfliktus-kezelésre van szükség, vagy változás-kezelésre, csapatépítésre. Ilyen formán is elérhető vagyok tehát az intézmény-vezető,  illetve -fenntartó kollégák számára, és ilyenkor is a bizalom a kulcstényező. A munkatársak szupervíziójával párhuzamosan vezetői tanácsadást, coachingot, vezetői szupervíziót kínáltam fel több ízben. Az ilyen jellegű megbízásoknak jó visszhangja volt, és magam őszintén hálás vagyok a bizalomért. Szeretném hangsúlyozni, hogy részemről, a szakmai etika szabályainak eleget téve, magától értődő a titoktartás kötelezettsége mind az egyén védelmében, mind a csoportmunka során.

• Ez tehát egy újabb szakmai kompetencia, ami most már igazoltan ott van a kezedben, amivel szabad élni a kollégáinknak. Mi az a telefonszám, amin felhívhatnak téged?

30/560 1460 – Ezt a számot a Pasztorációs Intézet működteti, tehát ha valaki igényli, csak jelentkezzen be, egyeztetett időpontban én visszahívom őt. Így akár egy hosszabb beszélgetés sem terheli a hívó felet. Szeretettel várjuk a lelkipásztor kollégák jelzését, hogy amiben tudok/tudunk, segíthessünk.