Húron pendülő imádság

A különleges gitárt és zenei tehetségét mutatta be egy koncerten, február elején, a nyíracsádi gyülekezetnek. A koncert után Komorné Csernáth Erzsébet beszélgetett vele zenéről, hitről, és az Úrtól kapott tálentumokról. 

Mi az a mesterhangszer?

Ez a gitár teljes egészében kézzel készült. Leginkább a hangzásban van különbség egy középszintű hangszerhez képest. Ezek sokkal nagyobbat és sokkal tisztábban szólnak, rengeteg hangszínt lehet előcsalogatni belőlük. Ez egy japán hangszerkészítő, Masaki Sakurai hangszere. Rengeteg olyan dolgot tudok vele megvalósítani, amire más gitárral nem lennék képes, sokkal könnyebb rajta játszani. Azért is nagy lehetőség ez számomra, mert önerőből valószínűleg nem tudnám biztosítani magamnak ezt a hangszert, két és félmillió forint az értéke.

Hogyan jutottál hozzá a hangszerhez?

A zeneakadémia tanszékvezető gitártanára gondolta úgy, hogy támogatni kellene a fiatal tehetséges gitárosokat, innen jött a mesterhangszerek adományozásának ötlete, , melyeket az Eötvös Zenei Alapítvány biztosít. Minden októberben van egy meghallgatás, ahol ha jól játszi az ember, megkaphatja a hangszert. Egy évig használhatjuk a gitárokat, ez idő alatt tíz koncertet kell tartani. Ha ez a tíz koncert megvan és a következő alkalommal a bizottság úgy látja, hogy jól fejlődik a zenész, akkor nagy eséllyel újra megkapjuk a hangszert.

Hányan kaptak most mesterhangszert?

Összesen húsz mesterhangszer van, de nem adták ki mindet. Húszan jelentkeztünk a meghallgatásra, és tizenöten kaptunk gitárt a zenei teljesítményünk alapján.    

Milyenek a koncertélmények ezeken a hangszereken?

A harmadik koncert volt ez a mostani. Nagyon élvezem ezeket a lehetőségeket, eddig nem volt ilyen sok alkalmam koncertezni, így ez jó rutinszerzési lehetőség a számomra. Varázslatos gyakorolni ezeken a hangszereken és még jobb koncertezni. Azt érzem, hogy nagy térben nyílik ki igazán ez a gitár.

Mikor kezdtél el zenével foglalkozni? Hogyan találtál rá a gitárra?

Édesapám gitározott, és nekem már akkor nagyon megtetszett, amikor láttam, hallottam otthon a hangszert. Mindig rágtam anyáék fülét, hogy írassanak be engem is gitározni. Hét éves voltam, amikor elvittek a böszörményi zeneiskolába, és igazából itt kezdődött minden. Göndöcz Viktor volt az első gitártanárom. Nyilván voltak nehézségek, de nagyon szeretem ezt csinálni. Amellett, hogy szeretem megfogni a dolgok reális oldalát, ez a művészi vonal teljesen kikapcsol. Hozzám, mindig is közel állt a matek, de zene és gitározás nélkül nem tudnám elképzelni az életemet. Igazából ehhez is kell nagyon sok logika, úgyhogy így tudom ötvözni a kettőt. Matekozás közben meg nem lehet gitározni, úgyhogy marad ez.

Egyenes út vitt a Nyíregyházi Zeneművészeti Szakgimnáziumba?

Igen. Általános iskolába a hajdúböszörményi Baltazár Dezső Református Általános Iskolába jártam. Amikor nyolcadikos voltam, egy kicsit azért gondolkoztam, hogy hova menjek tovább, de végül ezt jelöltem meg első helyen.

Hogyan telnek itt a hétköznapok?

Ez egy nagyon speciális életforma. Hatkor nyit a suli, én általában hétre megyek be. Reggelente mindenképpen bejátszással kezdem a napot, hogy az ujjaim bemelegedjenek. Vannak közismereti óráink és szakmai tárgyak is. Délután szoktunk gyakorolni, egészen este nyolcig, amikor visszamegyek a kollégiumba, akkor tanulok a közismereti tárgyakra. A napom nagy részét a gyakorlás teszi ki, általában négy órát szoktam egy nap ezzel tölteni, ilyenkor készülök fel a tanórákra. Ez egy nagyon intim része az egész folyamatnak, amikor egyedül vagyok és szöszölök a darabokkal. Az órákon pedig a műhelymunka megy. Nagyon sokat köszönhetek tanáromnak, Czakó Erikának, ő az, aki felkészít a versenyekre és foglalkozik velem a mindennapokban.     

Napi négy óra gyakorlás, teljesen egyedül. Nem fáradsz bele ebbe időnként?

Nyilván, néha igen. De mi ott az iskolában mind ezt csináljuk, és segítjük, támogatjuk, inspiráljuk egymást. Itt tényleg olyan embereket ismertem meg, akik mindenben mellettem állnak, és nyilván ez oda-vissza működik. Egy igazi családként működünk mi itt. Emellett maga a zene az, ami mindig segít túljutni a mélypontokon.

Mi az, ami a leginkább megfogott a gitározásban?

Kedves hangja van, és nagyon széles azoknak a dolgoknak a tárháza, amelyek zeneileg kihozhatóak belőle. Nem egysíkú, sokféle hangszíne van, és sok érzést lehet megszólaltatni rajta.

Szoktál mást is játszani a komolyzenén kívül?

Néha. Jóval ritkábban, mint komolyzenét. Engem ez tölt fel. Persze vannak olyan alkalmak, amikor én is elevezek más vizekre. A gyülekezeti zenekarunkban is játszok például, az abszolút örömzene. Minidig jó érzés hazai pályán játszani.

Hogyan és mennyit tud hozzátenni a hited a zenei fejlődésedhez, a mindennapok nehézségeinek átvészeléséhez?

Nagyon sok erőt ad. Érdekes azt megélni, hogy egy állami iskolában nagyon sokan felvállalják a hitüket, pedig mi kisebbségben vagyunk itt, ebből a szempontból. Nagy örömmel tapasztalom azt, hogy – lehet ebben az is benne van, hogy művészeti iskoláról van szó, és itt mindenkit elfogadunk, úgy ahogy van – itt is vannak vallásos emberek, akik merik és tudják megélni hitüket a mindennapokban.  

Szoktál koncertek előtt imádkozni?

Közvetlen előtte nem, de bármilyen megmérettetésről van szó, előző este mindig kérek támogatást és erőt az Úrtól. Viszont van olyan ismerősöm, aki a diplomakoncertje előtt, amikor kiült a színpadra, még imádkozott egyet. Ezt mindenki megvárta, majd utána indult a koncert.

A családod hogyan támogat téged a zenei pályádon?

Ők mindent megtesznek azért, hogy minél jobb eredményeket tudjak elérni. Mindenben támogatnak, imádságban hordoznak. Gyakran eljönnek a koncertekre is, amikor messzire megyünk, az utazásban is segítenek a szüleim, hoznak-visznek.

Milyen koncertek és más zenei alkalmak vannak a hátad mögött, amelyek emlékezetesek a számodra?

Tavaly áprilisban volt egy országos gitárverseny, amelyen korcsoportomban az első helyet szereztem meg. A díj pedig az volt, hogy tavaly októberben a Magyar Rádió Márványtermében játszhattam. Teljesen már érzés volt ez, mint egy koncert. Nagyon izgultam előtte, de nagyon jó élmény volt ezt is megtapasztalni. Ilyen lehetőség nem sűrűn adódik az életben.

Mennyi ideig gyakorolsz egy-egy darabot?

Nehéz ezt időben lemérni. Nagyon sokat kell nyilván gyakorolni, és a koncertezés is része a folyamatnak. Minél többet játssza az ember koncerten, annál jobban beérik az adott darab. A koncerteken jönnek ki azok a hibák, amelyeken még dolgozni kell. Van olyan darabom, amit év eleje óta játszok, de olyan is van, amelyet a téli szünet előtt kezdtem el.     

Van kedvenc zeneszerződ, vagy olyan zenei stílus, amelyet különösen szeretsz játszani?

Minél többet tanulok, és minél otthonosabban mozgok a komolyzenében, annál inkább jövök rá, hogy nincs jó és rossz zeneszerző. Nagyon sokféle stílus és sok jó zene van. Tavaly nagyon megszerettem a reneszánszt, azt vittem a versenyre. Teljesen más a barokk, de nagyon megfogott az is, nagyon tetszik a komplikáltsága. Mindenből tudok profitálni.

Hány évfolyamos a zeneművészeti szakiskola, ahova jársz?

Az iskolánk négy plusz egy éves, én most másodikos vagyok. Érettségi után lehet maradni még egy évet. Én szeretnék maradni erre az ötödik évre, mert azt gondolom, hogy könnyebb úgy felvételire készülni, hogy nem zavar be egy olyan komplex dolog, mint az érettségi. Az elsődleges célom a zeneakadémia, oda szeretnék menni.  

Mi a hosszú távú cél?

Szeretnék minél magasabb szintre eljutni. Jó lenne koncertezni is, de szeretnék tanítani is, átadni a tudást, gyerekeket megtanítani erre a hangszerre. Ez is nagyon vonz. De mindezt csak akkor, ha megfelelő tudással rendelkezek és teljesen megérek rá.

Aki énekel, duplán imádkozik. Igaz ez a hangszeres zenére is?

Amikor az ember zenél, akkor egy teljesen más dimenzióba kerül, egy egészen más aspektusból láthatja a dolgokat. Minden nap kapcsolatot tartok az Úrral, így is, és szóban is. Számomra az egyik legfontosabb az imádságban a hálaadás.

A keresztyén ember feladata az, hogy az Urat szolgálja mindazzal, amit tőle kapott. Mit jelent neked ez a tálentum, amit kaptál az Istentől?

Próbálom a lehető legmagasabb szintre emelni, amit tőle kaptam, hogy ez minél inkább neki tetsző legyen. Néha nagyon nehéz feladat ez. Amikor tudok, nyilván a gyülekezetben is szolgálok gitárral, de emellett szerintem ez egy belső lelki folyamat is. Én mindig próbálok úgy zenélni, hogy az embernek is és Istennek is tetsszen.

Komorné Csernáth Erzsébet