"Az Úrtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben"

Szinte ragyog a tetétleni templom, ahogy visszaverődnek tiszta, fehér falairól a nap sugarai. Ismét méltó módon mutat az ég felé a lelki hajlék magasba nyújtózkodó tornya. Egyszerre érkezünk a parókiára Szabó Sándorné gondnok asszonnyal, kinek öröm csillog a szemében, ahogy feltekint az Úr házára. - Amikor felnézek a templomra, mindig megkérdezem a Jóistent, hogy ez csakugyan igaz? Megérdemeltük vajon mi ezt? – teszi fel mindig magának a kérdéseket Ilonka néni. Azt mondja, hála van a szívében, hogy megérhette a templom felújítását. Sokan a gyülekezetből ezt már nem tapasztalhatták meg. Ilonka néni több mint 16 éve szolgál gondnokként a közösségben. Amikor az egyházközség múltjáról kérdezem, az 1950-es évek jönnek szóba. – Én 1953-ban konfirmáltam, akkor még 2300 lelket számlált a falu. Abban az időben sokan jártunk templomba. Ez akkor természetes volt – emlékszik vissza. Most már csak 1400-an laknak a településen, ez a csökkenés megmutatkozik a templomba járók számán is. A régi időkre emlékezve, 2013-ban Ilonka néni megszervezte a hatvan éves konfirmációi találkozójukat. - Nagyon szép és lélekemelő alkalom volt – mondja. A gyülekezetre, mint családi közösségre tekint. Mindig kiáll a gyülekezetért, a lelkipásztorokért. A lelkészcsalád is nagymamaként tekint Ilonka nénire. A hit, az isteni gondviselés meglátszik az életén. Mészáros Barnáné Nagy Julianna lelkipásztor kiemeli, hogy ezek az idős emberek még gyermekkorukban elindultak a hit útján. Ők még reggelente, iskola előtt templomba jártak. - Isten áldása ott volt az életükön. Tudták, hogy mindennek megvan a maga rendje, tudták a helyes értékrendet, hogy mi, mi után következik. Lehet, hogy nem haladtak olyan tempóban, mint ahogyan most mi haladunk, de tudták mindennek a rendjét, és mindent elvégeztek. Hálát adtak az Istennek is, mert tudták mikor van rendelt ideje. Ennek a maradványait őrzik még ezek az idős emberek – mutat rá a lelkésznő.

Igazi szeretetközösség

Mészáros Barnáné Nagy Julianna és férje, Mészáros Barna kettőezerhét május 9-én érkezett a tetétleni gyülekezetbe. – A férjem születésnapján költöztünk ide. Soha nem felejtem el, mekkora tortával vártak minket, egy félasztalnyi volt – emlékszik vissza Mészáros Barnáné. Kettőezer-tizenkettőig Mészáros Barna volt a gyülekezet lelkipásztora. Félállásban már addig is börtönlelkész volt a Debreceni Büntetés-végrehajtási Intézetben, de akkor felajánlották neki a teljes állást. Így kettőezer-tizenkettőben a gyülekezet a feleségét, Mészáros Barnánét választotta meg lelkésznek. - Négy gyermekünk van, nekünk ez a szűk család, a gyülekezet pedig a nagy család. Ilonka nénivel, akire nagymamaként tekint a családunk, egy igazán jó szeretetközösségben vagyunk.

Tizenkét év után újra a templomban

Mészáros Barnáné azt mondja, a tetétleni volt az egyházmegye legrosszabb állapotú temploma. – Tizenkét éve nem tudtunk semmilyen alkalmat tartani a templomban, mert életveszélyes volt. Helyi szinten néhány százezer forintnál nem tudtunk többet gyűjteni, és sokáig semmilyen támogatást nem kaptunk a felújításra. Itt sok az idős, akik a magukéból ideadnak mindent, a kötényükből eltartják az egyházközséget, de sajnos már kevesen vannak, és a gyermekeik nem így gondolkoznak – számol be a gyülekezet lehetőségeiről a lelkésznő. A lelkészházaspár azt mondja, tizenkét éve nem volt helyben esküvő a gyülekezetükben. Amióta megszépült a templom már bejelentkezett az első pár. - Nekünk ez nagy megújulás, nemcsak a templom, hanem a lelkek is megújulnak. Bízunk benne, hogy a gyülekezet is új lendületet kaphat. "Az Úrtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben" (Zsolt 118,23) Ez az ige munkál bennünk a felújítás kapcsán – mondja Mészáros Barnáné. Férjével együtt mindketten nagy csodaként élik meg a templomfelújítást. – Az, hogy évtizedekig használhatatlan volt, lelkiekben is rányomta a bélyegét sok mindenre. Rövid időn belül, többször is létszámbeli csúcsot döntöttünk. Azzal hogy megújult a templom, úgy tűnik, hogy nagyon jó irányba haladunk – mondja Mészáros Barna, aki munkája mellett a háttérből segíti feleségét a tetétleni szolgálatban, elsősorban a pályázatok intézésével. A templom két pályázat segítségével újulhatott meg, összesen több mint százhétmillió forintból. Hamarosan a parókia is megújul, közel ötvenmilliós pályázati forrásból.

Az isteni kegyelem megmutatkozása

A tetétleni gyülekezet választói névjegyzékében több mint kétszázan szerepelnek. A közösség aktív magja, ennek a tíz százaléka. Sok idős, de mégis tevékeny tagja van az egyházközségnek. - Sokszor korukat meghazudtolóan néznek ki. Az Úr hosszú élettel áldotta meg mindazokat, akik eddig Isten szeretetében megpihentek, elmentek. Magas kort élhettek meg, mely az Isten szeretetének megnyilvánulása: „Hosszú élettel elégítem meg, és megmutatom neki szabadításomat.” (Zsolt 91,16) – mondja Mészáros Barnáné Nagy Julianna. A lelkésznő a gyülekezet jövőképét látja az egyik legnehezebb kérdésnek. A legnagyobb gondot az jelenti, hogy nincs kire építeni. - Nemcsak a mi egyházközségünkben, hanem országosan is ez az egyik legnagyobb probléma. Itt nagyon sok roma család él. Velük sokat lehetne foglalkozni, de ez egy olyan missziói terület, amit olyan szaktudással kellene megközelíteni, amellyel én nem feltétlenül rendelkezem – mutat rá a helyzet nehézségére a lelkésznő. A kis létszám ellenére igyekeznek rétegalkalmakon is megszólítani az embereket. Tartanak gyermek-istentiszteletet, a heti rendes bibliaóra mellett presbiteri imaórát, és baba-mama körrel is próbálkoztak. Mészáros Barnáné Nagy Julianna nyolc osztályban tart a településen hittanórát. A gyerekek szeretik ezeket az alkalmakat, a tanulók mintegy nyolcvan százaléka hit- és erkölcstanra jár. A körülmények azonban sokszor nem egyszerűek. – Tetétlenen összesen már csak nyolc osztály működik, kevés az iskoláskorú gyermek. Belőlük is sokakat átvisznek más településekre iskolába, az itt maradtak pedig sokszor nagyon rossz magaviseletűek - számol be a helyzetről a lelkésznő. A nehézségek ellenére mindent megtesznek azért, hogy az Ige magjait elültessék a fiatal szívekben. Minden nyáron egy hetes gyermektáborokat szerveznek, emellett minden ünnepkörhöz kötődően is tartanak alkalmakat a hittanosoknak az imateremben, és most már a templomban is. Ilyenkor több órát töltenek együtt a fiatalokkal, igyekeznek megszólítani őket a saját nyelvükön: igei, zenei, és vendég bábcsoportok szolgálatával. A lelkészházaspár igyekszik rendszeresen kimozdítani a gyülekezetet a településről. – Elsősorban az egyházmegyei rendezvényeket – csendeshét, presbiteri találkozók, ifjúsági napok - látogatjuk minden korosztállyal – mondja Mészáros Barnáné Nagy Julianna, kinek férjével együtt, mindig újabb és újabb terveik vannak. – Idén például bekapcsolódnánk az Ökogyülekezeti Mozgalomba. Véleményem szerint a pályázatok ma már nem lehetőségek, hanem kötelezőek. Én esténként még a munkám után pályázatíró és elszámoló vagyok. Sokat pályázunk, ami nagyban segít a gyülekeztünk helyzetén. A közösség is látja ennek az előnyeit – mondja Mészáros Barna. Ötleteik, terveik mindig vannak, de maga a település mérete, a gyülekezet teherbíró képessége és anyagi lehetősége, sokszor korlátozza ezeknek a megvalósítását. - Mi olyan fordulatszámon pörgetjük a gyülekezetet, amely talán egy fokkal magasabb, mint a sajátja. Mi pedig azt érezzük, hogy tudnánk még magasabb fokozatba is kapcsolni. Ami viszont nagyon fontos, hogy a presbitérium segítőkész, mindenben mellettünk áll. E nélkül a mi igyekezetünk semmit sem érne – hangsúlyozza Mészáros Barna.  

A templomépítő ősök emlékei

A tetétleni református templom ezernyolcszázkettőben épült. Az itt élők mindig szegény emberek voltak, akik felett földesúr uralkodott. A templom mindig egy-egy család vagy a földesúr nagyobb adományának köszönhetően fejlődött, gyarapodott, haranggal vagy épp orgonával. - A felújítás során megtaláltuk az ezernyolcszázötvenkettes csúcsdíszt, szélkakast. Régóta gyanítottuk, hogy a földesúrnak volt egy külön oldalbejárata, ahonnan páholyból hallgatta az istentiszteletet. A faluban az a szóbeszéd járja, hogy még alagút is volt a kastélyhoz, de ennek nyomát nem találtuk – számol be a felfedezésekről Mészáros Barna. A templom végén található egy négyfős kripta, amelybe a templomot építő földesúr családját temették. A település neve – Tetétlen - arra utal, hogy többször sújthatta tűzvész, pusztulás a falut. Nincs nyoma másik templomnak, ezernyolcszázkettő előttről.  – Van azonban egy ezüst kelyhünk, amelyen az ezerhatszázötvenkilences dátum szerepel. Vagyis valószínűsíthető, hogy már az ezernyolcszázas évek előtt is kellett lennie gyülekezetnek itt – mutat rá a régmúltra Mészáros Barna. A kelyhen latinul Komáromi Csipkés György (Georgius C. Comarinus 1659) neve olvasható. - Azt nem tudjuk pontosan, hogyan kötődik hozzá a kehely, de nagyon nagy eszmei értéket képvisel – mondja Mészáros Barna. Két lelkész síremléke fekszik a régi református temetőben. Ők az ezerhétszázas-ezernyolcszázas években voltak itt lelkipásztorok. Puskás Lajos lelkésznek emléktáblát is állítottak a templomban, akinek munkássága az ezerkilencszázötvenhatos helyi eseményekhez kötődik. – A lelkipásztor fia a település díszpolgára, a mai napig kapcsolatban vagyunk egymással. Sok segítséget kapott már tőle a gyülekezet – mondja Mészáros Barna.  

Magam mögött hagyva a tetétleni református templomot, még látom, ahogy megvilágítja a tündöklő fehér tornyot a délutáni nap fénye, amely épp előbújik a felhők mögül. Adja Isten, hogy ugyanígy ragyogja be fényével a tetétleni gyülekezet jövőjét is.     

Komorné Csernáth Erzsébet

Tiszántúli Református Egyházkerület