Rendszerüzenet
2020. június 04.

„Minden dolgotok szeretetben menjen végbe”

Élet, fejlődés, folyamatos lüktetés. Többek között ez jellemzi a Püspökladányi Református Egyházközséget. Az elmúlt időszakban adhattak hálát a templom részleges felújításáért, és nemrégiben ünnepelték az idősek otthona fennállásának huszadik évfordulóját is. Minderről, a gyülekezet múltjáról, jelenéről és jövőjéről beszélgettünk a közösség elöljáróival, valamint arról, hogyan alkot egy összetartozó egészet a gyülekezet és intézményei. Komorné Csernáth Erzsébet írása.

"Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom.”(1Kor 13,1) Fekete Károly hirdetett igét, a tavaly decemberben tartott ünnepi istentiszteleten. A Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke arról beszélt, hogy az ember szeretete sokszor viszonylagos, ellentétben az isteni szeretettel. Ebben a sok tekintetben válságos világban arra kell törekednie a keresztyén embernek, hogy tiszta és nyílt szívvel forduljon testvérei felé. Az ünnepi istentiszteleten fiatalok és idősek egyaránt imában hordozták az Úr nevét, aki őrzi és építi a közösséget. Az alkalomra az Erőss Lajos Református Általános Iskola diákjai zenei szolgálattal készültek. - Fontos, hogy a gyülekezet fenntartásában működő intézmények összekapcsolódjanak. Törekszünk arra, hogy olyan alkalmakat, lehetőségeket teremtsünk, amivel össze tudjuk kapcsolni a családokat és a gyülekezeti életet. A mai nap is ilyen. A családok is átérzik, hogy mindenért hálát adhatunk: a felújításért, az idősek otthonáért, és azért is, hogy együtt lehetünk és együtt ünnepelhetünk – mondja Bíróné Szabó Brigitta, az Erőss Lajos Református Általános Iskola intézményvezető-helyettese.

Szeretettel formálni

A püspökladányi gyülekezet kettőezer-tizenegyben indította újra a református iskolát a településen. Akkor öt évfolyammal, felmenő rendszerben kezdték meg az oktatást, százhét gyermekkel. Jelenleg kettőszáznyolcvan tanuló jár az intézménybe. - Fontosnak tartjuk az alapkészségek fejlesztését és a képesség-készség fejlesztését, ezért nagyon sok az olyan plusz foglalkozási lehetőség, ahol tovább fejlődhetnek a gyermekek. Működik emelt óraszámú matematika és magyar oktatás is, ahol az alapokat, a szövegértés fejlesztését helyezzük a középpontba – emeli ki az igazgatóhelyettes. Az iskolában követik a digitális technika fejlődését is. - Ebben a tanévben kapta meg intézményünk a Microsoft Innovatív Iskola címet. Ez azt is mutatja, hogy elindultunk a digitális pedagógia irányába, azaz követjük azokat az újításokat, amelyek mellett nem mehetünk el. A mai gyerekeket meg kell tanítani a digitális eszközöket okosan használni. Jól tudják őket használni, de nem feltétlenül a tanulás szolgálatába állítva. Mi azt szeretnénk, ha ezek az eszközök valóban segítenék a fejlődésüket - mondja Bíróné Szabó Brigitta.

A hitbéli nevelés több szinten zajlik az iskolában. - Ami speciálisan hitéleti program, az a hétkezdő áhítat, amely meghatározza az iskolában töltött időt, ez jó útravaló a hétre. A többi napot csendes percekkel kezdjük. Az első órát tartó pedagógus igét olvas, és a Miatyánkot mondják el közösen. Ezen kívül hat kötelező istentisztelet van egy évben. A pedagógusoknak is tartunk minden héten bibliaórákat. A környék településeire kiszállásokra megyünk, elsősorban oda, ahonnan diák jár az iskolánkba. Meglátogatjuk a gyülekezetet, hogy így is segítsük az ő kapcsolódását a közösséghez. Úgy gondolom, hogy a hitbeli nevelés nem kifejezetten hittanórához köthető, annak át kell járnia a tanórákat, a szüneteket, a szabadidős foglalkozásokat, mindent. Erre törekszünk – magyarázza Pelláné Ábrám Anikó. A lelkipásztor a felsősöknek tanít hittant, valamint az iskola lelki életét vezeti. Az iskolában nagy hangsúlyt fordítanak a családias hangulatra is. Sok olyan programot szerveznek, amelybe a családokat is bevonják. - Mivel felmenő rendszerben, kis létszámmal indultunk, ez még a kezdet kezdetén kialakult. Akkor egy nagyon jó csapattá formálódott a közösség. Sok programunk van, ami nyitott a szülők számára is, és nagyon szívesen, támogatón vesznek részt rajta. A családiasság ott van a tantestületben is, segítőkészen fordulunk egymás felé. A jelmondatunk, hogy „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1Kor 16,14) Valóban erre törekszünk a mindennapi munkák, feladataink során, és erre neveljük a gyerekeket is – mondja a lelkipásztor. Különösen kedves emlék számára az iskola öt éves évfordulója. Az ebből az alkalomból tartott istentiszteleten Fekete Károly püspök szolgált. - Amikor elmondta az imádságot, és elkezdte a Miatyánkot, az első mondata után elhallgatott, mert a gyerekek átvették az irányítást. A megszokott ritmusban és olyan hangosan mondták, hogy nem ők alkalmazkodtak a püspök úrhoz, hanem fordítva. Istentisztelet után mondta is, nem volt még ilyen élménye, hogy kétszázötven gyerek így mondja a Miatyánkot – emlékszik vissza a lelkipásztor. Azon az alkalmon megemlékeztek az iskola indulásáról, amely sok munkával és nehézséggel járt. - Valaki megkérdezte az ünnepség után, hogy megérte-e a sok gond, ami az intézmény alapításával járt? Amikor kétszázötven gyerek így mondja a Miatyánkot, a válasz egyértelmű: ezért megérte.

Személyes beszélgetések

Pella Pál és felesége, Pelláné Ábrám Anikó tizenhat éve megválasztott lelkipásztorai a püspökladányi gyülekezetnek,  de már a lelkésznő édesapja mellett is itt szolgáltak, ezerkilencszázkilencvenhárom óta. Így összesen huszonhat éve dolgoznak a közösségben, a közösségért. – Áldásként élem meg, amikor olyanok jönnek keresztelőre, esküvőre, akiket még édesapám idején tanítottam. Különleges kötelék fűz ezekhez az emberekhez. Isten szépséges ajándékai az ilyen alkalmak számomra – hangsúlyozza a lelkésznő. A lelkipásztor arról mesél, hogy a huszonhat év alatt cserélődött a gyülekezet, sokan meghaltak. - De olyan jó meglátni az Isten gondviselését abban, hogy ülnek a helyükön - mondja. Tapasztalata szerint, a személyes beszélgetések segítik leginkább a gyülekezetépítést. – Jó alkalmak a beszélgetésre a családlátogatások is, illetve hozzám sokan járnak lelki-gondozói beszélgetésre is. De egy-egy családi esemény – esküvő, gyász vagy keresztelés – is közelebb hozhatja az embereket - magyarázza. Pelláné Ábrám Anikó azt mondja, hogy nagyon megmozgatja a gyülekezetet az egyetemes imahét, vagy ha hangversenyt illetve valamilyen előadást szerveznek. Az ilyen különleges alkalmak mellett minden héten tartanak bibliaórát - a gyülekezetben és az intézményekben is - és konfirmációs előkészítőt. A különböző rétegalkalmaik viszont az utóbbi pár évben helyhiány miatt leépültek. Kettőezer-tizennyolcban a parókiát is átadták az iskolának, jelenleg ott is tanórákat tartanak. Amikor a lelkésznőt arról kérdezem, hogy mit tart a legfontosabb feladatának, a gyülekezetépítést említi meg. – Azt gondolom, hogy lelkipásztorként abban kell a leginkább segítsem az embereket, hogy rátalálhassanak Istenre – mondja a lelkésznő, aki egy régi emléket idéz fel a gyülekezet jövőjéről beszélgetve. – Amikor fiatalon idekerültem, az akkori idősek mesélték, hogy az ő idejükben tele volt a templom. Soha nem tudtam elképzelni ezt, ebben a kilencszáz férőhelyes, nagy alföldi templomban. Éveken keresztül az volt a nagy álmom, hogy lássam tele a templomot, hogy adja meg Isten nekem ezt az élményt, és lássak családokat együtt jönni. Tényleg nagyon jó megélni, amikor a szentesti istentiszteleteken tele van a templom, még a karzaton is állnak. Vannak családok, ahol akár három generáció is együtt jön. Reményem, hogy ez természetesebb lehet, és gyakoribbá válhat a jövőben - mondja.

Stabil református identitás

A gyülekezet választói névjegyzékében ezer fő szerepel, de vasárnaponként átlagosan kilencvenen vesznek részt az istentiszteleteken. Pella Pál lelkipásztor ennek okát a mai életritmusban látja. – Ma egy olyan felgyorsult időben élünk, ahol nem tudunk mindenhol jelen lenni. Régen az istentisztelethez igazították az emberek a beosztásukat. Az volt az első, és minden csak utána következett. Ma pedig épp fordítva van, nem feltétlen jut elég idő a lelki dolgok megélésére – mondja a lelkipásztor. Vasárnaponként az idősebb korosztály van többségben, azért a fiatalok is jelen vannak a gyülekezet életében. - Harmincegy konfirmandusunk van most is, a keresztelések száma pedig ötven volt idén. Az alapok megvannak az építkezéshez. Sokan nagyvárosi középiskolát választanak a továbbtanuláskor, és megszakad a szál. Amikor azonban visszaköltöznek családalapításkor Püspökladányba, reménységünk szerint újraköthetőek ezek a szálak - magyarázza. Pella Pál azt mondja, a lelkipásztor munkája is sokat változott az intézmények megjelenésével. - Míg korábban a lelki feladatok voltak túlsúlyban, ma már az idő nagy részét sokszor a pályázatok és az intézményi teendők veszik el. Sajnos a gyülekezetben is az látszik, hogy a lelkész mindig rohan. A körülöttünk lévő világ változása kényszerít bennünket, hogy a gyülekezeti életet is átalakítsuk, és ebben még nincs kitaposott út. Mi is a megoldást keressük – mutat rá a mai helyzetre. A lelkipásztor azt mondja, a püspökladányiak mindig is büszkék voltak református hitükre és városukra. A templomtoronyban régen három harang lakott, de a világháborúban egyet elvittek. - Amikor idekerültünk, ezt nagyon sokszor emlegették - mondja. Kettőezer-tízben a gyülekezet öntetett egy harmadik harangot. Pella Pál arról számol be, ez az egész várost megmozgatta. - Amikor hozták be Püspökladányba, még a motoros egyesület tagjai is kijöttek a teherautó elé, fellobogózva. Akkor láttam, hogy már nem a veszteséggel törődik a gyülekezet, hanem örül az újnak. Azokban is megmozdult az egyház iránti kötődés, akikről amúgy nem is gondoltuk korábban. Az arcokról sugárzó öröm, az éneklés, amivel fogadták, az ima a templomtorony előtt, felemelő élmény volt. Ott és akkor mindenki magáénak érezte azt az ügyet. Bár az áldás mindig felülről jön, mégis, ez a harang olyan áldást hozott a közösség életébe, ami megvilágította azt, hogy milyen mélyek a kötődések az egyházhoz, a gyülekezethez, a városhoz – meséli a lelkipásztor.  

Hármas egység

Kettőezer-tizenkilencben ünnepelte a gyülekezet az idősotthon fennállásának huszadik évfordulóját. - Hálásak vagyunk azért, hogy stabilan működik az idősotthon. Az intézmény egy hivatkozási alapot ad, amikor az egyház munkájáról, emberek között végzett szolgálatáról beszélünk. Ez segít abban, hogy mindenki számára látható legyen, az egyház minőségi, jó munkát végez. Ez később az iskola indulásakor is érezhető volt, hiszen szerintem az iskola is azért tudott úgy indulni, mert volt már mögötte egy olyan munka, ami alátámasztotta, hogy ha az egyház valamibe belekezd, akkor az az emberek javát szolgálja – mondja a lelkipásztor, aki az idősotthon intézményvezetője is. A Püspökladányi Református Idősek Otthona tizennyolc fővel indult ezerkilencszázkilencvenkilencben, jelenleg negyven lakója van az intézménynek. – Nagyon szoros a kapcsolat az egyházi iskolával. Sokszor jönnek a gyerekek az idősek otthonába, énekkel, verssel, mesével szolgálni, ilyenkor a lakók kis meglepetéssel várják őket – számol be a lelkipásztor. Az egyházközségben fontosnak tartják, hogy igazi egységet alkosson a két intézmény és a gyülekezet. A közösség imában, szeretetben hordozza intézményeit. Az iskola diákjai szolgálatukkal kapcsolódnak be a gyülekezeti életbe. Az otthon lakói pedig – sok esetben mást már nem is tudnak megtenni – csendes, de rendületlen imáikkal végeznek fontos szolgálatot a közösségért. Ez a hármas egység a tervek szerint bővülni fog, hiszen egy óvoda építését is tervezi a gyülekezet, amely jó alapot adna az iskolának.

Komorné Csernáth Erzsébet



Fotók: Barcza János