Bemutatkozik a Sárrétudvari Református Egyházközség

„Az Úr énnékem őriző Pásztorom”

Az ősi zsoltár szava olvasható a sárrétudvari református templom bejárata fölött a gyülekezet hitvallásaként, mely nemcsak a múltban megtapasztalt Isteni gondviselés igaz voltát, de a jelenben megélt áldások bizonyságtételeként  a jövőre is reménységet adó bíztatásként mutat utat.

Sárrétudvari Hajdú-Bihar megye déli peremén található nagyközség, melynek egyetlen temploma az itt élő, zömében református vallású közösség lelki otthona.  A református gyülekezet a Hajdúvidéki egyházmegye kebelében végzi szolgálatát a közel 3000 fős településen.  A gyülekezetnek majd 600 egyházfenntartó tagja van jelenleg, mely a máshol fogyatkozó statisztikai mutatókkal szemben, az elmúlt 10 évben mondhatni megduplázódott, s nagy reménységgel tekintünk arra a 26 hittancsoportra, melyben összesen több mint 260 óvodás és általános iskolás gyermek, a jövő gyülekezetének reménységeként, odakapcsolódik a hitoktatáson keresztül közösségünkhöz.

Presbitériumunkban 12 presbiter és 4 pótpresbiter lelkes szolgálatával igyekszünk építeni közösségünket, mely a hitbeli missziói gyülekezetépítés mellett, az épületeink külső állagmegóvása és felújítása által minden évben jelentős feladat elé állítja közösségünket.  Azonban, amint a templom felirata, úgy a régi imatermünk felirata is buzdít a szolgálatunkban, és az énekíró szavaival együtt kérjük: „Vezess Jézusunk, s véled indulunk”. S indulunk, mert szolgálatba hív és állít bennünket Urunk évről évre, adventtől adventig, a gyülekezetben, a település közösségében. Fontosnak tartjuk a református keresztyén hit és szellemiség megélése és továbbörökítése mellett, a magyar nemzeti értékek, a magyarságtudat erősítését is gyermekek, ifjak, felnőttek és az idősebb generáció körében.  Isten különös ajándéka, hogy a település polgármestere, gyülekezetünk gondnoka, így a település és a gyülekezet élete, ha lehet, még áldottabb, hisz példás testvéri szeretetben kölcsönösen segítjük és támogatjuk egymást a közös szolgálatban, s szinte minden települési alkalmon ott van az igei bíztatás, útmutatás, a bizonyságtétel, az ének, az ima. Így kezdődik az egyházi év a közös adventi települési gyertyagyújtáson, melynek állandó és immár hagyományos alkalma az adventi templomi hangverseny, mely a zene léleknyitogató segítségével fordítja szívünket, lelkünket Krisztus születése, karácsony ünnepe felé. Adventi istentiszteleteinken hétről hétre a hittanos gyermekek verses, zenés szolgálata által is egyre közelebb kerülhetünk a várva várt ünnephez, melyen a közel 800 férőhelyes templomban a földszinten szenteste már nem nagyon akad a későn érkezőknek hely.



S míg a gyermekek csilingelő hangjukkal, buzgó Presbiter asszonyaink kreatív kézügyességükkel szolgálnak az adventi vasárnapokon a gyermekek részére rendezett kézműves foglalkozásokon. De különleges karácsonyi szolgálattal hirdeti a Presbitérium az egész település számára az üzenetet a templom falain kívül is minden esztendőben.

Az ökumenikus imahét alkalmai kedves és várva várt találkozásai a testvéri közösséget erősítik a környékbeli, főként református gyülekezetekkel. Nemzeti ünnepeinken is mindig Isten iránti hálaadással köszönjük meg a múlt hősies példamutatását, mely erőt ad, utat mutat és helytállásra buzdít a jelen mindennapi és nem mindennapi kihívásaiban.

Örömteli és szép alaklom minden esztendőben a pünkösdi konfirmáció és jubiláló konfirmáltak közös bizonyságtétele, mely minden évben igazi gyülekezeti születésnappá lesz, s a pünkösdi lélek életet megújító ereje szinte tetten érhetővé és érezhetővé válik közösségünkben.

A nyári szünidőben nagy népszerűségnek örvend a Bibliai napközis hittantáborunk, melyen alkalmanként közel 100 gyermek részvételével egy hétre benépesül a templom, a Gyülekezeti Központ valamint a hatalmas kert és vidám énekszótól, gyermekzsivajtól válik élettelivé a máskor áhítatos, csöndes, virágos templomkert.  S míg a kisebbek a templom hűs oltalmában, úgy az ifi tagjai a zempléni óhutai táborban tölthetnek el minden évben felejthetetlen napokat Isten igéje mellett testvéri közösségben, melynek emlékei, élményei meghatározó erőtartalékká tud lenni mindig az új tanévre.



 Az örömök mellett együttérző és vigasztaló jelenléttel fordulunk oda gyászoló és emlékező testvéreink felé is, s november első napjaiban, mind a gyülekezetben, mind a temetőben ott van Isten feltámadást és örök életet hirdető reményteli szava. S akik porai mellett már nincs, ki emlékezzen, a gyülekezet tagjaival és a helyi Dalárda jó hangú énekes férfitagjaival közösen állunk meg a településen korábban szolgált elöljárók, lelkipásztorok, kántorok, tanítók, orvosok síremlékei mellett, s egy-egy igével, Istent dicsőítő zsoltár vagy dicséret közös eléneklésével köszönjük meg életüket, szolgálatukat a Teremtő és gondviselő Istennek.

A hitéleti alkalmak mellett tavasztól őszig, szinte mindig van valami kétkezi munka is a közel egy hektáros portán és az egyházközség temetőkertjében.  A mindennapi kertgondozást, takarítást, karbantartást, valamint az idősebb testvéreink segítését a Magyar Református Szeretetszolgálat 5 munkatársa segíti. A kisebb napi munkák mellett az elmúlt években szinte mindig volt felújítás is, melyeket a hívek adományai mellett a Tiszántúli Református Egyházkerület építési pályázatainak valamint a Magyar Kormány által elnyert pályázati forrásoknak köszönhetően Isten kegyelméből valósítottunk meg. Így újult meg 2014-ben elsőként a régi leromlott iskolaépület a templom mellett, mely igazi Gyülekezeti Központtá lett a felújításnak köszönhetően. A Parókia épületén is minden évben történik valami kisebb felújítás, melynek köszönhetően megújult a központi fűtés, a villamoshálózat, kialakításra került a gipszkarton mennyezet és a régi tetőhéjazatot is sikerült lecserélni az elmúlt évben. 2018-ban kaptuk az örömteli hírt műemlék templomunk felújításának támogatásáról. A kivitelezés 2019 őszén kezdődött el, melynek köszönhetően megtörtént a teljes födém cseréje,az utólagos falszigetelés,a nyílászárók cseréje valamint a külső és belső falak újrafestése.  A majd 800 férőhelyes templomra kapott  60 millió forintos támogatás azonban nem volt elég a teljes felújításra, de most is megtapasztaltuk a zsoltár igazságát:” Az Úr énnékem őriző pásztorom,”  hisz újabb pályázati forrás segítségével további 13 millió forint támogatást kapott év elején a gyülekezet.  2019-ben a Magyar Falu Program több pályázatán is eredményesen vettünk részt, melynek köszönhetően körbekerítettük a gyülekezet temetőkertjét és megújult az egykor imateremként használt, de az elmúlt években már használaton kívüli romos melléképület, melyben különféle programokkal igyekszünk majd a generációk közötti híd megerősítése által is erősíteni keresztyén közösségünket.

Ezen munkálatok közben talált bennünket a koronavírus miatti járványhelyzet, melynek óvintézkedései, korlátozásai által, egy eddig ismeretlen időt rendelt számunkra az Isten, melynek mindennapjait a nehézségek közepette is alázatos, bízó hittel és Isten megsegítő kegyelmébe vetett reménységgel töltjük el. Mert tudjuk most is igaz a zsoltár szava: „Az Úr énnékem őriző Pásztorom”! S bár látszólag akadályoztatva vagyunk az eddig megszokott szolgálataink tekintetében, de igyekszünk a helyzethez alkalmazkodva is megtalálni a lehetőségét annak, hogy hirdessük az evangéliumot, a jó hírt a modern technika segítségével e-mailen, online istentisztelet keretei között, írott formában kézbesített lélekerősítő igében, közösségi portálon közzétett igehirdetésben, igei üzenetben éppen úgy, mint a testvéri telefonbeszélgetésekben.  Az élő kapcsolat megmaradt a gyülekezet közösségében. S attól, hogy most nem láthatjuk egymást és nem találkozunk a vasárnapi istentiszteleten, vagy a hétközi bibliaórán,még inkább imádságos lélekkel hordozzuk egymást valamennyien. Igyekszünk nem a nehézségeket látni, hanem a lehetőséget észrevenni a szolgálatra. S Isten számtalan áldása nem marad el, s napról napra megörvendeztet egy-egy hittanos gyermek videós feleletében, a 10 parancsolat, az Úri ima, vagy a Hitvallás nemcsak bemagolt, de reménység szerint életet formáló és azt meghatározó útmutatás, tanítás, imádság és bizonyságtétel lesz a jövőben.  Hisszük és valljuk az apostollal, hogy „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van”! Még e mostani idő is, melyben lehet, hogy nem az eddig megszokott módon és előre megírt munkaterv mentén  kell helyt állni, lehet, hogy sok mindent újra kell tervezni, de Isten kifürkészhetetlen akaratát elfogadva, annak akár egyéni, akár közösségi életünkre ható áldásait felismerve, az Istentől kapott kegyelmi időt, alkalmas időt az ő dicsőségére és  gyülekezetünk, településünk és nemzetünk javára használva igyekszünk betölteni  most is küldetésünket. Végezzük a szolgálatot, csak másképp, de abban a reményben, hogy hamarosan újra együtt lehetünk a gyülekezet tagjaival az időközben ékesen felújított műemlék templomunkban, ahová most talán még inkább vágyakozik a lélek.  Bízunk abban, hogy nemcsak az épületek, hanem a gyülekezet egésze, a közösség is megújulhat, s talán éppen e mostani válságos helyzetben helyére kerülhet minden az emberek lelkében és egyre többen keresik majd Istent igazi élő hittel a jövőben. Így válhat javunkra a karantén, a csend, az élet újragondolása. A múlt áldásaiért, a jelen kínálkozó áldott alkalmaiért és a reményteljes jövendőért legyen egyedül Istené a dicsőség!

Soli Deo Glória!