Rendszerüzenet
2020. április 29.

Erőt adsz minden helyzetben… – Bemutatkozik a Nagylétai Református Egyházközség

A következő napokban a Tiszántúli Református Egyházkerület kilenc egyházmegyéjéből egy-egy gyülekezet mutatkozik be, és elénk tárják azt is, hogyan élik meg a jelenlegi vírushelyzetet. Alább a Debreceni Református Egyházmegyéből a nagylétai gyülekezetről lesz szó. Hadházi Tamás lelkipásztor írását olvashatják.

Templomunk

Gyülekezetünk a román határ mellett található Létavértes, egyik református gyülekezete, az egykori Nagyléta területén. A Debreceni Egyházmegye vidéki gyülekezeteihez tartozunk.

A településen a másik Református Gyülekezet mellett, két Görögkatolikus Egyházközség is működik, sőt összesen öt templom épület található városunkban. Debrecen közelsége azt jelenti, hogy középiskolába, valamint dolgozni mindenki Debrecenbe jár, településünkön csak kis vállalkozások működnek, illetve nagyon jelentős a mezőgazdasággal foglalkozók számaránya. A település a tormatermesztésről híres.

A mezőgazdaság meghatározó szerepe befolyásolja gyülekezeti életünket is, hiszen programokat pünkösdig lehet szervezni, majd pedig ősszel a reformációtól kezdődően az év végéig kínálkozik megfelelő lehetőség a gyülekezeti eseményekre.

Nagycsütörtöki úrvacsora 2019.

Gyülekezetünk 9 éve működtet szociális intézményt, bentlakásos otthonnal, házi segítségnyújtással és még több szociális szolgáltatással. A szolgálatok 36 főnek adnak munkát, így elmondhatjuk, hogy a településen a vértesi otthonnal, és a görögkatolikus szociális szolgálatokkal együtt az Egyházak a legnagyobb foglalkoztatók.

Idősek otthona

A gyülekezetnek alapvetően három meghatározó és nagyon összetartó rétege van: a tettre kész presbiteri közösség (24+6 fő), a 2008-ban alakult lelkes énekkari közösség (22 hölgy alkotja az énekkart), valamint a nappali klubhoz tartozó kb. 45 fő, akik aktív gyülekezeti taggá váltak az évek során. Meggyőződéssel és megtapasztalással mondhatom, hogy a szociális intézmény elősegítette a gyülekezet növekedését.

Dolgozói családos kirándulás 2019.

Az előbb leírtakból kiderül, hogy a gyülekezeti év nagyon hangsúlyos időszaka a januártól júniusig terjedő hat hónap, hiszen ekkor tartjuk újévi vacsoránkat (évindító ünnepi alkalom), presbiteri csendes hétvégét Berekfürdőn, farsangi klubos találkozót, evangelizációs – imaheti estéinket, böjti úrvacsorát, Bach Mindenkinek Fesztivált, nagycsütörtöki különleges úrvacsorás alkalmunkat, nagypénteki passiós istentiszteletünket, anyák napi köszöntőt, egyházlátogatást, konfirmációt, gyülekezeti több napos külföldi kirándulást - tanulmányutat, presbiteri névnapi köszöntőt, énekkari évadzáró vacsoránkat (mindkettőt a Létavértes melletti szőlőskertben), kiállítást, berekfürdői gyülekezeti hetünket, klubos kirándulásokat, dolgozói családos kirándulást, hogy csak a legfontosabbakat említsem hétköznapi és ünnepi istentiszteleteink mellett.

Mindezekről, valamint az elmúlt év eseményeiről láthatunk egy összefoglalót az alábbi linken:

https://www.facebook.com/refnagyleta/videos/493204477884529/

Idei gyülekezeti tervünkben is hasonló alkalmak szerepeltek az év első felében. A böjti úrvacsorát még meg tudtuk tartani. A már biztosan elmaradó alkalom a több napos, „nagy” kirándulás, ahogyan a résztvevők szokták emlegetni, hiszen éppen Észak-Olaszország, Dél-Tirol lett volna a fő úticélunk. Ezek az utak a látnivalókon kívül (idáig összesen 12 európai országban jártunk már), rendkívüli módon erősítik a gyülekezeti összetartozást, építik a közösséget.

San Marino 2019.

Valószínű, hogy a konfirmáció már csak ősszel lesz megtartható, de minden más program is bizonytalan még.

Konfrimáció 2019.


Gyülekezeti ház

A címben idézett ének sokszor eszembe jutott az elmúlt hetekben, akkor is, amikor minden bizonytalanná vált, és főleg, amikor új utakat kellett keresni.

Már március 16-án jelentkeztünk rövid igei gondolatokkal Facebook oldalunkon. Azóta minden héten két alkalommal rövid (10 perces) áhítatot tartunk, illetve a vasárnapi istentiszteletünk is felkerül a Facebook és a YouTube oldalunkra. Facebook oldalunk korábban is volt, eseménytől függően kéthetente, havonta kerültek fel új tartalmak. Most a jelenlétünk sokkal gyakoribb, rendszeres lett, a megosztások által (gyülekezeti tagok) pedig sokkal többekhez érünk el, mint korábban.

Az első internetes, online áhítatunk elérhető itt:

https://www.facebook.com/refnagyleta/videos/3825199510854115/

Istentiszteletünket nem élőben közvetítjük, hanem felvételről, azért, hogy elkerüljük a technikai problémákat, valamint így beilleszthető kép, énekkari szolgálat, harangozás, kezdő és zárókép. Többen jeleztek vissza, hogy milyen jó volt a harangunkat így is hallani, látni a szép templomunkat, még ha ez egyben fájdalmas, szomorú élmény is volt.

Istentiszteletet közvetíteni egy külön szakma, „tudomány” – ki kellett tapasztalni, hogy mi látszódjon a templomból és mi nem, hogyan legyen szép a háttér, az Úrasztala, mert meggyőződésem, hogy az Isten Igéje – a tartalom, a legszebb formát, külsőséget igényli és követeli meg! A készülésen túl, éppen ezért az istentiszteleti előkészületek és az utómunka is sok időt igényel. Megdöbbentő az üres templomban prédikálni a megszokott 80-120 fő helyett! Nincs visszajelzés, és bizony az is előfordult, hogy újra kellett venni akár az egész istentiszteletet. (No és be kellett szerezni állványt, kiegészítő mikrofont stb.)

Számomra természetes volt, hogy Húsvétkor osztunk Úrvacsorát. Gyülekezetünk sajátossága, hogy mindegyik nagy ünnepen, mindkét nap van úrvacsoraosztás, elősegítve azt, hogy senki ne maradjon ki az úrvacsorai közösségből. Ebből kiindulva most is természetes volt, a húsvéti istentiszteletünknek lesz úrvacsorai része.

Személyesen nagy élmény volt az Úrasztala körül családommal együtt venni úrvacsorát. Meghitt és egyszerre ünnepélyes, felemelő érzés volt! A visszajelzésekből tudom, hogy sokan vettek úrvacsorát otthonukban, szépen felöltözve, előkészülve.

Húsvéti istentiszteletünk itt látható:

https://www.facebook.com/refnagyleta/videos/619371705281189/

Most április végén anyák napjára készülnénk a hittanos gyermekek műsorával. Erre is mást kellett kitalálni. Feleségem, mint hitoktatónk ötletét megvalósítva a hittanos gyerekek (akinek volt kedve) egy-egy rövid videót küldve köszöntik az édesanyákat, nagymamákat. Ezekből készítünk majd egy összeállítást, ami az istentisztelet végén lesz látható majd.

Nyári gyülekezeti hetünk is bizonytalan még, reméljük, hogy az már megtartható lesz, hiszen már február elején jelentkezett közel 70 fő, akik alig várják az együtt töltött időt, a lelki és testi feltöltekezés minden évben elkészített, áldott alkalmát.

Pünkösd előtt szerettük volna a korábbi évek hagyományát követve, a hittanos gyerekekből álló bábcsoportunkkal előadni egy újabb bibliai történetet. Ez most elmaradt, de reméljük, hogy akár már ősszel be tudjuk pótolni ezt is.



(Néhány kép a templomunk építésének 200. éves évfordulójára készült Dávid és Góliát előadásunkból)

Örömteli volt megtapasztalni azt is, hogy már az első hetekben többekben felvetődött, hogy az istentiszteletnek ugyan részesei voltak az internet segítségével, de perselypénzt, adományt nem tudtak tenni a perselyekbe, és ezt is szeretnék majd pótolni. Volt, aki már átutalta adományát, vannak, akik félreteszik, és majd egy összegben teszik a perselybe, amikor újra együtt lehetünk gyülekezeti közösségben. Jó erre is gondolni, hiszen a gyülekezeteket az önkéntes adományokból, egyházfenntartói járulékból, perselypénzből tartjuk fenn. Jól eső érzés, hogy presbiterek és gyülekezeti tagok egyaránt átérezték a helyzetet ebből a szempontból is.

Mindeközben folyik a parókia külső felújítása is egy pályázat segítségével, meg persze nehézségeivel, buktatóival, sok – sok problémájával együtt. Hála istennek, hogy erre is igaz: „Erőt adsz minden helyzetben…”

Néhány kérdés mindenképpen felvetődik még a mostani veszélyhelyzetben!

Elérünk -e mindenkit? Nyilván nem, hiszen lehetetlenség mindenkit felhívni rendszeresen, pótolva valamennyire a látogatást. Az idősebbek közül pedig nem mindenkihez jutnak el az internetes tartalmak, bár többen most léptek be a „digitális világba” számítógépet vagy tabletet vásárolva! Örömteli, hogy sokan a fiatalabbak közül komolyan vették felhívásunkat és igyekeztek eljuttatni, megmutatni igei alkalmainkat idősebb családtagjaiknak. Tudok olyan testvérünkről is, aki egészségi állapota miatt már ritkán tudott eljutni templomba, most viszont megnéz minket és másokat is, akár többször is.

Van-e előnye ennek a kényszerű online jelenlétnek? Most nyilván ez a lehetőség adott, és örüljünk neki, hogy mindez lehetséges, hiszen akárcsak 25-30 évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna az internet ilyen használata. A válasz egyértelműen igen a korábban leírtak miatt, sokaknak már csak ez a lehetőség adott a gyülekezethez kapcsolódni. Látjuk, hogy olyanok is megnézik alkalmainkat (és másokét is), akik idáig nem szorosan kötődtek Egyházközségünkhöz. Soha ennyi egyházi, gyülekezeti, igei tartalommal, üzenettel nem találkozhattunk az interneten, mint mostanában, lehet válogatni, lehet feltöltekezni, a hátránya pedig az, hogy lehet hasonlítgatni, kritizálni is, Isten óvjon ettől bennünket!

Kell-e félni, hogy esetleg elveszíthetjük gyülekezeti tagjainkat? A templom padjai most üresek, de mindenkit visszavárnak, és én úgy érzékelem, hogy alig várja mindenki, hogy újra jöhessenek közösségünkbe. Mindenesetre az istentiszteletek felvételekor minden gyülekezeti tagunk nagyon hiányzik! Reméljük, hogy akiket most értünk el az online térben, közülük is csatlakoznak majd többen hozzánk! Jézus Krisztus mindenkit hív és vár nagy szeretettel!

Kell-e folytatni az internetes istentiszteleteket a veszélyhelyzet elmúltával? Igen, legfeljebb kisebb intenzitással, de szükség lesz rá, mert sokan sokáig nem mernek majd még közösségbe jönni. Másrészt hisszük, hogy erre is igaz: „A ti munkátok nem hiábavaló az Úrban!” Az online alkalmak nem helyettesítik az élő gyülekezeti közösséget, de kiegészíthetik azt!

Van-e diakóniai felelősségünk idősebb gyülekezeti tagjaink iránt? A válasz itt is egyértelműen igen, bár mi a segítséget elsősorban intézményi keretek között nyújtjuk. Otthonunkban 42 idős lakónk él lassan két hónapja elzárva a külvilágtól. Istenünk legyen kegyelmes hozzánk, és őrizze meg őket a betegségtől.

Klubosaink, bár nem találkozhatnak a megszokott módon, de tartják egymással telefonon a kapcsolatot, bizony jó megtapasztalni ezt a szoros összetartozást.

Az óvintézkedések betartása mellett nagyon nagy segítség most a házi segítségnyújtás (55 fő): bevásárlás, gyógyszer kiváltás, hogy valóban tudjanak otthon maradni gondozottaink.

Több mint 100 fő kap kedvezményes áron naponta ebédet kiszállítással. Nem csak reformátusok részesülnek szociális ellátásunkban, de örömteli, hogy gyülekezeti tagjainkról is gondoskodhatunk.

Mit tehetünk még? Imádkozhatunk! Hiszen tudjuk ez az első, és a legtöbb, amit tehetünk. Minden este 6 órára imaközösséget hirdettünk, amihez otthonról kapcsolódhat mindenki, mi pedig hetente ajánlunk újabb imatémákat.

Erőt adsz minden helyzetben mondja a címadó ének első sora. Ezt érezzük, látjuk tapasztaljuk! Hiszen nagyon kell a testi és lelki erő a digitális hitoktatásban, a temetési szolgálatokban, a besszükült lehetőségekben, kapcsolattartásban, érettségi készülve, időseinkre való vigyázásban, biztatásban, vigasztalásban.

A 42. zsoltár jól ismert sorai, most különösen aktuálisak. Énekeljük hát biztos reménységgel, hitvallással:

Mint a szép híves patakra
A szarvas kívánkozik, :/:
Lelkem úgy óhajt Uramra,
És Hozzá fohászkodik.
Tehozzád, én Istenem,
Szomjúhozik én lelkem,
Vajjon színed eleibe'
Mikor jutok, élő Isten?

Én lelkem, mire csüggedsz el:
Mit kesergesz ennyire? :/:
Bízzál Istenben s nem hágy el,
Kiben örvendek végre.
Ki nekem szemlátomást
Nyújt kedves szabadulást,
Nyilván megmutatja nékem,
Hogy csak ő az én Istenem.

A zsoltárhoz kapcsolódó áhítat itt látható:

https://www.facebook.com/refnagyleta/videos/216026429483231/

Hadházi Tamás, nagylétai lelkipásztor