Bemutatkozik a Magyarcsanádi Református Egyházközség
Egy gyülekezeti közösség jelenkori működésének hiteles megismeréséhez elengedhetetlen szempont az adott egyházközség múltjára való visszatekintés. Mint minden ember életében, úgy egy gyülekezet életében is vannak kiemelkedő évek, és bizony van mélypont is.
Több mint 100 évvel ezelőtt, egy kicsiny Csongrád megyei település, Magyarcsanád reformátussága, arra az elhatározásra jutott, hogy a Mindenható gondviselő szeretetében bízva, felépítenek egy neogótikus templomot, mely elképzelés, Istennek hála, meg is valósult. A templomban 229 ülőhely volt, ami azt jelentette, hogy közel ennyi volt a gyülekezeti tagok száma is.
Azóta, magyarcsanádi szóhasználattal élve: „sok víz folyt le a Maroson”, sok minden történt. Elmondható, hogy több évtizeden keresztül virágzott a gyülekezet, de ahogy teltek az évek, úgy csökkent a templomba járók száma. Sajnos a gyülekezeti élet mérséklődésével párhuzamosan, az épületek állaga is egyre inkább romlott. Különösen igaz ez az 1984-től következő időszakra. Több mint 30 évig üresen állt a templom, sőt az időközben megépült parókia imatermében is csak télen voltak istentiszteletek. A szolgálatotokat helyettesítő lelkészek látták el. Ebben az időszakban úgy tűnt, hogy a lelki élet hanyatlása és a gyülekezeti tagok létszámának folyamatos csökkenése, a közösség elkerülhetetlen megszűnését eredményezi. A gyülekezet tagjai azonban ezekben a nyomorúságos időkben is megtapasztalhatták egyik kedves énekünk bíztató üzenetét: „Akik bíznak az Úr Istenben, El nem vesznek életükben: Megtartatnak kegyelemben.” (MRÉ 423/1.).
A helyi általános iskola és óvoda református egyházi fenntartásba kerülésével szinte egy időben, elindult valami a gyülekezet életében is. 2012-ben a közösség tagjai elhatározták, hogy nem akarnak leépülő gyülekezet lenni. Sorra jöttek az ötletek, hogy mit kellene megvalósítani ahhoz, hogy az Isten háza és a környéke ne legyen elhanyagolt, romos és gazdátlan. A romos épületeket lebontották, kerítéseket és kapukat építettek. A parókián összedobált templomi padokat átvitték a templomba, a lakást pedig elkezdték felújítani. Padozatokat cseréltek, konyhát, fürdőszobát alakítottak ki. A cél a gyülekezetépítés volt, és a cél érdekében szükség volt ezekre a helyiségekre is. 2017-ben a gyülekezeti tagok már nem tudták tovább nézni, hogy a részben felújított templomuk üresen áll, ezért nagy munkába kezdtek: felújították a padokat és az eredeti állapotának megfelelően visszahelyezték a templomba. Ezt követően a templomban is lehetett (tavasztól – őszig) gyülekezeti alkalmakat tartani, azonban nem volt áram, ezért a következő évben, 2018-ban, megtörtént a villanyhálózat felújítása, valamint adományokból készíttettek Erdélyben, Szőkefalván, a község testvértelepülésén, egy fából faragott csillárt. Közben sor került egy lelkészváltásra is: Vladár Sándor szolgálatát Stefán Zoltán folytatta tovább. Még ebben az évben a parókia két helyiségét új padlóburkolattal láttuk el. A 2019-es esztendőben a Csongrádi Református Egyházmegye támogatásából helyreállítottuk a templomcsillagot, mely egy viharkár következtében sérült meg. Szintén 2019-ben két pályázatot is írtunk a további terveink megvalósítására. A Magyar Falu Program keretében egy jelentős összeget nyertünk, melynek egy részét épület felújításra, korszerűsítésre, másik részét a gyülekezeti élet programjaira fordíthattuk.
Örömmel mondhatjuk el, hogy a pályázat építési részét megvalósítottuk. A másik nyertes pályázatunkból a temetőt újítottuk fel, ahol rendeztük a temető elhanyagolt részét, járdát, búcsúztató helyet, 36 férőhelyes urnafalat építettünk és bekerítettük a temetőt. A temető felújítását ez év márciusában befejeztük.
A felsorolt fejlesztések jelentős részét a gyülekezet tagjai saját kivitelezésben, saját erőből, adományokból, a Csongrádi Református Egyházmegye, valamint a Tiszántúli Református Egyházkerület támogatásából végezték el. A támogatások és a Magyar Kormány által kiírt pályázaton elnyert források nélkül nem tudnánk ilyen eredményekről beszélni.
Egy gyülekezet életében azonban a külső megújulásnál sokkal fontosabb a belső növekedés, hisz az Úr Isten temploma, az Ő országa „élő kövekből” épül fel, mely komolyan veszi Isten Igéjét: „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.” (1Péter 2,5.). Isten szavának megélését a magyarcsanádi gyülekezet, mely az egyházfenntartói járulékot fizetők statisztikáját figyelembe véve, egy 37 főből álló közösség, komolyan vette, melynek látható jelei megmutatkoznak a gyülekezet lelki életében is.
Az egyházi ünnepeken az iskolások és az óvodások közreműködésével bensőségesebb hangulatban történnek a gyülekezeti alkalmak. Szeretetszolgálati tevékenységünk keretében minden évben közreműködünk a gyereknapon, mely során a gyülekezet női tagjai ételt készítenek. A szép korúakról, az édesanyákról sem feledkezünk meg: az óvodások ünnepi műsorával és szeretetvendégséggel kedveskedünk nekik. Advent vasárnapjain, az istentiszteletet követően, gyertyát gyújtunk a templomkertben felállított adventi koszorún. „Adventi készülődés” címén, kézműves foglalkozásokat tartunk a közösségi termünkben a gyerekek és felnőttek részére. Örömteli dolog, hogy ezeken a vasárnapokon a gyülekezet tagjain kívül, a falu lakói közül is sokan részt vesznek az istentiszteleteken, felekezeti hovatartozástól függetlenül. Minden évben ökumenikus alkalmakat tartunk. Szoros kapcsolatot ápolunk testvérgyülekezetünkkel, az erdélyi Szőkefalvi Református Egyházközséggel. A presbiterek rendszeresen látogatják az idős, beteg embereket. A 2019-es évben, egy tanulmányi kirándulás keretében, ellátogattunk Debrecenbe és Sárospatakra. Ebben az évben terveztünk egy kirándulást Pécsre és környékére, de sajnos a kialakult járvány miatt ez még nem teljesülhetett.
A koronavírus okozta helyzet miatt jelenleg nem tudjuk megtartani a tervezett gyermek- és felnőtt programjainkat. Az istentiszteleti és minden egyéb igei alkalmunk is elmarad. A gyülekezet női tagjai, más felekezetűek bevonásával, szájmaszkokat készítettek minden magyarcsanádi lakosnak, és igyekeznek minden szükséget szenvedőn valamilyen formában segíteni.
Jómagam, a gyülekezeti tagokhoz hasonlóan, igyekszem ebben a nyomorúságos helyzetben is tovább folytatni azt a szolgálatot, amire az Úr Isten mindannyiunkat elhívott. Az előre felvett és megírt igehirdetéseket minden gyülekezeti taghoz eljuttatjuk e-mailen keresztül vagy nyomtatott formában, illetve láthatják, hallhatják a gyülekezet Facebook oldalán. A felvételek elkészítésében és az énekek kiválasztásában feleségem segédkezik, aki velem együtt igyekszik a kialakult helyzetben is minél több embert megszólítani és Istenhez vezetni. Ennek érdekében keresztyén tartalmú filmeket, valamint gyermek-istentiszteleteket tölt fel az online felületre. A húsvéti ünnepkörhöz tartozó ünnepi alkalmainkat úgy tette színesebbé, hogy két lánygyermekünk énekes és verses szolgálatairól is felvételeket készített és közzétette az online felületen. Lelkészként, a Bibliaolvasó vezérfonalat követve, naponként rövid igemagyarázatokkal igyekszem erősíteni a híveket, melyek szintén elérhetőek az egyházközség Facebook oldalán. A presbiterekkel, az online felület használatán túl, telefonon keresztül is rendszeresen tartjuk a kapcsolatot.
Természetesen tisztában vagyok vele, hogy semmilyen, ahogyan napjainkban nevezik, „home office” megoldás vagy „online szolgálat” nem pótolhatja a személyes találkozások alkalmával megélt áldásokat, de a kialakult helyzetben, az állhatatos imádság mellett, csak a fentebb említett módon tudjuk egymást megszólítani, bátorítani, az Úrral és az egymással való kapcsolatban megerősíteni. Napjainkban, a ránk nehezedő teher kapcsán, többen vélekednek úgy, hogy a kialakult helyzet egy büntetés az Istentől, azért, mert ez az emberiség velejéig romlott és nem keresi az Urat. Személyes véleményem ezzel szemben az, hogy a kialakult helyzet nem büntetés, hanem egy figyelmeztetés és egy komoly lehetőség. Ezzel kapcsolatban pedig engem a szeretet kettős parancsának jézusi értelmezése állít meg és késztet arra, hogy mindannyian vegyük komolyan az Istennel és az egymással való kapcsolatunkat. Mennyire szeretjük az Urat, és mennyire szeretjük a másik embert? Jézus figyelmeztet, és egyben lehetőséget mutat. Csak beszélünk erről a szeretetről, esetleg megnézünk vagy meghallgatunk ezzel kapcsolatban valamit az online térben, vagy pedig el kezdjük végre meg is élni?!