Rendszerüzenet
2020. március 11.

Mit csináltok ott, az Isten háta mögött?

„Mit csináltok ott, az ’Isten háta mögött’? – hangzott a sajnos mindannyiunk által ismert kérdés Kovácsné Smatarla Ibolya mezőgyáni lelkészasszony szájából 2020. február 23. vasárnap délutánján. Mezőgyán napjainkban a ’világ végén’, a román határ szélén fekszik, ellentétben korábban, amikor is az ország, a történelmi Magyarország szívében terült el. A nagy múltú község, az egykor sokkal nagyobb lélekszámú település és gyülekezet azonban nagyon is él, és élni is akar. Ez pedig látható az odaérkezőknek. Koncz-Vágási Katalin írása. 

„Amikor Jézus visszaérkezett, tömeg fogadta. Mindenki várta … a tömeg majdnem agyonnyomta. Volt ott egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásban szenvedett. Már egész vagyonát ráköltötte az orvosokra, de egy sem tudott rajta segíteni. Hátulról hozzáférkőzött, megérintette a ruhája szegélyét, és abban a pillanatban elállt a vérfolyása. Jézus megkérdezte: „Ki érintett?” Mindenki tagadta. Péter azonban így szólt: „Mester, a tömeg szorongat és lökdös.” Jézus azonban megismételte: „Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő áradt ki belőlem.” Az asszony látva, hogy nem titkolhatja tovább, remegve előlépett, elé borult, és az egész nép füle hallatára megvallotta, hogy miért érintette meg, és hogy meggyógyult abban a pillanatban. Jézus ezt mondta neki: „Leányom, hited meggyógyított. Menj békével!” (Lukács 8,40.43−48)

A templom és a parókia környéke rendezett, illetve nagy munkában vannak, hiszen az egykori tanítói lakást sikerült egy pályázat keretében felújítaniuk és gyülekezeti házzá alakítaniuk. Belépve megcsapja orrunkat az bizonyos ’új illat’, mely a belső munkálatok után érezhető: minden tiszta, szép és rendezett. Szinte mi vagyunk az első olyan vendég csoport, akik a helyiekkel együtt élvezhetik e közösségi tér adottságait és áldásait.

Népes nőszövetségi küldöttség érkezett ugyanis a Sarkad-Belvárosi és a Szentes-Felsőpárti Gyülekezetekből, hogy jelképesen átadják a 2019. évi Kárpát-medencei Imanap perselyes adományait a kedvezményezetteknek, vagyis a Mezőgyáni Református Egyházközségnek. A gyülekezet lelkészének családja, gondnoka és asszonytestvérei szeretettel vártak és fogadtak bennünket. Jó érzés volt megtapasztalni készülődésüket, izgalmukat, melyből visszatükröződve saját magunkra ismerhettünk. Minden olyan természetes, ezáltal valódi és családias volt.

Lelkészasszony igei köszöntésének alapgondolata szerint, bár az ’Isten háta mögötti’ jelző, melyet mi, akik a ’Viharsarokban’ élünk gyakran hallunk, emberileg nézve lekicsinylő vagy lenéző, de Isten igéje szerint egyáltalán nem az. Jézusnál nincs olyan, hogy elől vagy hátul, középen vagy szélen, Ő mindig és mindenhol teljesen ott van, jelen van. Amikor valaki akárcsak hátulról is, de megérintette őt, erő, gyógyító erő áradt ki belőle. Micsoda üzenet: vigasztalás és egyben reménység ez a számunkra. Az Isten háta mögött erő van! Ezt az éltető erőt tapasztalja meg a lelkészházaspár és a gyülekezet is mióta az életük összefonódott Mezőgyánban. Megalakult többek között az asszony kör is, mely lelkes motorja a gyülekezet különféle alkalmainak. Számukra (is) hoztuk az általunk évek, sőt évtizedek óta gyakorolt nőszövetségi ’jó illatot’: legyünk együtt Isten Igéje körül és szolgáljunk közösen Jézus Krisztusnak.

Gilicze Andrásné, Erzsike a Magyarországi Református Nőszövetség országos és tiszántúli titkára előadásában bemutatta a Nőszövetség életét és azokat a szolgálati területeket, ahol nőkként, asszonyokként küldetésünk van ebben a világban. A családi életben egy nő egyszerre hűséges segítőtárs, áldozatkész édesanya, „konyhatündér”, miközben neki is van / kellene, hogy legyen hobbija, és olyan szabad ideje, amelyben feltöltekezhet, kikapcsolódhat. Ugyanakkor ott a munkahelyünk, ahol szintén teljesíteni kell, leginkább az elvárásoknak megfelelő magas szinten, hogy tudjunk előrébb is lépni szakmai ranglétránkon. A gyülekezet női élete, nőszövetségi közössége legyen az a hely, ahol megélhetjük, hogy valamit nem azért teszünk, mert ’megéri’, hanem HÁLÁból. Hálából az Istennek, hiszen magunk is tapasztaljuk ennek az életető erejét a saját életünkben. Együtt élhetjük meg, hogy mit jelent a másik elfogadása, egymás terhének hordozása, az egy célért való közös munkálkodás, de azt is, hogy micsoda erő rejlik az egymásért és az együtt mondott imádkozásban. Szolgálatainkban legyünk nyitottak és ötletgazdagok, hogy valóban meglássuk kinek, mire van szüksége, és hogyan tudunk abban segíteni.

Koncz-Vágási Katalin, a Nőszövetség békés megyei összekötője vetített képes beszámolójában a Sarkad-Belvárosi Nőszövetség életét mutatta be, illetve megtekintettük azt a kisfilmet is, mely a tavalyi évben készült az országos Nőszövetségről. Mindezeket látva és hallva, rádöbbenhettünk, hogy mennyire hasonlóak vagyunk, éljünk akár Győrben, Kecskeméten, Szentesen, Sarkadon vagy Mezőgyánban: nők, asszonyok, reformátusok, akik szeretnek együtt lenni és közösen együtt tevékenykedni az Isten ügyének szolgálatában.

A mezőgyáni testvérek lelkesen fogadták beszámolóinkat, melyek az ünnepi alkalom utáni szeretetvendégségben válhattak még személyesebbé és megszólítóbbá. Őszinte reménységgel vagyunk, hogy felkeltettük érdeklődésüket a nőszövetségi élet és szolgálat iránt, és hamarosan ők is megalapítják helyi szervezetüket.

Koncz-Vágási Katalin

a Sarkad-Belvárosi Nőszövetség elnöke