Rendszerüzenet
2020. március 02.

Bemutatkozik a Mezőkovácsházi Református Egyházközség

„Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez.” (Zsoltár 60,14) – mondja az Ige, ami a kicsi, reformátuskovácsházi gyülekezet életében is valósággá vált, hiszen tagjai az Úr segítségével mindig hatalmas dolgokat tudtak véghezvinni.



Gyülekezetünk tagjainak már magában az egyházközség puszta megmaradásért is nagy harcot kellett megvívniuk, de e küzdelemben mindig tudtak előre is tekinteni. A templomépítés is egy ilyen hosszú, generációs vágyódás, hit, és munka eredménye volt, hogy azután 2019 augusztusának utolsó napján meg tudjuk ünnepelni a templom felszentelésének 120. évét. De nem csak a múltba révedve tudtuk ezt az alkalmat megtartani, hanem a jelen, az elmúlt évek – a parókián és a templomon - véghezvitt munkálatait is méltón meg tudtuk ünnepelni és hálát adtunk érte.

Az ünnepi istentiszteleten az igét hirdette Főtiszteletű dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke. A személyes áldásokat főtiszteletű Püspök úr, Nt. Katona Gyula, a Békési Református Egyházmegye esperese, és Nt. Molnár Virág helybeli lelkész osztották. Az istentiszteletet követően megáldásra került a gyülekezet tagjainak felajánlásaiból készült harangláb, melyen elhelyezést nyert az az Aradon öntött, éppen 110 éves csengő, amely mind a történelem viharainak, mind a falu elmúlt évszázadának tanúja volt. A csengőt feltehetően az első nagy világégés során, a hadba vonultatott harangok pótlására szerezték be, és épségben átvészelte a II. világháború pusztítását. Az ötvenes években önhatalmúlag leszerelték és iskolai csengőként kísérte többszáz gyermek mindennapjait, majd a reformátuskovácsházai iskola bezárását követően méltatlan körülmények között lett elhelyezve, míg a gyülekezetünk visszaigényelte, és most méltó helyére elhelyeztetett.

Az istentiszteletet követő fogadáson vendégül láttuk a gyülekezetet, egyházmegyénk küldötteit, és a Reformátuskovácsházáról elszármazottakat.

Gyaraki Gábor