Sesztina-Nagybákay Jenő emlékezete (1869-1944)
Az eseményen köszöntőt mondott Soós Csaba Zoltán, a Rotary Klub elnöke, Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Krakomperger Zoltán, a debreceni Szent Anna-székesegyház plébánosa, Lakner Lajos, a Déri Múzeum igazgatóhelyettese.
Az alábbiakban Fekete Károly köszöntőjével emlékezünk meg Sesztina Jenő egyházat segítő szolgálatáról.
"Hölgyeim és Uraim!
Egy jubileumi évben minimum két kötelességünk van. Egyrészt emlékeznünk kell a tényekre, amelyek Sesztina Jenő iránti megbecsülésünk alapjai. Mit tett azokért a közösségekért, amelyekben aktívan élte az életét… Az én szempontomból a református közösségekért és a református hit megmutatásáért. Másrészt le kell vonnunk a tanulságot a magunk és a mi korunk számára.
A református egyház szempontjából emlékezetes tények közül csak a legjelentősebbekre utalok Sesztina Jenő életéből, aki egyházunknak hűséges, buzgó és áldozatkész tagja volt.
Református kötődését a Debreceni Református Kollégium erősítette, ahol elemi és gimnáziumi tanulmányait végezte. 1893. november 11-én kötött házasságot Csanak Margittal. Az esketést Könyves Tóth Kálmán lelkész végezte. Házasságkötése kapcsán tért át Sesztina Jenő evangélikusból református hitre.
A korabeli krónikás 1929-es feljegyzése szerint: „Jószívűsége, áldozatkészsége, emberbaráti szeretete, szociális gondolkodása mindenütt, ahol ösmerik őt, általános megbecsülésnek örvend. Nincs Debrecenben olyan szép, vagy jó cselekedet, amiben feleségével egyetemben részt ne venne. Legjobban ez a három szó jellemzi: a munkának, a szeretetnek és a szépnek embere.”
Édesapja után lett Lövőpetri község földesura. Amikor a lövőpetri református gyülekezet roskadozó régi templomát kijavíttatni és bádogfedéllel megújíttatni készült, a presbitérium azt remélte, hogy Sesztina Jenő majd egy nagyobb árengedményt ad a templomhoz szükséges fedőlemez árából.
De nem ez történt.
Sesztina Jenő és hitvese, Csanak Margit, látva a lövőpetriek szegénységét, elesettségét, elhatározták, hogy apja, Sesztina Lajos emlékére, a saját költségükön egy egészen új templomot építtetnek. 1908-ban Tóth István debreceni építész tervei szerint el is készült a templom, amelynek felszentelése 1908. szeptember 13-án volt.
A templomhoz szükséges telket saját kúriájuk udvarából adományozták. Ők viselték a templom belső berendezésének költségeit is, ők ajándékozták az úrasztali edényeket is a gyülekezetnek, később orgonát is állíttattak bele. A lövőpetri templom „az embert megáldó Istennek dicsőségére és az Istent dicsérő embernek nagy tisztességére” épült. 1909-ben pedig a régi imaházat iskolává alakíttatta, és teljesen új berendezéssel látta el.
Sesztina Jenőnek, a „széplelkű gazdasági embernek”, ahogyan nevezték, egyetemes életszemlélete volt.
Társadalmi megbízatásai között 1934-től tagja volt a Debreceni Kollégiumi Diákszövetség elnöki tanácsának.
A Kistemplomi Egyházrészben presbiterré választották. 1937-ben saját költségén restauráltatta a Kistemplom barokk szószékét.
1943. november 11-én a debreceni Kistemplomban ülte feleségével aranylakodalmát, melynek emlékére hat és fél katasztrális hold szántóföldet hagyományozott a református egyháznak.
Kérdezhetjük: mi a tanulsága mindennek a magunk és korunk számára.
A hit és cselekedetek feszültsége és harmóniája évszázadok óta a keresztyénség egyik alapkérdése. Már Ambrosius egyházatya is megmondta, hogy „a jó akaratnak és az igaz cselekvésnek a hit a szülőanyja”. Vagy ahogyan a Heidelbergi Kátéból megtanultuk a 64. kérdés-feleletben: „lehetetlen, hogy azok, akik igaz hit által Krisztusba olttattak, a háládatosság gyümölcseit ne teremjék”.
A szájhit, a szokáshit nem más, mint gyakorlati hitetlenség, ami keresztezi Isten üdvtervét, az nem hit. A cselekedetek és a hit nem rivalizálnak egymással, hanem egy és ugyanazon esemény két oldalát jelentik.
A névleges, álhit csak annyit tesz, hogy szép szavakkal, de üres marokkal küldi el a hozzá fordulót. Nem elég Jézus szeretetében sütkérezni, azt tovább is kell sugározni. A hit halott cselekedetek nélkül! Naprakész hit kell, ami azt jelenti: érzékenyek vagyunk az isteni és emberi jelzések, várakozások, hiányok iránt.
Jaj annak a hitnek, amelyiknek nagyobb a zaja, mint az eredménye! A cselekedetben nem folytatódó hit kompromittálja Isten megváltottait. A nagyképű, szép szólamokban kimerülő hit csak ingerli a világot, és elkeseríti az Isten fiainak megjelenését váró lelkeket (Mt 7,21; Lk 6,46). Folyamatosan fenyeget bennünket a névleges keresztyénség veszélye, ahol a fontossági sorrendet nem a sürgető szükség, hanem a presztízs szabta meg. Életveszélyes a terméketlen és hiábavaló hit. Az éberen őrködő keresztyén élet hittel Isten felé fordul, jó cselekedeteivel pedig a világ felé.
Volt valaki, akinél ez a kettős arc annyira megfelelt egymásnak, hogy egyetlen arccá lett. Az emberré lett Jézus Krisztus, ha a világunk felfelé fordítja tekintetét: az Atyaisten iránti mélységes hitnek bizalma ragyogja be, ha pedig ránk néz, szükségben lévő testvéreire, akkor az irántunk való könyörülő szeretetnek a vonásai bontakoznak ki arcán.
Ne elégedjünk meg az élni és élni hagyni elvével, hanem tudjunk élni és másokat élni segíteni! Így tett Sesztina Jenő is, élni segített másokat, ezért maradjon meg emlékezete és példája városunk és egyházunk közösségeinek tudatában és szívében."
Dr. Fekete Károly