Imádkozom, tehát vagyok
A nyitó áhítatot Szalay Kont, a Szatmári Református Egyházmegye esperese tartotta az „Ti azért így imádkozzatok” (Mt 6,9) és a „Jövel Uram Jézus” (Jel 22, 20) alapján. „Az imádság szükségből fakad, mert szüksége van az embernek arra, hogy Istenhez mint mindenható Atyához szóljon. Fontos, hogy megszólítható legyen ez az Atya. Az embernek szüksége van az Isten országának látomására. Test és lélek kenyerére, minden nap. Szüksége van bűnbocsánatra, az ima védelmező erejére. S az imában benne van a hála és az öröm is” – mondta.
Ezt követően dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke tartott személyes hangvételű előadást az imádságról. Saját tapasztalatait, főbb imádság-élményeit tárta a gyülekezet elé. Az imádság fontosságára és szükségszerűségére a főbb életélményei irányították rá a figyelmét. A Kollégiumi Kántusban megénekelt igék – Berkesi Sándor tanár úr szavaival élve – vörös vérsejtekké lettek bennük. Az első diákszerelemhez és a katonasághoz is meghatározó imák és pillanatok kapcsolódnak életében.
A délután folyamán három presbiter testvér tett bizonyságot hitéről, majd kerekasztal-beszélgetés következett, ahol Tóth-Mihala Veronika felnőttképzési tanácsos, lelkipásztor kérdezte Fekete Károly püspököt, Szalay Kont esperest és Didi Xénia lelkipásztort az imádságról.
Szalayné Gacsályi Dóra zárszava után szeretetvendégség következett. Mindenki élményekkel, gondolatébresztő üzenetekkel indult haza a Hirdesd az Igét! idei egyik utolsó programjáról, áhítattal készülve Advent második vasárnapjára.
Tiszántúli Református Egyházkerület