Hajrá spanyolok!
Már most focistának készülnek, vagy egyszerűen csak szeretik futballt a Debreceni Református Kollégium Óvodájának kicsinyei. Természetesen nézik az Európa Bajnokságot is a tévében. Ki a spanyoloknak szurkol, ki az olaszoknak. Hogy miért természetes? A Debreceni Református Kollégium Óvodája az elsők között csatlakozott a 2010-ben indult, az MLSZ támogatásával működő Bozsik-programhoz, a nagycsoportos, 6-7 éves gyerekek azóta „hivatásszerűen” rúgják a labdát.
Két óvónő irányítja a Debreceni Református Kollégium Óvodájában az ovifoci-programot. Az intézményben országosan is egyedülállóan, multifunkciós műfüves pálya segíti az edzéseket. A tanulságokról Bródi Gáborné, óvodapedagógust, az ovifoci egyik koordinátorát kérdeztük.
– A református nevelés a lelki egészség mellett a testi egészséget is fontosnak tartja, óvodánk saját nevelési programja is kiemelten támogatja a sportot. Nagyon jó, hogy ingergazdag környezetet és megfelelő feltételeket tudunk nyújtani a gyermekeknek, hiszen szülői felajánlásból sikerült kialakítanunk egy multifunkciós, műfüves pályát. Van tornaszobánk és új sporteszközeink is vannak, de a legfontosabb, hogy a gyerekeinknek jó a mozgáskultúrájuk, és érdeklődnek a foci iránt. Idén négy csapatot is ki tudunk állítani a 24 focista gyermekből, eredetileg 16 fővel, vagyis két csapattal indultunk. Kidolgoztunk egy egész éves edzéstervet a saját csapatainkra, amelynek elemeit, megoldásait a mindennapi testedzés-foglalkozásokba is beépítjük a kolléganőimmel. Heti két alkalommal van edzésünk, kedden és csütörtökön délelőttönként. Szerencsére gyarapodik a gyerekek száma, és a szülők is támogatják ezt a programot. Nagyon örülnek, hogy sokat mozognak a gyerekek itt, az óvodában, de nyitottak a kicsik is, és nem maradnak meg csak a focinál, van, aki kosárlabdázik, úszik, és sorolhatnám még a sportokat. Nálunk emellett rendszeresen tornáznak is a gyerekek. Nemcsak fociznak, más labdajátékot is játszanak.
– Mi az oka annak, hogy csak nagycsoportosokkal indulnak ezek a focicsapatok?
– A kisebbek még túl játékosak, a nagyobbak már oda tudnak figyelni a feladatukra. Nagyon sokféle játékfeladatot adunk nekik, és az ilyenfajta irányított mozgásos játékok azt eredményezik, hogy a mozgásélményt sokirányúan tapasztalják meg. Ez hatással van rájuk később is, növekszik a teljesítőképességük, a mozgásuk sokkal összerendezettebb, harmonikusabb lesz. Az edzéseken változatos játékhelyzetekkel találkoznak, a koordinációs, technikai és taktikai alapokat is megpróbáljuk nekik megadni. A koordinációnál a szem-láb, szem-kéz, kéz-láb koordinációra gondoljunk, ebben fejlődhetnek leginkább a gyerekek a fociedzések segítségével. A kondíciójuk is jobb lesz, hajlékonyságra, erőre, állóképességre, rugalmasságra tesznek szert. A gyerekeink sokszínű mozgáskultúrát visznek majd magukkal az iskolába. Emellett egészséges versenyszellemet igyekszünk kialakítani bennük, fontos, hogy a mozgás öröméért játsszanak, és ne azért, hogy elsők legyenek.
– Azok a gyerekek, akik már részt vettek ebben a programban, folytatják a focizást?
– Úgy tudom, hogy igen. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem Kölcsey Ferenc Gyakorló Általános Iskolája is és a Debreceni Református Kollégium Általános Iskolája is bekapcsolódott a programba, így biztos vagyok abban, hogy folytatják a focit a gyerekek. Minden évben több ovifoci-fesztivált, focitornát rendeznek, ahol megmutathatják a tudásukat a gyermekek, ezekre mi is nagy örömmel készülünk fel. Idén három ovifoci-fesztiválon és egy tornán képviselték a kicsik az óvodát. Ilyenkor még intenzívebben edzünk velük, hogy a tornán már rutinszerűen menjen minden. Nagyon élvezik, és nagyon jó azt látni, hogy valóban a mozgásért, a sportért küzdenek. Debrecenben körülbelül 50 óvoda vesz részt a programban, és itt mégiscsak össze kell mérni az erejüket, de versenyek végén mindenki együtt örül az eredményének, bármilyen is az. Úgy gondolom, nekünk sem kell szégyenkeznünk, helytállnak az óvodásaink.
– A program célja az is, hogy a gyerekek a részvételt tartsák fontosnak, ne a győzelmet, és ne éljék meg rosszul, vagy elkeseredve az esetleges kudarcot. Ebben a hit mennyire segít?
– Biztos vagyok benne, hogy a hit nagyon sokat segít abban, hogy jól fogják fel a sikert és a kudarcot is. Nálunk nyilván teljesen más nevelést kapnak a gyerekek, mint a nem egyházi óvodákban. A hitre, a szeretetre, az egymásra figyelésre neveljük őket, és szerintem ez nagyon nagy többletet ad nekik. Ha véletlenül nem ők nyernek, fel sem merül, hogy kudarcként fogják fel.
– Ha fociedzésről van szó, akkor az ember egy szigorú férfiedzőt képzel el, itt pedig egy óvónéni irányítja a gyerekeket. Focizott valaha? Hogyan fogadta a környezete, hogy fociedző lett?
– Nem fociztam, de nagyon szeretem a focit. A programot ketten koordináljuk az egyik kolléganőmmel, és a belépésnek az volt a feltétele, hogy egyikünknek le kell tennie a „D”-licenszes szakedzői vizsgát, ezt végül én szereztem meg. Két nagy fiam van, ők először nevettek rajta, amikor megtudták, hogy edző leszek, de tiszteletben tartják, amivel foglalkozom. Most is, együtt néztük az Európa Bajnokság mérkőzéseit. Észrevettem magamon, hogy ma már más szemmel nézem a meccseket, kicsit „szakértően”, sokszor már azért küldenek ki a szobából, mert túlságosan is elragadtatom magam. A szakedzői vizsgától eleinte féltem, de aztán láttam, hogy nekem másként kell gondolkodnom, mint az „igazi” fociedzőknek, hiszen itt 3-7 éves korosztályról van szó, tehát nekem óvodapedagógusként kell őket kezelni, a játékosság áll a középpontban. Az első év még nekünk is tanulással telt, aztán most már jobban belejöttünk, és várjuk a további kihívásokat, feladatokat. Nagyon örülünk, hogy az óvodánk elindult ezen az úton, hogy felkeltettük a gyerekekben a labdarúgás iránti érdeklődést, a mozgás és a versengés örömét, és a jövőben is kérjük Isten áldását a munkánkra.
Forrás: Európa Rádió- Debrecen