A Nőszövetség a gyülekezet édesanyja
Még sosem gyűlt össze annyi asszony a debreceni Nagytemplomban, mint múlt pénteken a Tiszántúli Református Egyházkerületi és a Királyhágómelléki Református Egyházkerületi Nőszövetségek közös konferenciáján, amelyen körülbelül 2100-an vettek részt.
A tanácskozáson megünnepelték a Tiszántúli Református Egyházkerületi Nőszövetség újraalakulásának 20. évfordulóját. Gaál Botondné Czeglédy Mária, a nőszövetség elnöke kiemelte, hogy a mindennapos teendők és feladatok mellett az egyesületek egyik legfőbb célja a fiatal asszonyok bevonása a közös munkába, olyan programokkal, amelyek az egész családnak, illetve célzottan a fiataloknak szólnak, ugyanis a szövetségekre is jellemző az elöregedés.
„Elég volt a nagymamából otthon, ezt mondják a fiatalok, ezért nem is jönnek a nőszövetségbe, és mert nagyon elfoglaltak” – mondta Tamasán Éva, a nagybányai óvárosi református gyülekezet nőszövetségének tagja, aki beszélt arról is, hogy a legfontosabb feladat náluk az idősek és a betegek látogatása, de emellett a gyerekekkel is foglalkoznak, felkészítik őket egy-egy kirándulásra, vallásórára, csütörtökönként pedig bibliaórát tartanak. Számára a legfontosabb a segítés, ezért is csatlakozott a szövetséghez.
Bogya Kis Mária a Királyhágómelléki Református Nőszövetség elnöke úgy véli a Nőszövetség a gyülekezet édesanyja, ugyanis akármikor szükség van a diakóniai szolgálatra, szeretetvendégségre, vagy a gyerekek-ifjúság közötti szolgálatra, mindig az asszonyok jelentkeznek először, ott vannak a szolgálat minden területén. Az elnöknő hangsúlyozta azt is, hogy náluk nem ürültek ki annyira a templomok, mint Magyarországon. A diktatúrák szorítása egyfajta biztosíték volt arra, hogy ne hagyják el a templomot, a gyülekezeteket, mert ott tudták használni anyanyelvüket, ott tudtak magyarok maradni. Az anyagi gondok azonban egyre nagyobb problémát jelentenek. Úgy érzi, csak magukra számíthatnak. Bogya Kis Mária kiemelte azt is, hogy az elöregedés náluk is jellemző, de a született gyermekek 98%-át még megkeresztelik, és sokan konfirmálnak. Ezentúl hozzátette: Szatmárnémetiben, Zilahon, Biharban és Nagyváradon újraindultak a református gimnáziumok, sőt alsó tagozatokkal is működnek, valamint egyházközségüknek óvodája is van, így megmarad a remény arra, hogy ne csak idősek járjanak a gyülekezetekbe.
Bogya Kis Mária ajándéknak nevezte, hogy a tiszántúliakkal együtt szervezhették ezt a konferenciát, és így a valamikori nagy Tiszántúl asszonyai együtt ünnepelhettek. Elmondása szerint volt olyan 80 év feletti asszonytestvérük, aki csak azért készíttette el az új típusú személyigazolványát, hogy erre az alkalomra átjöhessen Magyarországra. Királyhágómellékről csaknem 1800-an érkeztek a találkozóra.
Behívás a gyülekezeti életbe, és az abban való segédkezés – ezek a legfontosabb feladatai a Nőszövetségnek a nagyecsedi lelkipásztor szerint. A Fábián Csabáné Varga Éva Katalin, a helyi nőszövetség vezetője, kiemelte, örömmel tapasztalta, hogy mivel ő is fiatal, ezért neki könnyebben sikerült lányokat, fiatal asszonyokat bevonni a nőszövetségbe. „Szerintem ők is érzik, hogy jó közösségben lenni, jó Istenre figyelni, jó szolgálni az Úr Jézus Krisztus nevében és odafigyelni egymásra” – mondta. A lelkipásztor hangsúlyozta azt is, hogy náluk a gyermekek állnak a középpontban, ezért elkezdték gyakorolni az évközi nagy ünnepekhez a foglalkoztató napokat, amikor bemennek az iskolába és a gyermekekkel együtt készülődnek, hangolódnak az ünnepre, valamint hittanos tábort szerveznek, és segítik a konfirmandusokat is.
„Ezek a konferenciák alkalmasak arra, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz személyesen és csoportosan is, tanácsot adhassunk, és megbeszélhessük, hogyan tudunk segíteni egymásnak - emelte ki Szécsi Andrásné a Tiszántúli Református Egyházkerület Nőszövetségének titkára. Elmondta azt is, hogy a többi határon túli nőszövetséggel a távolság miatt nem alakult ki olyan szoros kapcsolat, mint a királyhágómellékiekkel.
„A nőknek nagyon nagy feladatuk van a családi életben és a házasságban is – mondta Szécsi Andrásné, majd párhuzamot vont az 1920 után megalakult a nőszövetséggel, ugyanis akkor a férfiak el akartak fordulni az egyháztól, de az asszonyok összefogtak és együtt imádkoztak. A nők akkor is készen álltak, talán mert erősebb volt a hitük, vagy mert lelkierejük több volt. Ugyan ez van most is, csak a problémák másak" – tette hozzá.
A kerületi nőszövetség legközelebbi rendezvényei ősszel lesznek, ahogy a legfontosabb következő határon átívelő esemény is. Szeptemberben Királyhágómelléken találkoznak a határon inneni és túli nőszövetségek a Kárpát-medencei imanap előkészítő konferenciáján.
Tiszántúli Református Egyházkerület
Fotó: Barcza János
Szöveg: Európa Rádió - Debrecen