Élet a fában, avagy köret helyett keret (Lelkésztovábbképzés a Tiszántúlon)

A pillanatok istentiszteletté váltak. Minden sallang, minden erőltetett pátosz nélkül. Az áhítatokat elénk-élők pedig CSEND-őrökké lettek: nem „kakastollas”-hűvös fegyelmet tartókká, hanem angyaltollas, „bűvös” figyelmet fenntartókká. Ám gyermek-lelkünk szemei mégsem igézést (elvarázsolást) láttak, hanem IGÉZÉST, azaz Isten Igéjének a középpontba helyezését, egy formabontó módszerrel.  

Ez a különleges módszer új távlatokba helyezte a gyermekistentiszteletek eddig megszokott világát. Az erőltetett felületesség trendjét felváltotta az elmélyülés rendje. E rendben pedig épített, megszólított és formált a csend. Pontosabban a csendes áhítat, amelyik összeköti az óvodásokat és kisiskolásokat Istennel. Mennyire nagy a különbség az elcsendesedés és az elhallgattatás között! Az egyik épít, a másik rombol. Az egyik világot nyit, a másik bezár. Az Isten csendje felkészít, míg az elhallgattatás kikészít. Ugyanilyen romboló azonban az élettelen szó is. Péluszioni Iszidórosz mondta: „A szótlan életnek nagyobb lehet a haszna, mint az élettelen szónak. Amaz ugyanis hallgatva is hasznot hajt, míg emez kiáltva is csak akadályoz. Ha pedig találkozik a szó az élettel, a kettőből a bölcselet tökéletes szobra formálódik ki."

Úgy érzem, hogy négy évtizeddel ezelőtt az a vágy hajthatta a Young Children and Worship szemléletének megálmodóját, J. Berrymant, hogy a csend találkozzon az Élet Szavával, és ebből csiszolódhasson, formálódhasson megannyi kisgyermek jelleme. Törekvése célul tűzte ki, hogy átélhető legyen az a csodálatos Isten-élmény, amelyik egykor megérintette a Jézushoz hozott, majd megáldott gyermekeket is (Mk 10,14-15). A Szeretet ölelése akkor és ott merte háttérbe szorítani a rigorózust, a rideg tanítványi intellektust és középpontba helyezni a kicsinyt. A gyermekesség győzelme volt ez Jézus szívében a gyerekesség felett. Ezzel pedig maga Jézus nyitott új távlatokat egy olyan istentiszteletre, amelyik nem a körülményekre, a „köretre” teszi a hangsúlyt, hanem a keretre, amelyben – mint valami magával ragadó képen -, ott feszülnek az élet nagy kérdései a gazdagító érzelmek festői ecsetvonásaival pingálva. A gyermeki érzelmekben pedig kapcsolatok születnek: egymással és legfőképpen Istennel. Mi több, egy-egy minőségi, jézusi pillanat dajkája lesz egy új világlátás megerősödésének, mert „ilyeneké a mennyek országa”.

Ebből az új világból és világlátásból láthattak meg valamit azok, akik részt vettek a Young Children and Worship képzésén Berekfürdőn, 2019. szeptember 30-október 3-a között, és mertek pár napra újra, egyszerűen földre kuporodó, de mennyek felé nagyszerűen magasodó gyermekké lenni Isten jelenlétében. Olyanokká, akik nem csak életet láttak a fában, a kis faragott bábukkal bemutatott szentírási történetekben, hanem eljuthattak egészen az ÉLETFÁIG, Jézus keresztjéig. Lecsendesítő mozdulatok, evangéliumi szimbólumok, sorsfordító lépések sora vezetett minket ezen az úton. Előadóink, Sógor Gyöngyi (Kányád) és Makkai Ildikó (Kolozsvár) pedig mesterkedtek… De most, e cikk írása közben egy lélegzetvételnyit tűnődöm: Vajon helyén való-e ez a szó, „mesterkedés”? Vajon milyen érzéseket vált ki az Olvasóban? Azon tűnődöm, hogy vajon Isten jelenlétében lehet-e mesterkedni? Igen, lehet… Nélküle! De Vele együtt, áldását gyermeki alázattal megélve, elfogadva egészen más értelmet nyer a mesterkedés, mert ez a szó egyszerre csak naggyá lesz: MESTERKEDÉS. Jézus teszi naggyá: egykor és ma egyaránt!

Jézus ma is átélhető „varázsa” lehet gyermekszemek parázsa (székelyesen írva). Olyan zsarátnok, amely újra lángra lobbanthat hitet, eloltott gyermekszívet és áthevíthet bibliai történeteket csodálatos megérintettségben. Mert amikor Jézus megérint, akkor meg is gyújt – valamit ott legebül, a szívmécsesben. Amikor hív, akkor már ölelve körbe fog, hogy a lehető legközelebb kerülhess szívéhez. Felemelő érzés! Ez nem mese, hanem maga a kerek valóság! Isten újra átélhető, gyermeknyelvű szeretete egy, a hazánkban talán – de a Tiszántúli Református Egyházkerületben mindenképpen -, eddig ismeretlen módszeren keresztül, amely új távlatokat nyit! Keret-történetek köret nélkül. Aki nem hiszi, járjon utána! Ez a Young Children and Worship program. Az ars poeticája pedig ez: „A bibliai történetek elmondásának célja nem lehet a gyermekek szórakoztatása, hanem, hogy felkészítse őket arra, hogy Istennel találkozzanak.” (J. Berryman)

Czető Norbert

egy, a körből