Rendszerüzenet
2019. szeptember 02.

Istennel építés és őrzés

A Mezőkovácsházi Református Egyházközség augusztus 31-én ünnepi istentiszteletet tartott a templom felszentelésének százhúsz éves évfordulója és az elmúlt nyolc esztendő felújítási munkáiért való hálaadás alkalmából.

Dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdette az Igét a Zsolt 127, 1-2. alapján. „A mezőkovácsházi gyülekezet temploma százhúsz éves, az elmúlt nyolc év felújítási munkálatai, és Molnár Virág lelkésznő tizenöt éves szolgálata hálaadásra indítja a lelkünket” – mondta. „Kétféle építkezés létezik, az egyik számba veszi az Úristent, a másik pedig nem. Egy idő után azonban kiderül, hogy ami nélküle történik, az hiábavaló. Isten segítségével szembe szállhatunk a mindennapi hiábavalóságokkal. Úgy segít, hogy azt el sem tudjuk képzelni. Istennel a feltételes mód állítássá szelídül” – emelte ki.

Katona Gyula, a Békési Református Egyházmegye esperesének, és Varga Gusztáv polgármesternek a köszöntőit követően Molnár Virág, a gyülekezet lelkipásztora ismertette a templom és a gyülekezet történetét, valamint az elmúlt nyolc év felújítási munkálatainak részleteit.

A reformátusok már 1807-ben megtelepedtek Kovácsháza-Pusztán. „Az első írásos adat is úgy számol be róluk, hogy már letelepedésükkor is olyan komolyan vették a hitüket, hogy templom és iskola építéséhez kértek építőanyagot. Ők maguk még földbe ásott kunyhókban laktak, de az Isten és a tudás házát, egymástól elválaszthatatlanul, már helyzetükhöz mérten rendezett, méltó épületben kívánták megvalósítani. Az első tanító, Király Mihály 1813-ban érkezett, az első helyben lakó lelkipásztor, Tar János pedig 1822-ben.”

Az első, torony nélküli templomot – korábban létezett már istentiszteleti hely – 1829-ben építették meg. A templom épülete azonban kicsinek bizonyult. Már 1857-ben kijelölték a templom tervezett helyét, ám nem rendelkeztek elég tőkével ahhoz, hogy ezt megvalósíthassák. „Ezért gyűjtést kezdeményeztek olyan módon, hogy vályogtéglákat vetettek, amelyeket eladtak. A téglák égetése és értékesítése évtizedeken keresztül folyt, majd országos adakozást hirdettek meg. Így 1897-ben elérkezett az alapkő letételének pillanata, és 1899. október 8-án felszentelték a templomot.”

Az épület Regdon Sándor aradi építész tervei alapján készült, az orgona, a papszék, a szószék, és az úrasztal terveit Soukenik János szegedi orgonaépítő mester készítette.

„Bár a templom a II. világháború során jelentősen megrongálódott, átfogó felújításra nem került sor. A háború éveiben a templom eredeti, díszes tornyát lelőtték, egy ideiglenes záró sisakot kapott, és ez az ideiglenes tetőzet vált életveszélyessé, így először ezt újítottuk fel 2011-ben.”

Ezt követően a harang villamos rendszerét is sikerült megújítani, így 2011. december 24-én újra megszólalhatott a déli harangszó. 2012-ben az orgona rekonstrukciója következett, majd több ütemben a parókia és a gyülekezeti terem felújítása. 2016-ban megtörtént a templom falszigetelése, és részleges belső felújítási munkálatokat is elvégeztek. Megújulhatott a parókia homlokzata, kicserélték  a templom nyílászáróit, és 2018-ban a külsőleg is megújult.

„Isten segítségével az elmúlt több, mint 200 esztendőben hatalmas dolgokat vittünk véghez, és bár a gyülekezetünk fennmaradásával kapcsolatban volt, hogy kétségeink támadtak, az Úr mindig felemelt bennünket. 2004 augusztusában érkeztem Mezőkovácsházára missziói lelkipásztorként. Tizenöt év itt töltött szolgálat után újjá születve, áldásokat, csodákat megélve, mélységekből felemelve remélem, hogy még évtizedekig szolgálhatom itt az Urat” – zárta szavait Molnár Virág.



További képek ITT érhetőek el.