60 éves osztálytalálkozó Köröstarcsán

A találkozó kezdetén az öregdiákok az iskolával szemközti református templomban gyülekeztek, ugyanis emlékharanggal kívántak megemlékezni azokról, akik már nincsenek az élők sorában. Név szerint: Alb Sándor, Birinyi Ferenc, Csák Gyula, Csák Imre, Imely Rozália, Fazekas Imre, Kaszás Ágnes, Kopányi Sándor, Kubik János, Kovács László, Lázók Lajos, Maczkó Ilona, Marcsó Mária, Cs. Nagy László, Ónodi Margit, Ónodi Antal, Gál Ferenc, Hajdú Lajos, Kós László, Somogyi Sára, Szász Ilona, Süli János, Szilasi Veronika, Szász Imre, Tóth Etelka, Tóth István, Petneházi György osztálytársakért szóltak a tarcsai harangok.

Emlékeztek még osztályfőnökeikre: Friedrich Endrénére, Tóth Imrére - s a többi elhunyt tanárukra, valamint az egykori iskolagondnokokra, Osváth Antalra és Osváth Antalné Róza nénire is.

Majd az osztály a parókiára vonult, ahol Bátori Lászlóné tiszteletes asszony fogadta őket. Örömmel néztek körbe az újraépült épületben, amely mindenki számára ismerősen hatott, - hisz megjelenésére a régivel, amit ismertek, azonos -, s ez a korosztály bár már az akkor új és frissen államosított iskolában kezdte tanulmányait, de még olyan légkörben nevelkedett, amelyik ragaszkodott hitbeli gyökereihez. Érdeklődéssel hallgatták a beszámolót a mai gyülekezet életéről, örömeiről, nehézségeiről. Annál is inkább, mert sokan voltak közöttük az elszármazottak, akik hazatérve – sokszor egyéb ismerős híján is - gyakran szívesen felkeresik az egyházat és jellemzően bőkezűen adakoznak szülőfalujuk „egyháza javára”.

Ezt követően az időközben az építtető lelkipásztorról elnevezett iskolában, az Arany Gusztáv Általános Iskolában folytatódott az összejövetel. Beszélgetésük során felidézték a múlt emlékeit, beszámoltak saját sorsukról. A találkozó sajátos fénypontja volt egy interjú, amelyet Simon Piroska készített Kopányi Károly informatikus (presbiter) segítségével Skype-on kapcsolatot teremtve dr. Budai István volt osztálytárssal, aki Vancouverben, Kanadában él népes családjával, s 2016-ig praktizált fogorvosként.

Végül az iskola zsibongójában, Arany Gusztáv (1872-1937) lelkipásztor emléktáblája alatt készült csoportkép örökítette meg az egybegyűlteket. Aki csak él, s ereje engedte, mind igyekezett eljönni, mert félő, hogy nem lesz már több találkozó számukra, csak „az égi honban odafenn”. Isten iránti hálával a szívükben élték meg azt is, hogy a 60 évet is még ennyien is olyan erőben megérték, hogy a régi iskolába, s az öreg templomba együtt eljöhettek.