Méltó a munkás a maga bérére
ÁTLAGKERESETI STATISZTIKA
234 ezer forint – a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint ennyi volt a nettó átlagkereset 2019 első negyedévében Magyarországon. Az eredményt egyértelműen befolyásolják a budapesti adatok. A Tiszántúli Református Egyházkerület területére eső régiókban szerényebbek a számok, az átlagkereset ott nettó 187 ezer forint.
Tabu a pénzről beszélni. Miért döntöttek mégis arról, hogy rendezik a tiszántúli lelkészek megélhetését?
Világossá vált számunkra, hogy a tiszántúli lelkészek tizenöt százaléka, mintegy hatvan-hetven lelkipásztor vonal alatti helyzetben van. Az egyházkerület vezetősége az esperesekkel egyetértésben úgy döntött, hogy a lelkészek havi összjövedelmének el kell érnie a nettó kétszázezer forintot – ahol ez nem valósul meg, ott központilag kiegészítjük a javadalmakat. Ehhez jár a szolgálati időt figyelembe vevő, sávonként emelkedő pótlék is. Azaz a lelkipásztor összjövedelmének harmincöt év gyülekezeti szolgálat után el kell érnie a nettó kétszázötvenezer forintot. A döntésben nem a válsághelyzet megoldása, hanem annak a missziói látásnak az ereje motivált bennünket, hogy a nagyobb erőbedobással végzett, jobb kedvű és alaposabb munka embereket fog hozni, akik a gyülekezetek anyagi stabilitásában is szerepet játszhatnak majd. Az a lelkész, aki erőt, energiát, időt feláldozva mindent megtesz a gyülekezete építéséért, az nem törheti azon a fejét, hogyan tartja el a családját. Ettől a segítségtől az erőforrások átcsoportosítását és azt várjuk, hogy a lelkészek jobban a gyülekezetekre tudnak fókuszálni.
Nem tart attól, hogy a lelkészek díjlevelét úgy módosítják a presbitériumok, hogy csökkenjen a bérük, az egyházkerület pedig egészítse ki azt, így a gyülekezeteknek kevesebb pénzbe kerüljön a lelkészük?
Nem tartok ettől, hiszen a gyülekezetek a korábbi, százezer forintra történő kiegészítésnél sem éltek vissza a helyzettel. Ráadásul az anyaegyházközségi státuszukat veszélyeztetnék a bércsökkentéssel. Az lenne a szép, ha az új sávhatár alatt nem sokkal elhelyezkedő gyülekezetek inkább arra gondolnának, hogy minél hamarabb kikerüljenek ebből a helyzetből. Egyházunk rendje szerint ugyanis a lelkész státuszának fenntartását elsősorban a gyülekezetnek kell biztosítania. A jövőben szeretnénk a beosztott lelkészek helyzetét is javítani. Az is célunk, hogy aktívabban legyünk jelen a belső elvándorlás miatt egyre inkább benépesülő városokban. Szeretnénk, ha a már meglévő missziói gyülekezeteink önálló egyházközségekké fejlődhetnének.
Üzenet ez a leendő lelkészeknek is, akik még gimnazisták?
Benne van a szándék, hogy üzenjünk a fiataloknak, mert a mi felelősségünk, hogy ne riasszuk el őket a lelkipásztori hivatástól. Isten szolgálatában végezni a feladatunkat nem jelentheti azt, hogy napi gondokkal kelljen küzdeni. A Bibliában is olvashatjuk: „méltó a munkás a maga bérére.” (Lk 10,7) Üzenjük a fiataloknak: várjuk a jelentkezésüket, mert meg fognak tudni élni a szolgálatuk nyomán, családot fognak tudni alapítani, és taníttatni is tudják majd a gyermekeiket a lelkészi javadalmukból. Erről az egyháznak kell gondoskodnia, ha kell, a gyülekezetek mellett magasabb egyházi szinteknek is be kell kapcsolódni, ahogy most azt a mi egyházkerületünk teszi. Azt is tudjuk, hogy bármennyire igyekszünk is, a sztárszakmákkal nem tudjuk és nem is akarjuk felvenni a versenyt. Ugyanakkor meggyőződésem, a világ egyik leggyönyörűbb hivatása a lelkipásztorság.
Hegedűs Márk interjúja.
Az interjú megjelent a Reformátusok Lapjában.
Fotó: Kalocsai Richárd