Ismerkedési útmutató az első Kárpát-medencei ifitalálkozón
Nem is olyan könnyű ismerkedni és kapcsolatot építeni! Persze vannak olyan emberek, akik bármikor bárkivel meg tudnak ismerkedni, a többségünknek mégis komoly elhatározásra van szüksége ahhoz, hogy odamenjen egy idegen emberhez. Pedig tudat alatt tudjuk, hogy milyen jó lenne barátságokat kötni másokkal.
A Kárpát-medence ifjúsági vezetőinek hívására több mint ötven gyülekezet ifisei határozták el, hogy egy hétvégét az ismerkedésnek és a kapcsolatépítésnek szentelnek. A felvidéki, erdélyi, kárpátaljai és magyarországi ifjúsági körök képviselői a debreceni Egyetemi templomban találkoztak május 13-án és 14-én. No de nézzük az ismerkedés lépéseit:
(Fotó: Barcza János)
Welcome aboard (Üdv a fedélzeten)
Az egyetemi templomba még kicsit félősen belépő fiatalokat az debreceni egyetemi gyülekezet tagjaiból álló önkéntes csapat köszöntötte a regisztrációnál. Az ekkor még leginkább egymás között beszélgető fiatalok azonban nagyon hamar egy olyan társaságban találták magukat, ahol alig ismertek valakit. Sőt miután egy rövid játékban párt találtak maguknak, a templom előtti téren becsukott szemmel az ismeretlen ismerős becenevét hangosan kiabálva kellett megtalálniuk újdonsült barátjukat.
Általában furcsán nézünk azokra az emberekre, akik az utcán kiabálva keresnek valakit. Pedig sokszor éppen ez az első lépés az ismerkedésben. Kell egy ember, akivel szóba állunk!
Miért pont vele?
A párok egy újabb játék után immár egy kiscsoport tagjaiként üdvözölhették egymást. A még éppen csak kialakult csoportok tagjai azonban alig ismerték egymást, és érezni lehetett a bizonytalanságot, hogy vajon nem lenne-e jobb egy másik csoport tagjának lenni?
Az ismerkedés kockázatos. Soha nem tudhatom, hogy vajon tényleg ő lesz-e az ideális barát vagy ismerős? Mégsincs más választásunk.
(Fotó: Barcza János)
Mindenki másképp csinálja?
Az ismeretlen egyre inkább ismerőssé vált, így egyre többen kezdtek el a szünetekben is egymással beszélgetni. A fiatalok a magukkal hozott molinók és tablók segítségével bemutatták egymásnak a saját ifijüket is, így ki-ki rájöhetett arra, hogy mennyire hasonló kérdések is mozgatják a különböző ificsoportokat Kárpát-medence szerte.
A közös élmények és a hasonló kérdések felfedezése után már alig emlékeztek arra, hogy pár órával korábban még szóba sem elegyedtek egymással.
Hát mi immár kit válasszunk?
A hétvége fő célja az volt, hogy lehetőleg minden Debrecenbe érkező csoport találjon magának egy testvérifit, ugyanis a fiatalok úgy vélik, hasznos a problémákat és az örömöket is megosztani egymással. De hogyan lehet ötven gyülekezet ificsoportjából huszonöt párt találni? Úgy, hogy nemcsak az ellentétek vonzzák egymást, hanem a hasonszőrűek is.
Reméljük, hogy a kialakult kapcsolatok, a közösen megfogalmazott vállalások és a barátságok hosszabb távon még inkább megerősödnek, és a Kárpát-medence református gyülekezetei közötti erős szálakat még erősebbé fonják.
Folyt. Köv.
Püski Dániel
egyetemi lelkész, Debrecen