Rendszerüzenet
2019. április 13.

Egyházmegyei Női Konferencia - Sarkadon

A Sarkad-Belvárosi Református Gyülekezet Nőszövetsége adott annak az egyházmegyei női konferenciának, mely az elmúlt évben indult útjára, hagyományteremtő szándékkal. A 2019-es esztendőben, társszervezőként csatlakozott az alkalomhoz a Presbiteri Szövetség Békés megyei Területi Szervezete is.

A nyitó áhítatot a tiszántúli nőszövetség tiszteletbeli elnöke, Dr. Feketéné Kavisánszki Györgyi tartotta, aki az Ezékiel 34,11−16 és a Máté 18,11−14 versei alapján a megtartó közösségek (család, baráti, munkahelyi, gyülekezeti) fontosságát hangsúlyozta. Istennek az az akarata, hogy a keresztyénség, az egyház ilyen megmentő és megtartó közösség legyen. Jézusnak erre programja is van, hiszen Ő azért jött, hogy megmentse azt, aki elveszett. Erre példa a pásztor és a bárány képe, mely motívum gyakran megjelenik már az Ószövetségben is (23. zsoltár, Ézsaiás próféta), s nem véletlen, hogy Keresztelő János is használja Jézusra az Isten báránya kifejezést.

            Mi magunk is tudjuk, hogy nem jó elveszettnek lenni, de milyen jó érzés megtaláltnak lenni! Isten is tudja, milyen veszendő az ember, ezért a számontartás felelősségével szeret bennünket: utánamegy a veszni készülőnek, mert Ő soha nem nézi el a hiányt. Ez csak velünk eshet meg, hiszen az embert a saját ösztöne taszítja a mélybe. Eközben már közeledik felénk a megmentő isteni szeretet: a Jó Pásztor személyében. Isten országában ugyanis érték az egy, a csekély, a kicsi. Legyen ez így a gyülekezetekben is, hiszen ez ad biztonságot nekünk: én az Isten számontartottja vagyok, éljek bárhol és bárhogyan. A megtalálás öröme magába foglalja a megbocsátást is: „Egyetlen megtérő bűnös miatt nagyobb öröm lesz a mennyben, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szüksége megtérésre.” (Lk 15,17) Isten célja tehát a nyáj teljességre juttatása, hogy mindenki legyen meg, hogy teljes és hiánytalan legyen a nyáj! Ezért küzd értünk és jön utánunk. „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. ... Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. ... Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben.” (Zsolt 23,1.3.6)

            Dr. Tóth János, a presbiteri szövetség megyei elnökeként köszöntőjében örömét fejezte ki, hogy a konferencia témaválasztása összhangban van a presbiteri szövetség 2019. évi vezérigéjével: „Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra.” (ApCsel 20,28) Ez az ige arról tanúskodik, hogy Pál apostolnak egészségtudatos szolgálata volt, melyben maga is tudta, és hangsúlyozta a sorrend fontosságát. Ravasz László gondolatait idézte a református nőiesség kapcsán: Mit vár a református egyház női tagjaitól? – Ugyanazt, mint a férfiaktól, de eközben ne feledkezzünk meg a teremtettségünkből fakadó nőiségünkről és életadó szolgálatunkról.

            Konferenciánk előadója, Dr. Komlósi Piroska klinikai szakpszichológus, családterapeuta, a KGRE emeritus professzora „A lelki fejlődés segítése a családban” címmel tartott előadást. Mondanivalója, kisugárzása és egész lénye jóval többet adott, mint egyetlen előadás. Közvetlensége és gyakorlati példái teljesen megragadták a hallgatóságot.

            A társ választásától indul el minden. Az első időszakban azt érezzük, mennyi mindenben kiegészítjük egymást, de idővel (az olajozó szeretet kopásával) ez eltűnik, és a különbözőségek erősödnek fel. Erich Fromm óta tudhatjuk, hogy a szeretet művészet, melyben a cselekvő adás a legfontosabb. Adok a másiknak abból, ami nekem is van. Mi van nekem? (1Kor 13)

            A szeretetben törődés van: töröm magam valakiért (házastárs, gyermek), felelősséggel fáradozok azért, akit szeretek. Nagyon fontos, hogy a szülőknek legyen önfegyelmük a gyermek(ek) előtt. Nem engedhetünk meg mindent (konfliktusok) magunknak (mindent a maga helyén és a maga idejében), mert nem terhelhetjük meg a gyermekeinket a magunk problémáival, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a közös vacsora asztalánál ne halljanak a világ, vagy a saját életünk történéseiről. Kapjanak jó mintát és odafigyelést a másikra.

            A tisztelet és az ismeret is része a szeretetnek. Respect, vagyis odafigyelek a másikra, megfigyelem, milyen állapotban van. Ehhez idő (hosszú) kell és türelem is, hogy el tudjam fogadni őt olyannak, amilyen, amilyennek kaptam őt az Istentől. Kölcsönösség! gyakorlása: családként, házaspárként egy hajóban utazunk, de eközben ping-pong mecset játszunk, ahol minden második lépés a miénk. Olyan ez, mint egy „élet-játszma”, ahol a másik térfelét nagyon jól látjuk, de a magunkét már annál kevésbé. Vajon hogy nézne ki az 50% − 50%??? Minden kommunikáció válasz, az én korábbi megnyilvánulásomra.

            Alapvető szükségletként tartják számon a szülői önzés fogalmát, de a gyermek nem szolgálhatja a mi szükségleteinket. Az én egyedüllétemet nem válthatja ki a gyerek otthon-tartása. Az aggodalmaskodásnak, mely tulajdonképp egyfajta rávetített szorongás, nincs köze a valódi szeretethez. A túlzott aggodalmaskodásommal tönkreteszem a gyermek önbizalmát. Szőlőként lássam – keressem – fogalmazzam meg, és tükrözzem vissza a jót a gyermekben. A bizalommal és a bizakodással teljes helyzetekben ugyanis sokkal jobban teljesítünk.

            A gondoskodás a szeretet egyik fontos aspektusa, de a túlzásba vitt gondoskodás már infantilizál. Nem kell tökéletes szülőknek lennünk, nincs is ilyen, de törekedhetünk arra, hogy „elég jó” szülők legyünk. Egy hajóban evez a család, s itt egyszerre áradnak az energiák: szeretet, önzés, fáradtság, harag stb. Döntő momentuma a napnak a megérkezés, a hazaérkezés. Jó lenne, ha ennek saját rítusa lenne egy-egy családon belül, hiszen ezek megléte már oldják a különféle feszültségeket, konfliktusokat.

            A szeretet képessége kegyelmi ajándék, és áldás formájában generációról generációra továbbadódik. (Sajnos vannak olyanok, akik képtelenek szeretni.) A gyermeknek a családi éntömegből differenciálódnia kell. Engedjük őt/őket „labdába rúgni”: próbálkozzanak, ne tegyünk meg helyettük mindent, ne törjük le az érdeklődésüket.

            Az érzelmi fejlődést követi az értelmi, majd a viselkedésbeli fejlődés. Az érzelmi fejlődés alapja a biztonság. Éreznie kell a gyermeknek, tartozik valahová / valakihez (neki sem jó egyedül lenni), aki elfogadja őt olyannak, amilyen. Ez a feltétel nélküli anyai szeretet. Ebben a biztonságos légkörben pedig nyugodtan felfedezheti a világot, hiszen ez a dolga. A felfedezéshez a spirituális fejlődés is hozzátartozik. Az egyik legérzékenyebb és legnyitottabb időszak erre a kisiskolás (alsótagozatos) kor. Ekkor érzi meg a gyermek, hogy van nála magasabb hatalom – Istenvágy.

            A hallottakat 4 kiscsoportban beszélhettük át, mely valamennyiünk lelkét „megolajozta”, és erről tettek bizonyságot a beszámolók is. Az első csoportot előadónk vezette, s számukra a közösséghez való tartozás, a hazatérés rítusa (jusson mindenkire 6 perc minőségi idő) és a szeretet átadása voltak a legmeghatározóbb üzenetek az előadásból. A második csoportot Dr. Feketéné Kavisánszki Györgyi vezette, akik a szeretet ösztönére tették beszélgetésükben a hangsúlyt. Az anyai ösztön belénk van kódolva. Itt óriási fontossággal bírnak a nagymamák és a dédmamák, akik egy családban vagy akár a gyülekezetben is a számontartó szeretet megtestesítői lehetnek. A 3-as csoportot, Giliczéné Erzsike vezetésével, az egy-ért való felelősség (utána kell menni), a küldetéstudat fontossága ragadta meg, illetve a kommunikáció fontossága, az a bizonyos cél: az 50-50% tudatos (akár tanított) elérése. A negyedik csoport tagjai kiemelték, hogy mennyire indulatos a ma embere, s milyen nehéz ezeket kezelni. Sok a konfliktus, az elvárásokból adódó feszültség egy-egy családban, de törekednünk kell az önfegyelemre, hiszen mindnyájan gyöngédségre vágyunk. Az elveszettség érzését mindenki ismeri, de az Isten általi megtaláltságot már kevésbé, pedig csak ez a megtaláltság töltheti be azt az űrt, melyet a hit, az istennélküliség miatt érez az ember.

            Ez a nap a mienk volt. Mienk lányoké, nőké és asszonyoké, hiszen minden korosztály képviseltette magát. Nőiségünk minden jegye ott volt ezen a konferencián, mely nem nekünk tulajdonítható, hanem annak a Léleknek, aki összegyűjtött bennünket, aki olyan légkört teremtett, melyben őszinteség és vidámság egyszerre lehetett jelen. Mindannyian üzenetet kaptunk, mely nekünk szólt, mely kipárnázta a sokszor meggyötört női lelkeket. Nem vagyunk egyedül, van kitől tanulnunk, van, aki vigasztal és segít nekünk. Merjünk kérni, és merjünk testvéri felelősséggel a másikra tekinteni a családi és gyülekezeti közösségeken belül.

            Köszönjük a lehetőséget, hogy otthont adhattunk ennek a konferenciának, és Isten áldásával adjuk át a házigazda stafétáját a békési nőszövetség számára. Találkozzunk jövőre is!

Koncz-Vágási Katalin lp.

nőszövetségi összekötő