Segíteni a rászoruló indiai gyermekeken

Református Tiszántúl: Lelkipásztor úr kezdettől fogva végig kísérte a Tiszántúli Református Egyházkerület indiai testvéregyházi kapcsolatainak alakulását. Hogyan kezdődött el ez a kapcsolat e között a két, földrajzi értelemben egymástól igen távoli egyházkerület között?

Iszlai Endre: Néhány évvel ezelőtt Vad Zsigmond, a Debreceni Református Egyházmegye esperese, aki egyben a Zsinat Külügyi Bizottságának elnöke is, Dél-Koreában, egy nemzetközi konferencián találkozott a Dél-Indiai Egyház Észak-Karnatakai Egyházkerülete püspökével, Ravikumar J. Niranjannal. Ebből a találkozásból, beszélgetésből 2017-ben egy látogatás következett: eljött Magyarországra Paul Sindhe Németországban szolgáló indiai lelkipásztor és felesége. A velük való találkozás során megismertük a dél-indiai protestáns egyházat és az egyházkerületet. 2018-ban Fekete Károly püspök úr meghívására aztán Debrecenbe látogatott az Észak-Karnatakai Egyházkerület küldöttsége, Niranjan püspök vezetésével.

RT: Mi lett ennek a látogatásnak az eredménye?

IE: A találkozások és a beszélgetések során nem csak megismertük egymás egyházainak az életét, örömeit és szükségeit, hanem az indiai püspök úr részéről elhangzott egy konkrét segítségkérés is.  Püspök úr elmondta, hogy egyházkerületük kollégiumi rendszerű gyermekotthonokat tart fenn szegény sorsú gyermekek számára, azonban ezeknek a jövője veszélybe került, mert egy fontos németországi szervezet kivonul ennek a programnak a támogatásából. Ezért egészen konkrétan megkérdezte tőlünk, hogy segítségükre tudnánk-e sietni, tudnánk-e támogatni ezeket az otthonokat, ezeket a gyermekeket.

RT: Ezután következett egy személyes látogatás: Fekete Károly püspök úr, Vad Zsigmond esperes úr és kíséretük 2019 február elején ellátogatott Indiába. Lelkipásztor úr is tagja volt a delegációnak, így személyes élményeiről kérdezhetem: milyen volt ez a látogatás, mit tapasztaltak Indiában?

IE: Egy kicsivel több, mint tíz napos úton vehettünk részt Indiában. Niranjan püspök úr és munkatársai egy nagyon jól szervezett programot készítettek elő a számunkra, amely során nem csak az egyházkerületet és gyülekezeteiket ismerhettük meg, az igehirdetési szolgálataink révén is, hanem az intézményrendszerükbe is beleláthattunk: iskolákat látogattunk, és az egyház által fenntartott kórházba is eljutottunk. És természetesen több olyan otthonba is ellátogattunk, ahová elsősorban vidéki, nehéz körülmények között élő gyermekek kerülnek be, és ezekből az otthonokból járnak iskolába. Testvéregyházunk mintegy 800 gyermeknek biztosít így lehetőséget arra, hogy, bár egyszerű, de tiszta, rendezett körülmények között tanulhassanak és így kiemelkedhessenek a mélyszegénységből.

RT: Mi volt a legnagyobb hatással Lelkipásztor úrra Indiában?

IE: A delegáció tagjai közül én voltam a legfiatalabb, nekünk most vannak kisgyermekeink. Megrendítő volt számomra látni ezeket az én gyermekeimhez hasonló korosztályú kisfiúkat és kislányokat, akik olyan sok nehézség között élik a mindennapi életüket. Igyekeztem minél többet beszélgetni velük, mutattam nekik fényképeket a saját családomról, és mindig szívszorító volt a kontraszt, ami a mi körülményeink és az ottani gyermekotthonokban élő gyerekek helyzete között van. Egy példa erre: miközben a gyerekszobánkról készült fényképen ott vannak a játékok, ruhák, addig az egyik otthonban egy kisfiú megmutatta, hogy minden személyes holmija egy kis vasládában elfér.

RT: Csak református gyerekek laknak ezekben az otthonokban?

IE: Egyáltalán nem. Testvéregyházunk igyekszik minden gyereknek segíteni, aki arra rászorul, így ezekben az otthonokban együtt élnek keresztyén, hindu és muszlim gyerekek is. Ez egyrészt azért fontos, mert így a más vallású gyermekek is megismerkednek az evangéliumról szóló tanítással, másrészt azért, mert a sokvallású indiai társadalomban megtanulnak egymást elfogadva, békében élni egymással.

RT: Milyen eredménnyel járt az indiai látogatás?

IE: Az indiai egyházkerület központjában, Dharwad városában találkoztunk az ottani egyházi vezetőkkel is. Fekete Károly püspök úr átadta Niranjan püspök úrnak azt a támogatási okiratot, amelyben egyházkerületünk – az egyházkerületi közgyűlés határozata értelmében – elkötelezi magát arra, hogy a következő öt évben hozzá fog járulni a gyermekotthonok fenntartásához. A két püspök megállapodott abban is, hogy egyházkerületeink testvéregyházi megállapodást kötnek egymással: ennek előkészítése már folyamatban van. Azt reméljük, hogy hosszú távon is fennmarad a testvérkapcsolat egyházaink között.

RT: Hogyan tudunk segíteni ezeknek a szegénysorsú gyermekeknek?

IE: Egyrészt várjuk egyházkerületünk gyülekezeteinek a felajánlásait a gyermekek támogatására, hamarosan adakozást is fogunk hirdetni ezzel a céllal.  De lehetőség van arra is, hogy más formában fejezzük ki segítő szándékunkat: a ma még nagyon egyszerű körülmények között működő gyermekotthonok örülnek akár házi készítésű terítőknek, falvédőknek, kézzel készített díszítő elemeknek is. Ezek kijuttatásáról is szívesen gondoskodunk. Hálásan fogadunk minden segítséget, mellyel könnyebbé és szebbé tehetjük ezeknek a sokat szenvedett gyerekeknek az életét.

RT: Köszönjük a beszélgetést és áldást kívánunk Lelkipásztor úr szolgálatára, egyházkerületünk indiai kapcsolatai ápolása területén is.

Készítette: Gonda László