Ökumenikus bűnbánati hét
Az indíték egyszerű: az ökumenikus összefogás és összetartozás érzékeltetése és erősítése. Ha Debrecenben rendszeresen találkoznak és közös alkalmakon vesznek részt az egyházfők, akkor vigyük ezt ki vidékre is. Illesse köszönet mindhárom bizonyságtevő Egyházfőt, hogy vállalták a pluszfeladatot, a rendkívüli szolgálatot. Fekete Károly püspök úr gondosan összehangolta az egyházi vezetőkkel a három este alkalmait. A nagy Rendező mégis az Úr Isten maradt, aki estéről-estére 50-60 imádkozó résztvevőt vezérelt a hosszúpályi református gyülekezeti házba.
„Ti Krisztusnak teste vagytok, és egyenként az Ő tagjai”… (1 Kor 12,27) továbbította Kocsis Fülöp érsek atya azt az igei gondolatot , amit ő is útravalóként kapott Szíriai útján. Minden várakozásunk teljesült azzal, ahogy a szíriai üldözött keresztyénekről és sokat szenvedett szíriaiakról szólt. A megrázó képsor és a még döbbenetesebb kisfilm szembesített azzal, hogy mennyire elkényelmesedünk itt Kelet-Közép Európában. Milyen hálával tartozunk Istennek a békés gondviseléséért és milyen keveset teszünk az üldözöttekért. A lélekhez szóló üzenetek közül mindenkiben más maradhatott meg, de kiemelhető a személyes üzenet közvetítése: "itt segítsen minket Európa, ittmaradni, templomainkat újraépíteni, békességben élni - ebben álljanak mellénk.”(Egyik szír püspök)
Böjti, igei hangolódás és bűnbánatra hívás volt a Máté 6,25-34 alapján közvetített üzenet, amit Dr. Fekete Károly Püspök úr szólt közöttünk. Ez az ige egyaránt megóv a kétségeskedéstől és az elbizakodottságtól. Böjtben még inkább hangsúlyt nyer a mértékadó ige és a mértéktartó keresztyén magatartás. Az indiai szolgálati útról szóló beszámolóban Püspök úr, az ott tapasztalt túláradó szeretetről és a nagyon egyszerű körülmények között élő árvaházi, vagy intézeti gyerekek helyzetéről beszélt. (Az 1,2 milliárdnál nagyobb népességű ország 4-5 %-a keresztyén.) A meglátogatott iskolákban mezítlábas kisdiákok, maximum két váltó ruhával rendelkeznek, amit egy kis fakofferben tartanak, és 8-10 fős hálókban alusznak, de szakmát tanulnak, és így „ kenyeret adnak a kezükbe”. Egy gyerek havi ellátása körülbelül 6400 forintba kerül. Vajon hány Tiszántúli gyülekezet vagy adakozó család vállalja be egy-egy indiai kisfiú vagy kislány jövője iránti felelősséget? Kik kötelezik el magukat 1-2, vagy akár öt évre? Mert ennyi időt töltenek az otthonokban.
Szombat este Palánki Ferenc római katolikus püspök lenyűgöző közvetlenséggel és gazdag információs anyaggal szólította meg az érdeklődő hallgatókat. Főtisztelendő urat arra kértük, hogy a múltévben Vatikánban tartott püspöki Szinódus ifjúsággal foglalkozó konferencia lényegét ismertesse. Az emauszi tanítványok példáját idézte, akik a Krisztus keresztre feszítése után reményt-vesztve, csalódottan mentek vissza Jeruzsálemből. A melléjük szegődött idegent akkor ismerik fel, amikor otthonaikba hívva őt megtöri a kenyeret. Szívükben, lelkükben már az úton parázslott, ízzott valami, amit most Jézus lángra is lobbantott: a hit felelőssége és küldetéstudat! Hitünk hiányosságával is szembesített az előadás: boldog-é a hitem? Hasznos-é a tudásom? Tudok-e meggyőző kereszt(y)én életet élni? Személyes példát is említett az előadó, amikor tizenéves rokona Isten-tagadásáról és céltalanságáról beszélt. Mit tudunk ilyen helyzetekben tenni? Az, ahogy megszólítjuk az ifjúságot, az csak másodlagos, előbb reájuk kell odafigyeli, odahallgatni. Nekünk kell megértenünk őket, mielőtt elvárnánk, hogy ők értsenek meg minket.
Lehetetlen egy rövid összefoglalót készíteni a három este gazdag útravalójából. Olyan ez, mint amikor valaki a felszeletelt kenyeret, akarná újra összerakni. De sok falattal is jól lehet lakni. A házigazda lelkipásztor ezúttal is megköszönte a Püspök úrnak az érdekfeszítő előadást, a vendég lelkészeknek a hívek toborzását és a jelenlévőknek a részvételt. Böjt arra is tanít, hogy ha nem tudunk beszélni Istenbe vetett hitünkről a gyermekeknek, unokáknak, akkor beszéljünk Istennek az unokákról, gyermekekről, a kereső lelkekről, az üldözöttekről, de még az üldözőkről is emlékezzünk meg imádságainkban.
Minden alkalom perselyes adakozással zárult, amely adományt valamelyik lerombolt szíriai templom javára ajánljuk fel. Ha csak egy ablakra telne belőle, az is emlékeztetheti az ottaniakat arra, hogy biztatók a kilátásaik a romok ellenére is.
Illesse köszönet a Szociális Központ konyhásait is a választékban gazdag böjti és nem böjti vendéglátásért. Arra a kérdésre, hogy melyik előadás tetszett vagy melyik volt jobb, az egyik presbiter azt válaszolta: ez így volt teljes, így volt kerek, így volt egész. Munkálja ez az alkalom is a hívek egységét és váljon mindenkinek lelki egészségére!
Balogh Barnabás beszámolója
Fotó: Barcza János