2019. április 11.

Reményik Sándor-díjjal tüntették ki Fekete Károly püspököt

2019. április 7-én vasárnap, az aradi belvárosi református templomban tartotta immár tizenötödik konferenciáját Reményik Sándor erdélyi költő emlékére az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és a Reményik Sándor Művészstúdió Alapítvány „Egy lángot adok, ápold, add tovább!” címmel.

A konferencia előtt, az istentiszteleten igehirdetéssel szolgált Fekete Károly debreceni református püspök. Prédikációjában a 126. zsoltárt magyarázta, és rámutatott, hogy a „korfordító Isten” és a „sorsvállaló ember” az isteni és emberi természetet is hordozó Jézus Krisztus személyében találkozik az egyház tanítása szerint. Felidézte Reményik Sándor életpéldáját is, aki kész volt a Trianon utáni erdélyi magyar sorsot Isten kezéből elfogadni, és felvállalni az abból következő szolgálatot. Házigazdaként köszöntötte a Reményik-emlékkonferenciára érkezett vendégeket Baracsi Levente Zoltán arad-belvárosi református lelkész. Az istentisztelet keretében vette át Fekete Károly püspök a Reményik Sándor-díjat, s az azt szimbolizáló emlékplakettet, Nemes Csaba szobrászművész alkotását. Fekete Károly munkásságát Győri L. János irodalomtörténész, a debreceni Református Művelődés- és Iskolatörténeti Kutatóintézet igazgatója méltatta (a laudáció teljes szövegét tudósításunkhoz mellékeljük).

Az istentiszteletet követő konferencián Fekete Károly püspök is előadást tartott Reményik Sándor és Makkai Sándor barátságáról.

Dr. Fekete Károly püspök laudációja

a kolozsvári Reményik Sándor Művészstúdió Alapítvány

Reményik Sándor-díjának átvétele alkalmából

Készítette: Dr. Győri János

Fekete Károly 1960-ban született Kisvárdán. Az irodalomban, zenében, képzőművészetben egyaránt jártas lelkipásztor édesapa Tornyospálcán, Kabán, Nyíregyházán szolgált, majd a debreceni Református Teológiai Akadémia Gyakorlati Teológiai Tanszékének vezető professzora lett. Ifjabb Fekete Károly az édesapa nyomdokain haladva lett mára a Kárpát-medence reformátusságának egyik meghatározó teológusa.

A debreceni Református Kollégium Gimnáziumában érettségizett 1978-ban, majd 1982-ben Miskolcon szerzett zenei szakérettségit, orgona szakon, Virágh Endre tanítványaként. Ugyanebben az évben kezdte teológiai tanulmányait Debrecenben. 1989-ben szerzett lelkészi oklevelet kitűnő minősítéssel. Rövid Debrecen–nagytemplomi segéd- és beosztott lelkészi szolgálata után 1989 óta a debreceni Református Teológiai Akadémia (ma Hittudományi Egyetem) oktatója, 1997-től a Gyakorlati Teológiai Tanszék vezető professzora. Több ízben az intézmény rektori tisztét is betöltötte.

Tanári működése mellett az elmúlt két évtizedben jelentős tudományos, közéleti és közegyházi tevékenységet végzett. 2003-tól tagja a Magyarországi Református Egyház Zsinatának, s ugyanettől az évtől vezető tisztségviselője a Teológiai Doktorok Kollégiumának. Számos szakbizottságnak és több folyóirat szerkesztőségének tagja, a Református Tiszántúl és a Kálvincsillag című periodikák alapító főszerkesztője. 2015 januárjától a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, a Debrecen-Nagytemplomi Egyházközség lelkipásztora.

Fekete Károly tudományos tevékenysége rendkívül sokrétű. Eddig megjelent 13 önálló kötete és nagyszámú tanulmánya nagyobbrészt az újszövetségi írásmagyarázat, hitvallásismeret, a liturgika, a homiletika, a teológiatörténet, az egyházzene, valamint a pedagógia- és neveléstörténet tárgykörét érinti. A Magyarországi Református Egyház Zsinata két alkalommal is neki ítélte az „Év könyve” díjat: 2009-ben Példázatos szavak – életes példák (Kálvin Kiadó, Bp., 2008) című elmélkedésgyűjteményéért, 2014-ben pedig A Heidelbergi Káté magyarázata (Kálvin Kiadó, Bp., 2013) című vaskos hiánypótló monográfiájáért.

Fekete Károly tudományos kutatásainak egyik fő iránya Makkai Sándor erdélyi püspök, később debreceni teológiai tanár munkássága. Doktori és habilitációs dolgozatát egyaránt ebben a tárgykörben készítette. Előbbit dr. Kozma Zsolt professzor témavezetése mellett a Kolozsvári Egyetemi Fokú Protestáns Teológiai Intézetben védte meg 1995-ben Makkai Sándor gyakorlati teológiai munkássága címmel, summa cum laude minősítéssel. Ez a dolgozat előbb Debrecenben jelent meg (Dissertationes Theologicae 3., Református Kollégium, Debrecen, 1997), majd Kolozsvárt is Csiha Kálmán püspök ajánlásával (Erdélyi Református Egyházkerület, 2000), aki így méltatta Fekete Károly munkáját: „A 89-es változások után, mikor lehetőség volt az egyház életének szervezésére…, szinte észre sem vettük, hogy Makkai nyomán indultunk el… Ugyanazok az akadályok álltak előttünk, amelyek a Makkai idejében is szemben álltak a kisebbségi magyar egyházzal… Ez a könyv azért is értékes, mert amíg ezt olvassuk, a háttérben felfedezhetjük saját életünk zilált tükörképét is.” Bízvást mondhatjuk, hogy ez a kötet a Makkai-életmű eddigi legteljesebb feldolgozása.

A Makkai Sándor életművét tágabb szellemi kontextusban bemutató tanulmánykötete Tudománnyal és a hit pajzsával címen szintén Kolozsvárt jelent meg Pap Géza püspök ajánlásával (Erdélyi Református Egyházkerület, 2008). 2009-ben ez képezte habilitációs eljárásának alapját a budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetemen. E kötet a 20. századi erdélyi egyház-, teológia- és művelődéstörténet számos új mozzanatát és összefüggését tárja föl. Makkai Sándor szellemi portréjának részeként szól a Vécsi Szövetséghez fűződő viszonyáról, elemzi Böhm Károly kolozsvári filozófus Makkai vallásfilozófiájára gyakorolt hatását és az erdélyi püspök Ravasz Lászlóval való kapcsolatát. A kötet több, korábban ismeretlen vagy alig ismert, a sárospataki Makkai-hagyatékból származó dokumentum közlésével gazdagítja Makkai és Reményik Sándor legendás barátságának történetét is, új ösztönzéseket adva a Reményik-kutatásnak. Függeléke közli Makkai 1945-ös népbírósági tárgyalásának iratait, a vádemelés dokumentumait és a megvádolt professzor védekező beszédét. A kiadványt gazdagítja Makkai korábban ismeretlen verseinek és néhány festményének megjelentetése. Fekete Károly mindkét Makkai-kötete annak bizonyítéka, hogy a kisebbségi sors egyháztörténeti aspektusainak olyan egyetemes üzenetei vannak, amelyek máig mély tanulságokat tartogatnak számunkra.

A fentiek fényében meggyőződésem, hogy a korábban Károli Gáspár-díjjal (2004), Trefort Ágoston-díjjal (2014), Pro Scientia-díjjal (2015), Milotai Nyilas István-díjjal (2018) és a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével (2005) kitüntetett dr. Fekete Károly, teológiai tanár, egyházi író, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, aki felelős egyházi vezetőként, hivatali hatáskörén túl, a történetiség jogán, a Kárpát-medence egész magyarságáért is elkötelezettséget érez, a mai napon méltán részesül a kolozsvári Művészstúdió Alapítvány Reményik Sándor-díjában.

Fotók: Barcza János