Fekete Károly püspök hirdetett igét a Szent Anna-székesegyházban

A hagyomány szerint Debrecenben, az ökumenikus imahét szerdai napján, a Szent Anna-székesegyházban jönnek össze a város keresztény felekezetének hívei és vezetői. Ezen alkalmon a római katolikus főpásztor köszönti a híveket és a református püspök hirdet igét.

Békesség nektek! — köszöntötte Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök az egybegyűlteket január 23-án, majd a nap üzenetére irányította a figyelmet: „Elégedjetek meg azzal, amitek van” (Zsid 13,5) — emelte ki, amit, mint mondta, úgy is fordíthatnánk, hogy „Legyetek boldogok!”, hiszen a boldogság más szóval megelégedettséget jelent. A keresztény ember független minden körülménytől akkor igazán boldog, ha bízik a gondviselő Istenben.

Dr. Fekete Károly református püspök igehirdetésének bevezetőjében a hegyi beszédről szóló evangéliumi szakasz (Mt 6,25; 33) két versét idézte: „Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek, vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál?” „Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!”

Jézus példázatai mindig különlegesek, mert ő a teljesebbet, többet, igazabbat akarja adni — kezdte tanítását a református püspök, majd kifejtette, ennek a bibliai gyöngyszemnek is az a célja, hogy ezt a többletlátást magunkévá tegyük. Az emberben állandóan ott van a türelmetlenség, keresésvágy, ez elégedetlenségből fakad, és olyanért hajszol bennünket, amit meg kellene szerezni magunknak, ami után vágyakozunk. Az ember akarja és vágyja a többet, és ez nem baj. De nem több-e az élet? — kérdezi Jézus. Az út, és a mód, ahogyan a többet akarjuk, sokszor nem tiszta, nem egyenes, nem krisztusi.

Az élet több, és ezt nagyon jól tudjuk, de mivel nem változtatunk a többlet keresés módján, szenvedünk miatta, és az úton eltűnnek a legfontosabb értékek. Fekete Károly püspök hangsúlyozta, ebben a többen akkor részesülnénk, ha kitennénk magunkra egy táblát, üzenve ország-világnak, hogy nem vagyunk eladóak, megvehetőek, kisajátíthatóak. „Isten országát és annak igazságát keressétek!” — Jézus utat mutat nekünk ebben, üzeni, tényleg van több. Az ember létének értelme, hogy ne csak a javak és a jólét körül forogjunk és gazdagodni vágyjunk, hanem a teljes életet élve mi magunk álljunk gazdagító személyiséggé. Ehhez más látásra van szükségünk, és akkor lehet a több a mienk. Az isteni többlet megvan, hiszen az Úr sokoldalúvá alkotott bennünket, mi mégis sokszor egysíkúan járunk a világban. A mai ember nem él a bibliai szó gazdag értelmében, hanem csak feladatokat végez, funkcionál. Pedig több az élet.

Nem a birtoklás vezet el a célig, az élet értelméig, hanem Isten uralma. Az a kérdés, hogy a birtoklásvágy, részek, töredékek, életmorzsák kellenek nekünk, vagy Isten gondviselő szeretete, az Ő teljessége. A szónok feltette az alapvető kérdést: Minek van prioritása a rangsorunkban? Majd a mammon, a pénzimádat sokkörös válságáról beszélt, amit a birtoklásvágy szül bennünk. Isten országát és annak igazságát keressétek, utalt ismét a Szentírás soraira. A világban a javak diktatúrája uralkodik fölöttünk, amely mindent alá akar vetni a gazdaságnak. Korunk egyik betegsége, a "gazdaságkór", amit csak mutatókkal, indexekkel, folyamatokkal stb...tudunk kifejezni.

Jézus Krisztus radikálisan mást kínál, másfajta keresésre ösztönöz és ebben a prioritásban Isten országa kerül előre. Ezután Fekete Károly két lehetőséget tárt a jelenlévők elé: Nekünk krisztuskövetőknek éreznünk kell a különbséget az aggódó, gondviselést nem érző, és a hitben felszabadult ember mozgástere között. Az aggódó keresztény csak a törvény szigorát látja, még mindig társadalmi elismertségre tör, de aki igazán hisz, azelőtt kinyílik az evangélium szabadító igazsága, a mennyben szeretne polgárjogot nyerni és az Úristen nagyvonalúságával nyitja meg a szívét mások felé. Továbbá, míg az aggódó keresztényben fixálódott az istenkép, annak pedig, aki hisz a gondviselő Istenben, vándorló Mennyei Atyja van.

Majd a püspök Erich Fromm pszichológus gondolatára utalva azt mondta, a halálfélelem és a birtoklásvágy szorosan összefügg egymással. Az ember minél inkább úgy tekint az életére, mint saját maga tulajdonára, annál jobban fél a haláltól. Hiszen a halál elvesz mindent, és az ettől való félelem, aggodalom felőrli az embert. Viszont minél inkább megszabadul a birtoklásvágytól, annál inkább gyengül a halálfélelme, mert rájön, nincs mit elveszítenie, hiszen minden, amije van, Istentől kapott ajándék. Engedjünk tehát a birtoklásvágyból és növekedjünk a létezés örömében, mert minden napnak megvan a maga baja, de elég a maga kenyere is.

Közös keresztény feladatunk, hogy folyamatosan tanítsunk a javak istenítésének veszélyéről, amely a gazdagság az uralkodni vágyás és az erőszak kétségbeejtő aknamunkáját szüli — figyelmeztetett a református püspök, majd kifejtette, az egyháznak ezen a téren prófétai szerepe van. Meg kell nevezni azokat az igazságtalan pontokat, melyek megnyomorítanak sokakat, leleplezve azt a hatalomkoncentrációt, ami nem az ember érdekében van, hanem azért, hogy valakik uralkodjanak, és Isten trónszékébe üljenek. Ezt mindig a mammon vezérli. Az Isten által vezérelt ember azonban másként él, mozgástere krisztusi, amelyikben a cél az örökélet.

Befejező gondolatához Kempis Tamás keresztény misztikus, egyházi író idézetét hívta segítségül a püspök: „Ha nem keresi Istent az ember, nagyobb kárt okoz magának, mint amennyit az összes ellensége okozhat neki.” Az istenkeresés viszont nem lehet akármilyen. Vannak, akikre az alibi keresés jellemző, de ez veszélyes, átcsap kapkodásba, és az időnket is elveszi. A keresgélők folyton keresnek valamit, de közben eltelik az idő. A lejárt idők, elmulasztott pillanatok már nem hozhatók vissza. „Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!” (Ézs 55,6). Van, aki a múló időben egymás után mulasztja el élete és örök élete nagy pillanatait, mert érzéketlen Isten közelsége iránt, pedig Isten alig várja, hogy rátaláljunk, és végre beléphessen az életünkbe, hogy megérintsen és megszabadítson mindattól, ami terhel, eltávolít a jótól.

Akkor majd: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek” (Kor 2,9). Ez az a ráadás, amiben Isten részesít bennünket. Ez a magasabb rendű, minőségibb út pedig onnan indul, hogy komolyan kimondjuk: legyen meg a Te akaratod. Akkor készen fog állni az út, amelyik életet, többletet és eleget jelent — fejezte be igehirdetését Fekete Károly református püspök.

Imaközösséget Dr. Krakomperger Zoltán, a székesegyház plébánosa vezette. Az ökumenikus imahét perselyadományát a Debreceni Hospice Ház támogatására ajánlják fel.

Kovács Ágnes
Forrás: dnyem.hu
A teljes galéria ITT érhető el.