Újra szól az orgona

A Kistemplomi orgonát 1862 és 1881 között építette Kiszel István, a Debrecenben született nagyváradi orgonaépítő, aki e hangszer építése miatt egész műhelyével városunkba költözött. Az orgona nagyméretű hangszernek számít: három manuálos, 47 (+4) regiszteres, mechanikus csúszkaláda rendszerű. Az első és a harmadik manuál Barker emelővel – billentést könnyítő szerkezettel – van ellátva.

Az orgona a templom keleti végében, az eredeti főbejáratot eltakarva helyezkedik el. Szekrénye klasszicista stílusú, monumentális megjelenése uralja a templom belső terét. A homlokzat öt tükörre van bontva: a középső három egy egységet alkot, korinthoszi oszlopfővel záródó oszlopok tagolják és aranyozott faragvány zárja le a tükrök felső részét. A két szélső tükör egyszerűbb díszítésű, szélük a két oldalhajóba nyúlik be. Az orgona előtt középen található a különálló, diófából készült játékasztal. A fúvóberendezés – amely önmagában is ipartörténeti emlék – az orgona mögötti helyiségben áll, amely eredetileg a főbejárat szélfogója volt.

A Kistemplom orgonája sajátos történettel rendelkezik, amelyben  jelen van Debrecen városának és református egyházának alkotó szándéka. A hangszer önmagában is rendkívüli, a restaurálást végző Aeris Orgona Kft. így fogalmaz tervében: „a hangszer egyediségét az a tény is alátámasztja, hogy a magyarországi történelmi orgonaépítészetre elsősorban a dél-német orgonaépítészeti tradíció volt nagy hatással. Ezzel szemben Kiszel egy egész más vonalat, a francia építészeti stílust, hangképet követi, mely a Kistemplom hangszerén különösen jól megmutatkozik. Ettől válik ez az orgona a történelmi hangszerek között is kuriózummá… Debrecen olyan történelmi hangszere a Kistemplomé, amely nem egy ideológia hatására lett modernizálva, hanem az eredetileg megalkotott hangzásvilágot tükrözi, csonkítások, fölösleges toldások nélkül.”

A restaurálásra irányuló tervek több évtizedre nyúlnak vissza, a felújítást pedig 2016-ban kezdték el. Az orgonasíp örökbefogadási lehetőség, a parókiakoncertek, borestek, jótékonysági zeneestek és alkalmak mind-mind azt a célt szolgálták, hogy ezeket a munkálatokat fedezni tudják.

„Az orgona építésének időszaka Debrecen város, az egyház és az egyházzene életében jelentős évek voltak. Rengeteg újdonság jelentkezett akkor, s kicsit ebbe a korba lépünk vissza, amikor ez az orgona újra megszólal, és olyan sajátosságokat mutat be mind hangszínében, mind technikájában, amelyek rendkívül egyedivé teszik ebben a régióban. Kiemelkedő jelentőségű hangszer- és ipartörténeti emlék. A gyülekezet életében pedig azért fontos, mert egy olyan zenei élet lehetőségét nyitja meg ez a hangszer, ami eddig nem volt” – mondta Szakács György gyülekezeti lelkipásztor.

Szakács György 2000-ben került a Kistemplomba mint kántor. Igen mély benyomást tett rá a néma orgona. Múltbeli emlék, foltos sípokkal, porosan, koszosan: évekig nézte, milyen hangja lehetett, milyen lehetett rajta játszani. Döbbenetes élmény volt számára, amikor a felújítási munkálatok során először tudta megszólaltatni. E két emlék között 18 esztendő telt el.

Fekete Károly püspök 1975 óta kutatja a tiszántúli orgonák történetét, köztük a kistemplomi orgonáét is, és azóta foglalkozik Kiszel István munkásságával, amelyről fontos tudni szerinte, hogy amikor Kiszel István 1868-ban sikerrel bővítette a Nagytemplom orgonáját, akkor adebreceni református egyház 1871-ben ösztöndíjjal küldte ki a mestert Franciaországba (Nancy) és Svájcba (Genf), hogy a párizsi Merklin-Schütze cég orgonáival és az azokban alkalmazott technikai újításokkal megismerkedjen. Hazajőve Kiszel a Kálvin genfi templomába készült orgona hangképe alapján készítette el a Kistemplom új hangszerét, és ezzel mesterművet alkotott. A Genf-Debrecen kapcsolat ipartörténeti értéke miatt részesítette jelentős anyagi támogatásban a restaurálás munkálatait a Reformáció Emlékbizottság.    

Faragó Attila, az Aeris Kft. ügyvezetője elmondta, hogy ilyen stílusa orgona nincs Európában még egy. „Az építője egyrészt a francia romantikus hangzást célozta meg az orgona egyik részével, a másik része pedig a késő barokk esztétikában maradt, és ez egy komoly átkötő híd e két korstílus között, így nagyon széles repertoárt tud ez a hangszer lefedni. Az utóbbi tíz év első öt legkomolyabb orgonarekonstrukció munkái közt ott van” - mondta.

Nagy kihívás számukra ez a munka, Faragó Attila kiemelte, hogy a cég életében ez az egyik legkomolyabb feladat. A restaurálását hosszú kutatás előzte meg, ami folyamatos, hiszen közben derülnek ki olyan fejlemények, amelyekre megoldást kell találni.